A szabadtéri plakátkiállítással átellenben, a Művészetek és Irodalom Házában nyílt meg a Látványtér 2014 kiállítás, amelyen kiosztották a Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társaságának szakmai díjait: a 2013május utáni időszak legjobb jelmeztervezője Füzér Anni, legjobb díszlettervezője pedig Cziegler Balázs lett. Kollégái Füzértől a Miskolci Nemzeti Színház Don Giovanni című operájához készült jelmezeket tartották kiemelkedőnek, Czieglertől pedig a székesfehérvári A Mester és Margarita díszletét.
Az idei POSZT díszvendége a Kossuth-díjas színész, Huszti Péter. Tulajdonképpen a díszvendég-kategóriába sorolható a Bányavidék trilógiájáról megismert Székely Csaba is, akinek öt műve szerepel a találkozón. Nem volt még példa arra, hogy egyetlen drámaírótól ilyen széles merítés jelenjen meg a fesztiválon. Versenyben a marosvásárhelyi Alkésztisz-átirata és a pécsi–kaposvári Bányavakság. A Nyílt Fórum felolvasószínházában játszották a Vitéz Mihályt, az off-programban ment a marosvásárhelyi Szeretik a banánt, elvtársak? És a Nyílt Fórum műhelybemutatójaként látható majd a Pécsi Harmadik Színháztól a Bányavirág.
A színházpolitika elengedhetetlen része a fesztiválnak, és ez az első alkalom, hogy a polarizált szakma egyik fórumán az összefogásról, az együttműködés szükségességéről, a párbeszéd fontosságáról van szó annak érdekében, hogy a káros politikai döntések kisebb súllyal essenek latba. Ez A magyar színházi élet problémái – egy válogatás tükrében című beszélgetésen hangzott el, amely többek között azt vitatta: vannak-e olyan közös szakmai szempontok, amelyek alapján a politikai megosztottságon felülemelkedve, tisztázhatók lennének a szakmai értékek. És bár úgy tűnik, lenne erre igény, kérdés, hogy mindkét fél érdekelt-e ebben.
A beszélgetésnek azért meglepő kijelentése volt, mikor kiderült, manapság a vidéki önkormányzatok gyakran bekérik egyeztetésre a műsorterveket – ilyen utoljára a nyolcvanas évek közepén (még a szocializmusban) fordult elő –, és a politikusok letiltják bizonyos rendezők meghívását. Azt is megtudtuk, több fiatal vagy középkorú alkotó azért nem pályázza meg az igazgatói posztot, mert nem akar politikába sodródni.
Többször szóba került a társaságiadó-jóváírással járó mecenatúra, az úgynevezett tao kérdése is. A folyamatos forráselvonás dacára ez tartotta életben a szakmát. A taót azonban csak 2015-ig engedélyezte az Európai Unió. E nélkül a nyolc-tízmilliárd forintnyi, egyfajta állami támogatás nélkül gyakorlatilag csődbe mennének a színházak. Semmi sem utal arra, hogy ha megszűnik a tao, ezt a bevételkiesést az állam pótolná.
Egy dologban vita nélkül egyetért mindkét érdekvédelmi szervezet, a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság: a színházi nevelési program fontossága. A POSZT hatnapos konferenciájának kiindulópontja, hogy a versenybe először került be színházi nevelési előadás, méghozzá a Kerekasztal Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság koprodukciója, A hosszabbik út. A kerekasztal-beszélgetéseken olyan témákat vetnek fel, mint például mi kell ahhoz, hogy egy kőszínház pedagógiai programot indítson, és mi a céljuk a projekteknek: színházra nevelés vagy színházzal nevelés? (Közönségszervezés, gyerekelőadások vagy kötelező irodalmi alkotások feldolgozása, színházba bevezetés, értékrendtesztelés, prevenció elősegítése vagy szociális érzékenyítés.) És bár az elmúlt öt évben sok színházi neveléssel foglalkozó csapat alakult – vélhetően a nekik szóló pályázatok miatt –, ezek a programok a hazai iskolák egyharmadába jutnak el csupán. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma éppen ezért szeptemberben új ágazatközi pályázatot ír ki, hogy az eddig nem érintett, halmozottan hátrányos térségekbe is eljussanak.
