Szabadulása után Amerikába emigrált, ahol 1962-ben, Chicagóban megnyitotta Bakery nevű éttermét. Gasztronómiai szaktekintély lett, lapokban publikált e tárgyban, tévéműsort is vezetett. Passziója könyvek és kéziratok, főleg magyar vonatkozású autográfok gyűjtése volt.
Az étterem emeletén rendezte be dokumentumainak tárházát, mely a nyolcvanas évek végére a legnagyobb amerikai magyar könyvtárrá nőtte ki magát. Az éttermet 1989-ben bezárta, gyűjteményét pedig saját lakására telepítette. Élete végén azon fáradozott, hogy az egyes gyűjteményrészek megfelelő intézményekbe kerüljenek.
Jelentős tételeket kapott például a chicagói egyetem könyvtára, de a számára legkedvesebbnek tartott 2000 darabos Kossuth-gyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeum sárospataki részlegébe került.
A most megvásárolt, háromdoboznyi anyagot 2012-ben az örökösök egyben szerették volna értékesíteni a Központi Antikvárium árverésén, de magas ára miatt nem kelt el. Végül az államnak kínálták fel megvételre. Az iratok egy része politikai jellegű. Ezek között szerepel például az említett Szálasi-anyag: 1945 júliusában írt néhány naplóoldala, térképvázlata, illetve városképe, ami a cellája ablakából feltáruló látvány aprólékos rögzítése.
Érdekes volna összevetni Hitler városképeivel. Valószínűleg nagyon hasonló lenne az aprólékosság, mellyel képeiket kidolgozták. Szálasi szinte egy rézmetsző pontosságával adja vissza a látképet ceruzarajzán, bármiféle művészi elrugaszkodás nélkül. Ez a fajta ábrázolásmód viszont erényévé válik világtérképén: kartográfusként talán maradandót alkothatott volna.
|
Amit Szálasi látott Augsburgból |
Hosszú keskeny lapokra írt naplóoldalain 1945. július 20-án és a következő napokban egyebek mellett arról ír, hogy előzőleg elvették tőle mintegy 130 oldalnyi terjedelmű feljegyzéseit, valamint arról, hogy tévedésnek tartja, miszerint Németország nagy vereséget szenvedett, szerinte nagy vereséget a zsidó nép szenvedett 2000 évvel ezelőtt, amikor Jeruzsálemet elveszítette. Vajon mit írt volna, ha megéri Izrael megalapítását?
Igazi ritkaság a Horthy Miklósról 1945. július 7-én, amerikai védőőrizetbe vételét követően készült „rabosítási” fotó (az őrizetbe vételt egyébként maga kérte). Mellette egy szeptember 9-én, ceruzával írt német nyelvű nyilatkozat arról, hogy az ott látható aláírás az ő hiteles aláírása.
Valószínűleg ezek a tételek attól a Sziklay Andortól származhatnak, aki az amerikai titkosszolgálat tisztjeként Horthyt kihallgatta, s aki a háborús idők elmúltával történészként, fordítóként folytatta működését A. C. Klay néven, s ekként került kapcsolatba az emigráns Márai Sándorral is. Az íróval folytatott levelezése nyomán hagyatékában mintegy ötven Márai-levél maradt fenn.
Iratai később a Szathmáry-gyűjteménybe kerültek, s most Budapestre. A hazakerült gyűjtemény sajtóbemutatóján Szörényi László irodalomtörténész idézte fel Sziklay kalandos életét, s hívta fel a figyelmet a Márai-levelek érdekességeire, például azokra a részekre, ahol Krúdy prózájának zenéjéről ír.
Az anyag egy részét a Petőfi Irodalmi Múzeum veszi át. E. Csorba Csilla, a múzeum főigazgatója ennek kapcsán megemlítette, hogy a nagy emigránsgeneráció kihalásával mostanában jelentős gyűjtemények kerülnek haza, legutóbb például a londoni Szepsi Csombor Kör és a Párizsi Magyar Műhely iratai. Ezek közé sorolható a Szathmáry-gyűjtemény is.