galéria megtekintése

Itt tényleg megállt az idő

A hazai óragyártás legdicsőbb korszakának egyre távolodó, tehát folyamatosan szépülő emlékét idézi meg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kamarakiállítása. Az anyag, amely Krauss Péter dombóvári gyűjtő pazar kollekciójának leglátványosabb darabjaiból állt össze, szépségből és szörnyetegből is a legtöbbet kínálja, ami kínálható.

Az 1945 és 1990 között készült modellekből összeállított tárlaton sok csuda mellett megfigyelhetünk két egészen pazar asztali art deco produkciót, amelyek a gyűjtő szerint transzkontinentális összehasonlításban is kiemelkedők – a legcsekélyebb kételyünk sincs, hogy ez így is van.

Felbukkan egy ugyancsak igen tetszetős éjjeli lámpás óra, avagy órás éjjeli lámpa, meg egy másik ugyanilyen szándékkal előállított ritkaság, amely azonban a járványkórházi atmoszférájú, csőszerű tej­üveg burájával meg a villanydrótjával inkább olyan, mintha valami csúnya betegségcsoport diagnosztizálásának tisztességben elavult eszköze lenne. Bármily becses kincs, nem szívesen ébrednék arra, hogy ez néz szembe a nachtkasztliról, ellentétben azzal a csekély ízléssel megalkotott, de roppant hangulatos és eredeti világórával, amelynek felső (felhúzó) részét a Parlamentet formázó rezes fémöntvény díszíti.

 
Az óra a lakásban fő helyet kapott mint használati eszköz és dísztárgy
MKVM

Megejtő a közeli falióra is, amely részben egy óralapból, részben egy körforma hőmérőből, de legfőképpen a Nagybudapesti Horgászok Egyesületének kanyarodó ponttyal ékesített logójából áll össze. Kiváló sportteljesítmény jutalma, valaki nagyon büszke lehetett rá, de végül csak a Vaterán kötött ki ez is, szegény.

Magával ragadó látvány a Debreceni Gördülőcsapágy Gyár által örökbefogadott vekker is, amelyet ügyes munkáskezek egy nagy arasznyi csapágyba ágyaztak, továbbá a bronzhatású falonfüggő, amelynek féldomborművű kerete Budapest négy leghíresebb látványosságát hordozza tokján, tehát az Eiffel-tornyot nem.

Népies motívumú palacsintasütő és virágos óra

Szívesen hazavinném a téglatest alakú plasztikvekker-szortimentet is, amelynek egyik darabját Dunaújváros régi, martinászos-vörös csillagos címerével tették a szerencsés tulajdonos háztartásának kiemelt látványelemévé, abszolút kedvencem azonban a népies virágmotívumokkal felületkezelt, szögre akasztható palacsintasütő aljára applikált ántik modorú óra: ilyen tényleg nincs.

Mint a gyűjtőtől, Krauss­ Pétertől megtudhattuk, hazánkban három üzem készített órákat a tárgyidőszakban. A Budapesti Óragyár legfényesebb időszaka a negyvenes évek végén indult, legsikeresebb szériája az ötvenes évek megkerülhetetlen terméke, a polgári igényű, elegáns Omikron család volt. A cég 1963-ig élt.

A háború utáni ébresztőóra-gyártás a Danuvia Gyárban és a Magyar Optikai Művekben (MOM) indult meg: szerkezeteik alapját egy német óraműves gyújtó képezte. Mint az ipar más területei­nek akkori szereplői, ezek a vállalatok is sokat kínlódtak az anyaghiány és a gyenge anyagminőség miatt, de, mint ránk maradt termékeik is igazolják, a felhalmozott műszaki tudásnak köszönhetően jó minőségű, szép órákkal örvendeztették meg a népi demokratikus publikumot. Gyártmányaik megjelenésére leginkább az art deco hatott. Szépen kombinálták az acélt az üveggel, egyszerűek, tetszetősek a fatokkal készült óráik is.

A MOM hatalmas szériákban gyártott modelljeire leginkább az anyagtakarékosság és a funkcionalitás jellemző. Az órák tokját fémből és fából komponálták, később változatos színekkel használták a polimereket is. Az 1980-as évek végére a mechanikus szerkezetek iránti igény oly mértékben csökkent, hogy a termelést már nem lehetett gazdaságosan folytatni. Ezzel be is fejeződött a nagyipari óragyártás Magyarországon.

Megáll az idő
Látogatható november 29-ig.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.