|
Az óra a lakásban fő helyet kapott mint használati eszköz és dísztárgy
MKVM |
Megejtő a közeli falióra is, amely részben egy óralapból, részben egy körforma hőmérőből, de legfőképpen a Nagybudapesti Horgászok Egyesületének kanyarodó ponttyal ékesített logójából áll össze. Kiváló sportteljesítmény jutalma, valaki nagyon büszke lehetett rá, de végül csak a Vaterán kötött ki ez is, szegény.
Magával ragadó látvány a Debreceni Gördülőcsapágy Gyár által örökbefogadott vekker is, amelyet ügyes munkáskezek egy nagy arasznyi csapágyba ágyaztak, továbbá a bronzhatású falonfüggő, amelynek féldomborművű kerete Budapest négy leghíresebb látványosságát hordozza tokján, tehát az Eiffel-tornyot nem.
|
| Népies motívumú palacsintasütő és virágos óra |
Szívesen hazavinném a téglatest alakú plasztikvekker-szortimentet is, amelynek egyik darabját Dunaújváros régi, martinászos-vörös csillagos címerével tették a szerencsés tulajdonos háztartásának kiemelt látványelemévé, abszolút kedvencem azonban a népies virágmotívumokkal felületkezelt, szögre akasztható palacsintasütő aljára applikált ántik modorú óra: ilyen tényleg nincs.
Mint a gyűjtőtől, Krauss Pétertől megtudhattuk, hazánkban három üzem készített órákat a tárgyidőszakban. A Budapesti Óragyár legfényesebb időszaka a negyvenes évek végén indult, legsikeresebb szériája az ötvenes évek megkerülhetetlen terméke, a polgári igényű, elegáns Omikron család volt. A cég 1963-ig élt.
A háború utáni ébresztőóra-gyártás a Danuvia Gyárban és a Magyar Optikai Művekben (MOM) indult meg: szerkezeteik alapját egy német óraműves gyújtó képezte. Mint az ipar más területeinek akkori szereplői, ezek a vállalatok is sokat kínlódtak az anyaghiány és a gyenge anyagminőség miatt, de, mint ránk maradt termékeik is igazolják, a felhalmozott műszaki tudásnak köszönhetően jó minőségű, szép órákkal örvendeztették meg a népi demokratikus publikumot. Gyártmányaik megjelenésére leginkább az art deco hatott. Szépen kombinálták az acélt az üveggel, egyszerűek, tetszetősek a fatokkal készült óráik is.
A MOM hatalmas szériákban gyártott modelljeire leginkább az anyagtakarékosság és a funkcionalitás jellemző. Az órák tokját fémből és fából komponálták, később változatos színekkel használták a polimereket is. Az 1980-as évek végére a mechanikus szerkezetek iránti igény oly mértékben csökkent, hogy a termelést már nem lehetett gazdaságosan folytatni. Ezzel be is fejeződött a nagyipari óragyártás Magyarországon.
Megáll az idő
Látogatható november 29-ig.
