A fenébe is! 1970 augusztusában ment ki a Népszabadság fotóriportere a már valamennyire elkészült M7-es autópályán a budaörsi benzinkúthoz, hogy stopposokat találjon. Ha nem egészen egy évvel később jut – neki vagy a szerkesztőnek – eszébe, akkor esetleg Tamás barátomat és engem fényképez le.
Mert 1971. július 9-én, pénteken volt a szóbeli felvételim az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–népművelés szakára (Tamás már néhány napja túl volt rajta a Műegyetemen), másnap pedig már indultunk is a Balatonra, pontosabban Káptalanfüredre, ahol egy ismerős kertjében felállíthattuk a sátrunkat. Onnan gyalogoltunk aztán minden délután Almádiba, hogy a Tulipán Szálló udvarán begyötörjük magunkat a rockot hallgató tömegbe. Ki játszhatott? A Meteor és az Olympia már feloszlott, talán a Ferm vagy a Wastaps? Szégyellem, hogy nem emlékszem már.
Szóval korán reggel kimentünk a benzinkúthoz, ketten fiúk, mert úgy gondoltuk, várnak ránk a lányok a Balaton mellett. Vittük magunkkal a kétszemélyes sátrat, néhány váltás ruhát hátizsákban, egy flaska vizet, ha sokáig nem vesz fel bennünket senki, nálam egy kitépett menetrendoldal is volt a balatoni vonatokkal, ha délig sem sikerül fuvarost találni, és szégyenszemre vissza kell jutnunk Kelenföldig.
