De azért nem mondható, hogy ne kapnánk ennek a korszaknak a dokumentumaiból, képzőművészeti terméséből. Az egyik termet úgy rendezték be, hogy két szemben lévő hosszú falának egyikét a hetvenes-nyolcvanas évek alternatív rockbandáinak plakátjai borítják, míg vele szemben a másikat a rendszerváltás előtt hivatalosan is elfogadott rock- és popelőadók Hungaroton-lemezborítói. Látványosan demonstrálja a két világ hajdani szembenállását Almási Tamás Sok húron pendülnek című 1981-es dokumentumfilmje is, mely a kiállítás vetítőjében látható a korabeli rockfilmek közt. Almási be nem mutatott filmje a tatai rockzenei tanácskozást dolgozza fel, amelyen zenei szakszervezetet kezdeményezett a hivatalosan elismert rockzenei szakma, s a cél érdekében némely megszólaló megtagadta az alternatívokat, jelentős hasadást okozva ezzel akkoriban a zenésztársadalomban.
Megjelennek a korszak dokumentumait gyűjtő kollekciók is. A nagyobbak közül egy teremben a Rockmúzeum, az Artpool, a Budapest Music Center és a Magyar Rádió hangarchívuma, míg a kisebbek közül Koszits Attila, valamint Szőnyei Tamás lakásarchívuma.
 |
Falvédő-ikon, Szabó Eszter Ágnes műve
Teknős Miklós / Népszabadság |
A Cseh Tamás-archívum, benne a bakonyi indiántábor dokumentumanyaga külön termet kap. Itt láthatjuk az eredetileg képzőművésznek készülő Cseh rajzait, indiánillusztrációit is. Egy egész falon pedig napjaink streetart csapata, a Gruppo Tökmag reagál látványos falfestményével a Cseh Tamás-jelenségre.
Arrébb a Gruppo Tökmag egy másik alkotásával is találkozhatunk: falakra firkált jeleket – köztük rockzenei szimbólumokat – gyűjtöttek össze, és horgolt képeken önálló alkotássá emelték őket. Szintén varrt, pontosabban hímzett falvédőkön jeleníti meg a pop- és rockzene ikonjait Szabó Eszter Ágnes és Pittmann Zsófi.
Az Újlak Csoport dominánsan szerepel a tárlaton. Az 1989 és 1995 között a hajdani Újlak mozi épületében, majd a Tűzoltó utcai elhagyott tésztagyárban működött csoport tagjai közül Ravasz András, Komoróczky Tamás, Ádám Zoltán, Méhes Lóránt művei is feltűnnek. Révész András például a bakelitlemez és a kazettás magnó letűnt világát idézi egyik alkotásával.
A tematikából adódóan sok a hallgatnivaló, minden teremben lóg egy-két fülhallgató. A tárlat egyik legviccesebb hang-kép alkotása a fiatal Felsmann Istváné, aki Britney Spears Work Bitch című klipje alá mondatja fel a dal Google-fordítóval magyarra ültetett szövegét. Tereskova pedig Oláh Ibolya Magyarország című dalát és klipjének parafrázisát adja egy amatőrvideóval.
|
Nagy Kriszta Tereskova alkotásai
Teknős Miklós / Népszabadság |
A nézőt aktívan bevonó alkotások közt találunk kódok alapján kiszínezhető képet, fiókok kihúzásával működtethető zenekeverőt. Az egyik legérdekesebb Kostil Danila fekve nézhető műve, az Upside Down.
A szellemes kortárs műveknek köszönhetően a tárlat korántsem olyan, mintha a Rockmúzeum képzőművészeti terme lenne. Talán nem azt kapjuk, amit a Rocktérítő című filmet idéző Rock/tér/idő cím alapján várunk. Akit viszont a történeti vonatkozások érdekelnek, azt a kiállítás kísérőprogramjain a közelmúlt és a jelen zenei szcéna szereplői személyesen fogják tájékoztatni. Tart rendhagyó tárlatvezetést például Wahorn András, a Bizottság és Menyhárt Jenő, az Európa Kiadó egykori tagja, de közönségtalálkozóra hívják Kövessy Róbertet, a Pol Pot megye punkjai című film rendezőjét is.
