Az 1-es gyűjtőpontnál délután majdnem annyi rendőr volt, mint ahány menekült. Az illegális határátlépők kisebb csoportokban érkeztek Horgos felől a vasúti pályán. A rendőrök bekerítették a gyepen várakozó embereket, mert többen közülük nem akartak bemenni a regisztrációra, hanem megpróbáltak gyalog elindulni Budapest felé. Délután könnyű volt féken tartani őket, ám a sötétség beállta után jön a nagyobb tömeg, olyankor könnyebb eltűnni a közeli kukoricásban, vagy sok embernek kitörni egyszerre a rendőrök felügyelete alól.
Érkezett egy bécsi rendszámú kisteherautó osztrák adományokkal. A rakományon látszott, hogy az osztrákok még most tanulják, mire van leginkább szükségük a menekülőknek: nagy, kétliteres palack üdítőt küldtek, egy része szénsavas volt, amelyet a menekültek nem isznak meg. Több sátrat, hálózsákot, meleg ruhát is láttunk az autón – ezeket általában eldobálják, mert nem akarnak semmilyen, az adott pillanatban fölöslegesnek látszó terhet cipelni.
A rendőrökön kívül polgárőrök és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) segítő munkatársai is jelen vannak a Röszke 1-esen. Simon Ernő, az UNHCR magyarországi irodájának szóvivője újságíróknak, köztük a Népszabadság tudósítójának elmondta: nem tudják megjósolni, hogyan változtatják meg a határhelyzetet a már elfogadott, és a közeljövőben elfogadni tervezett magyar törvények. Az új, szigorú szabályok ismertek, de sok függ attól is, hogyan alkalmazzák majd azokat a gyakorlatban, és hogyan reagálnak az új gyakorlatra a menekültek.
|
| Fotó: Kelemen Zoltán Gergely / MTI |
Meglátjuk, mi történik – de akármi lesz is a következmény, nem a problémák gyökerét ragadja meg. Az ugyanis a polgárháborús helyzet Szíriában, Irakban, Szomáliában, Nigériában, Szudánban – amely több százezer áldozatot szedett már eddig is, és menekülésre készteti azokat az embereket, akik nem akarják, hogy maguk és a gyermekeik is elpusztuljanak a vérengzésben. E problémák gyökerét csak nemzetközi összefogással, a globális közösség erejével lehetne megoldani. Ám addig is menteni kell az életeket, segíteni a menekülteket, oltalmat adni nekik.
Lehet, mondta a szóvivő, hogy az új törvények, a határt védő erők és a műszaki határzár másfelé tereli a menekülteket, ez azonban a problémát nem oldja meg. Ez nem magyar probléma, hanem európai kihívás, a menekültek nem Magyarországra jönnek, hanem Európába. Ha Magyarország ilyen módon megvédi a határait, akkor csak további veszélyeknek – mint például a 71 áldozattal járó csempészkamion esete – teszi ki ezeket az embereket, akik biztonságot szeretnének. Mivel nincsenek biztonságban, ezért ezentúl is jönni fognak. Ezt a folyamatot szimplán büntetéssel, szankciókkal nem lehet megállítani.
A jelenlegi helyzetben az a legfontosabb, hogy gondoskodjanak a menekültekről: étellel, itallal, egészségügyi ellátással. A humanitárius szempontok minden mást megelőznek. Kérdésünkre, lát-e valami esélyt, hogy ezek a válságok megoldódjanak, Simon Ernő a szíriai polgárháborút hozta példának: négy és fél éve zajlik, de semmi jele annak, hogy a közeljövőben véget érhetne. Sőt, azt látjuk, hogy a nemzetközi közösség semmit sem tesz ennek érdekében.
|
| Fotó: Kelemen Zoltán Gergely / MTI |
A menekültek az Európai Unióba tartanak, de önmagában az Európai Unió megszüntethetné-e a menekülthullám kiváltó okait? – kérdeztük. Simon Ernő szerint ez politikai kérdés, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága nem tekinti feladatának, hogy ilyenekre válaszoljon. Európának egyébként van akkora politikai ereje, hogy kezdeményezhetne megoldásokat – de hogy ezek sikerrel járhatnának-e, azt nem lehet megmondani. Mint ahogyan azt sem lehet még csak megbecsülni sem, hány millió ember szorul humanitárius segítségre az elkövetkező időben.
