(Önvallomás Zoltán János Csodálatos utazás című kötetéből.)
Tátrai, a külvárosi vagány már tízévesen veszélyes utcai harcos volt. Kicsit később birkózni kezdett, hamar kiderült, hogy fényes tehetség, 1968-ban, tehát 16 éves korában magyar ifjúsági bajnok lett. Bizonyos perspektívából nézve ereje és robbanékonysága hozta személyes közelségbe a Radics Béla-féle Tűzkerékkel: testőri, sőt több mint testőri, anyagmozgatói feladatokkal is megbízták az ifjat, amihez ember kellett, vállas, nem akármilyen nyálas, tehát mondjuk kifejezetten ő. A Danuviában például a második emeletre kellett felcibálni a súlyos hangtechnikákat, teher alatt nőtt a pálma ilyen szép nagyra.
 |
| Szabó Miklós |
Persze a zene érdekelte a leginkább. Ipari tanulóként két együttesben sem szerzett semmiféle hírnevet magának (Tátrai Rt., Road), miközben leginkább a máig példaképeként rajongott Radiccsal szeretett volna egy színpadra kerülni, amire azonban ritkán nyílt alkalma. Forrásunk, a már idézett Zoltán János rockzenei szakíró és gyűjtő szerint a már akkor bőven élő legendaként működő Radics Béla szinte az első percben felismerte, hogy Tátrai nemcsak mások arcának bucira verésében eminens, de gitárosként is nagy tálentum.
Radics állítólag féltékeny volt rá, ezért ha hősünk alkalomadtán belemelegedett a játékba, a példakép gyorsan lehűtötte:
„Ecsém, inkább húzzá' pakolni!"
– szokta volt mondani neki a maga ellenállhatatlan modorában.
1970-ben Szivárvány néven alakította meg első felnőtt zenekarát, ezt a Kárpátia nevű formáció követte, de ezt csak azért írjuk ide, hogy látsszon, mennyire tájékozottak vagyunk. A zenész első megjegyzésre érdemes együttese a Pápay Faragó Lászlóval (Syrius) közös Juventus volt, amelynek még egy kislemeze is kijött, Afrodité emlékére címmel, ami nagy öröm volt, bár ha Tátrai helyett nem Mátrait írtak volna a lemezborítóra, akkor ezt is lehetett volna fokozni.
A zenész az 1972-es Táncdalfesztiválon Kovács Kati Add már uram az esőt! című dalának értő kísérőjeként tett szert országos
léptékű ismertségre. Tátrai 1973-ban rövid látogatást tett a Török Ádámnak tulajdonított Miniben és a sorozatunkban többször méltatott Syriusban, majd 1975-ben, Horváth Károly Charlie-val csatlakozott a sokkal ismerősebben csengő nevű Generálhoz. '78-tól viszont már a Skorpióban fényeskedett Frenreisz Károly és Papp Tamás társaságában, '82-ben pedig a Hobo Blues Bandben.
A lajstrom folytatása a teljesség igénye nélkül: East, Radics Béla Emlékzenekar, Tátrai-Török Tandem, Magyar Atom, Tátrai Band, Boom Boom; Tátrai Tibor hozzávetőleg tucatnyi együttesben játszott hosszabb, de inkább rövidebb ideig.
Történetünk főszereplője néhány hete érdemes művész. Tizenegyszer (!) volt az év gitárosa, hozzávetőleg hatvan lemezen működött közre. És még nincs nyilván vége, tekintve hogy aktivitása töretlen, két együttesben is rendszeresen fellép, az egyik az ugyancsak kiváló Szűcs Antal Gáborral (pl. Skorpió, Dinamit) közös Latin duó, a másik a Mendelssohn Kamarazenekar tagjaiból alakult Tátrai Trend. És horgászik, amikor csak teheti, meglehetős szenvedéllyel; pár éve elesett egy csónakmotorral a vállán, és eltörte a kulcscsontját – nekünk legyen mondva, hogy mennyire nyugis sport ez.
