Ezekhez a magunk részéről a felejthetetlen Mintamókust is szívesen csapjuk hozzá, aminőképp a „sose hallok olyan gyönyörű nótaszót, amilyet siheder nyikorogna" kezdetű vallomást, a „bennünk kapáink reménye" megállapítást, és az egyik legszívesebben félrehallott munkásmozgalmi töredéket, amely szerint „a Föld foksarkából kitörni semmik vagyunk, s minden leszünk!"(az Internacionáléban eredetileg „a Föld fog sarkából kidőlni").
|
A Mintamókust és társait játsszák úttörők 1958-ban
FORTEPAN |
E blokkozatban muszáj még szólnunk a Micimackó rajzfilmváltozatának főcímzenéjéről, annak is a súlyos százezrek által vitatott „s ti többi fickók" részletéről, amelyet a publikum egy része „stitörli fickóknak", egy másik része pedig „stüpedli fickóknak" hall, bízva abban, hogy édes anyanyelvünk valamely mélyre ásott bugyrában mégiscsak létezhet ilyen kifejezés. A felsőbb osztályokban folytatott körvadászatunk egyik trófeája a békebeli slágert új tartalommal megtöltő „Éjjel a zombibusz tetején..." verzió (honnan tudnák, mi volt az omnibusz?!), de olvasóink kegyelmébe ajánlanánk a Ballag már a vén diák... szavakkal induló himnusz első strófájában hallható „istenverte cimborák" („isten veletek" helyett) konstrukciót is.
Fene rossz pora
Balázs Géza nyelvész szerint az átköltésnek mint jelenségnek többféle eredete van: ha nem értünk egy magyar vagy idegen nyelvű szöveget, akkor annak jelentést tulajdonítunk, ez a népetimológia. Alapesete a peronoszpóra, amelyet a nép „fene rossz porának" nevez. Egy másik lehetőség a félrehallás, valamit nem jól hallunk, nem tudjuk értelmezni, a szavak egymásba ugranak: szárnyat igéz a malacra, Szárnyati Géza malacra... – Lehet, hogy nincs értelme, de annál jobb – jegyzi meg Balázs Géza, aki bevallja: vele is megesik, hogy nem érti egy-egy beatszám szövegét, s akkor hangalakilag valami hasonlót gondol oda. A harmadik eset az, amikor tudatosan alakítunk át egy szöveget, mert az jobban tetszik.
Tágas perspektívákkal szolgál a kortárs könnyűzene is, honi és burkus egyaránt. Itt van mindjárt Gáspár Győző dala, amelyben a művész az alternatív felfogás szerint a „bőrönd illatát" szereti (eredetileg „Szeretem a bőröd illatát"), vagy az István, a királyban elhangzó mondat, amelyikből kiderül, Árpád vezér felesége (Árpádné) a „Pehely" névre hallgatott (szöveghűen: „Árpád népe, hej!").
|
Vikidál: „Engem választ majd az ország, Árpádné, Pehely"
Boros Jenő / Népszabadság |
Felidéznénk a The Police Message In A Bottle című számának refrénjét, a „Sending out an S. O. S."-t, amely jobb társaságokban „Szentmihályon presszó lesz"-ként hangzik el a dalnokok ajkáról, egy jelentős civilizációs fordulatot helyezve a lokális perspektívába. Itt-ott még mindig felcsendül a pannon tájban Kylie Minogue I Should Be So Luckyjának magyarított refrénváltozata, az „Ásót visz a Laci" is. Van azonban két olyan világsláger, amelynek kitekerésénél egyáltalán nem érezzük a szándékosságot, sőt. Az egyik Stevie Wonder I Just called To Say I Love You című opusa, amelynek magyaros változatát 2013-ban tette közkinccsé a rivaldafénybe keveredett előadó, ez lett a nevezetes „Ádzseszkó".
A másik egy hasonlóan közismert dalmű, az Alphaville-től a Big in Japan, amely szintén tévés tehetségkutatón direkte a magyar folklór részéve vált, egy ököritófülpösi biztonsági őrnek köszönhetően: a legendás Bikicsunáj-anomália, amely annyira inspiratív volt, hogy később rajongói klubot gründoltak e néven, sőt a szót még egy nyelviskola is zászlajára tűzte, elrettentés céljából.
Amit senki sem tud jól
Rejtvény csak becsületeseknek: minden általános iskolát végzett magyar fújja Arany János Toldijából ezt a két sort, tessék hát kapásból bemondani, mi illik a pontok helyére: „Hej! ha én is, én is köztetek ..., / Szép magyar vitézek, aranyos leventék!" Aki azt mondta: „lehetnék", nagyon jól felelt, mert nyilván ez jutott eszébe a többieknek is. A költő viszont azt írta a versbe: „mehetnék". Aki nem hiszi, járjon utána!
