galéria megtekintése

A bezárt Szálasi és a rabosított Horthy

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 05. számában
jelent meg.


Csordás Lajos
Népszabadság

Egy kalandos életű chicagói magyar vendéglős, Szathmáry Lajos kéziratgyűjteményének irodalmi és politikai vonatkozású ritkaságai kerültek nemrég a Magyar Nemzeti Levéltárba a Szerencsejáték Zrt. támogatásával.

Horthy Miklós képe akkor készült, amikor a háború végén feladta magát az amerikai hatóságoknál
Horthy Miklós képe akkor készült, amikor a háború végén feladta magát az amerikai hatóságoknál

A több mint háromszáz tételt számláló csomagban, amely csak egy része Szathmáry egykori gyűjteményének, olyan kuriózumok fordulnak elő, mint például Szálasi Ferenc eddig ismeretlen naplólapjai 1945 nyaráról és augsburgi fogságában papírra vetett börtönrajzai vagy az amerikai védelem alatt álló Horthy kormányzó 1945 júliusában készült rabosítási fotográfiája, Márai Sándor csaknem ötven levele, József Attila Döntsd a tőkét! című, elkobzott kötete dedikálva és még számos érdekesség. Köztük Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, Szabó Lőrinc, Szép Ernő, Remenyik Sándor és további jó néhány, XX. század eleji magyar író meg színész eddig ismeretlen levele, fotója – ismertette az anyagot Rácz György, a levéltár főigazgató-helyettese.

A pszichológus végzettségű Szathmáry Lajos 1951-ben emigrált Amerikába. Fiatalkorában, a háború előtt és alatt szerkesztőként dolgozott, előbb budapesti, majd a negyvenes évek elején főleg székelyföldi lapoknál, 1944-ben aztán katonának állt, a háború végén Németországban amerikai fogságba esett.

 

Szabadulása után Amerikába emigrált, ahol 1962-ben, Chicagóban megnyitotta Bakery nevű éttermét. Gasztronómiai szaktekintély lett, lapokban publikált e tárgyban, tévéműsort is vezetett. Passziója könyvek és kéziratok, főleg magyar vonatkozású autográfok gyűjtése volt.

Az étterem emeletén rendezte be dokumentumainak tárházát, mely a nyolcvanas évek végére a legnagyobb amerikai magyar könyvtárrá nőtte ki magát. Az éttermet 1989-ben bezárta, gyűjteményét pedig saját lakására telepítette. Élete végén azon fáradozott, hogy az egyes gyűjteményrészek megfelelő intézményekbe kerüljenek.

Jelentős tételeket kapott például a chicagói egyetem könyvtára, de a számára legkedvesebbnek tartott 2000 darabos Kossuth-gyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeum sárospataki részlegébe került.

A most megvásárolt, háromdoboznyi anyagot 2012-ben az örökösök egyben szerették volna értékesíteni a Központi Antikvárium árverésén, de magas ára miatt nem kelt el. Végül az államnak kínálták fel megvételre. Az iratok egy része politikai jellegű. Ezek között szerepel például az említett Szálasi-anyag: 1945 júliusában írt néhány naplóoldala, térképvázlata, illetve városképe, ami a cellája ablakából feltáruló látvány aprólékos rögzítése.

Érdekes volna összevetni Hitler városképeivel. Valószínűleg nagyon hasonló lenne az aprólékosság, mellyel képeiket kidolgozták. Szálasi szinte egy rézmetsző pontosságával adja vissza a látképet ceruzarajzán, bármiféle művészi elrugaszkodás nélkül. Ez a fajta ábrázolásmód viszont erényévé válik világtérképén: kartográfusként talán maradandót alkothatott volna.

Amit Szálasi látott Augsburgból
Amit Szálasi látott Augsburgból

Hosszú keskeny lapokra írt naplóoldalain 1945. július 20-án és a következő napokban egyebek mellett arról ír, hogy előzőleg elvették tőle mintegy 130 oldalnyi terjedelmű feljegyzéseit, valamint arról, hogy tévedésnek tartja, miszerint Németország nagy vereséget szenvedett, szerinte nagy vereséget a zsidó nép szenvedett 2000 évvel ezelőtt, amikor Jeruzsálemet elveszítette. Vajon mit írt volna, ha megéri Izrael megalapítását?

Igazi ritkaság a Horthy Miklósról 1945. július 7-én, amerikai védőőrizetbe vételét követően készült „rabosítási” fotó (az őrizetbe vételt egyébként maga kérte). Mellette egy szeptember 9-én, ceruzával írt német nyelvű nyilatkozat arról, hogy az ott látható aláírás az ő hiteles aláírása.

Valószínűleg ezek a tételek attól a Sziklay Andortól származhatnak, aki az amerikai titkosszolgálat tisztjeként Horthyt kihallgatta, s aki a háborús idők elmúltával történészként, fordítóként folytatta működését A. C. Klay néven, s ekként került kapcsolatba az emigráns Márai Sándorral is. Az íróval folytatott levelezése nyomán hagyatékában mintegy ötven Márai-levél maradt fenn.

Iratai később a Szathmáry-gyűjteménybe kerültek, s most Budapestre. A hazakerült gyűjtemény sajtóbemutatóján Szörényi László irodalomtörténész idézte fel Sziklay kalandos életét, s hívta fel a figyelmet a Márai-levelek érdekességeire, például azokra a részekre, ahol Krúdy prózájának zenéjéről ír.

Az anyag egy részét a Petőfi Irodalmi Múzeum veszi át. E. Csorba Csilla, a múzeum főigazgatója ennek kapcsán megemlítette, hogy a nagy emigránsgeneráció kihalásával mostanában jelentős gyűjtemények kerülnek haza, legutóbb például a londoni Szepsi Csombor Kör és a Párizsi Magyar Műhely iratai. Ezek közé sorolható a Szathmáry-gyűjtemény is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.