galéria megtekintése

Súlyos egyéniségek alakítója Almási Éva, a nemzet színésze

2 komment


Zappe László

A február 25-én elhunyt Psota Irén helyére Almási Évát választották a nemzet színészének. A szabály szerint a címet viselő művészek jogosultak maguk közé választani az új tagot. A döntésen jelen volt Bodrogi Gyula, Haumann Péter, és Király Levente, Szacsvay László, Tordy Géza és Törőcsik Mari.

Szacsvay László, Tordy Géza, Haumann Péter, Bodrogi Gyula, Törőcsik Mari és Király Levente (b-j), a nemzet színészei a budapesti Nemzeti Színházban
Szacsvay László, Tordy Géza, Haumann Péter, Bodrogi Gyula, Törőcsik Mari és Király Levente (b-j), a nemzet színészei a budapesti Nemzeti Színházban
Kallos Bea / MTI

Almasi Éva az életben bölcs realista. Ilyeneket mond:

 
„Tisztelem azokat a korosabb hölgyeket, akik fogyókúráznak, fitneszbe járnak, meg akarják tartani a nemtudomhány éves korukat, én viszont úgy érzem, hogy soha többet nem leszek hetvenkét éves, tehát én ezt szeretném megélni..."

Színészként kicsit más emlékeket hagy a nézőben. Rengeteg szerepe közül, amelyeket eljátszott, azok vésődtek belénk leginkább, amelyekben erős karaktert, sokszor szélsőséges szenvedélyeket kellett megmutatnia. Jellegzetesen mély hangja, markáns arca az akaratos, súlyos egyéniségek megformálására tette a legalkalmasabbá. Schillernél a Stuart Máriában természetesen Erzsébet, Lady Milford az Ármány és szerelemben, Shakespeare-nél Kata A makrancos hölgyben, Beatrice a Sok hűhó semmiért-ben, Olivia a Vízkeresztben, Ibsennél Hedda Gabler, Csehovnál Mása a Három nővérben, Albee-nál Martha a Nem félünk a farkastól-ban, Örkény Macskajátékában Orbánné, a Csongor és Tündében Mirigy, a Bánk bánban Gertrudis. Nagyrészt rideg, kiállhatatlan, furcsa, öntörvényű nők sora. A színpad és az élet külön világ. „Ez egy darab, nem pedig az én életem" – nyilatkozza egyik szerepével kapcsolatban.

Almási Éva
Almási Éva
Korponai Tamás / Népszabadság

Rengeteg film- és televíziós figurát eljátszott, sokat szinkronizált.

Több mint fél évszázada, ha jól számolok ötvenhatodik éve van színpadon. 1965-ben végezte el a főiskolát, de már 1960-ban játszotta a Petőfi Színházban a Koldusopera Pollyját Domján Edittel (!) fölváltva. A diploma megszerzése után a József Attila Színházban játszott három éven át, utána, 1968-tól több mint egy évtizeden át a Madáchban lépett fel, 1987-től négy éven át a Vígszínház tagja volt, 1991-től szabadúszó, csak az 1995–96-os évadban volt szerződésben Szolnokon. „Szabadúszóként valóban azt vállalok el, amihez igazán kedvem van, és engem nem érdekel a hely" – mondja.

Szuverén egyéniség. Megengedheti magának. Színészi rangja megengedi neki.

1973-ban megkapta a Jászai Mari-díjat, 1978-ban Érdemes-, 1986-ban Kiváló művész lett, 1997-ben Kossuth-díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 1997 óta örökös tag a Halhatatlanok Társulatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető