Sírjukra íratták, hogy hazafiak

A dualizmus kori zsidó elit asszimilációs törekvése még sírépítményeiben is kifejeződött. A legbefolyásosabb zsidó személyiségek is büszkén íratták a sírjukra, hogy magyar hazafiak voltak, mert azt szerették volna, hogy így emlékezzen rájuk az utókor.

A temetőről a közelmúltban könyv jelent meg Tóth Vilmos tollából. Az ismert funerológus, temetőkutató, kultúrantropológus – lapunk egykori szerzője – több kötetben dolgozta már fel Budapest nagy temetőit, ezekhez kapcsolódik a Salgótarjáni úti zsidó temető című munka, amelyet a Nemzeti Örökség Intézete adott ki.

Mint írja, a sírkert építészetében a XIX–XX. század fordulójának megfelelően a historikus stílusjegyek dominálnak. Említésre érdemes Wahrmann Mór kupolás, neoreneszánsz bazilikára emlékeztető, Quittner Zsigmond tervezte sírépítménye, vagy Weiss Manfréd neoklasszicista kivitelű, Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula tervezte mauzóleuma. Alpár Ignác, Fellner Sándor,Hajós Alfréd szintén jegyez itt síremléket alkotóként.

A legmeghatározóbb mégis Lajta Béla munkássága, aki a szecessziós építészet remekeit hagyta ránk, annak többféle irányzatában. Tizenkét itteni síremlék kötődik a nevéhez, és az ő terve a temető kapuépülete és ravatalozója. Legfenségesebbek talán fekete vagy szürke gránitból készült, a szecesszió geometrikus vonulatához sorolható síremlékei. A kötet szerint lényegében kapuépítmények, az élők és a holtak világát rekesztik el.

Ilyen Bródy József oszlopcsarnokszerű sírboltja, Guttmann Béla oroszlánfejekkel díszített síremléke, és a legkomorabb fenségű: a Sváb család leszegett fejű kősasok által őrzött mauzóleuma. A szecesszió népies irányát képviselik Lajta ornamentikus díszítettségű síremlékei: Kohner Alfréd kriptája és Bacher Vilmos virágdíszekkel indázó sírköve.

Tóth Vilmos eligazít a díszítményeket illetően is, hisz sok síron találunk állat- és növényszimbólumokat. Ezek legtöbbször vallási jelképek vagy a család nevére utaló figurák. Az oroszlán a hűség, a bátorság jelképe, ugyanakkor Júda törzsének, Dávid dinasztiájának totemállata, mely akár a Júda, akár a Lőw nevet is jelképezheti. A sasok az őrzésre, az éberségre vagy egyszerűen az Adler névre utalnak.

A díszítmények között feltűnnek a családi címerek is, hiszen a XIX. század végén több zsidó család is megkaphatta már a nemességet. Nagy Károly Zsolt fekete-fehér fotói a könyvben önálló életet is élnek. A könyv második fele fotóalbum, melyben a temető hangulatai érdeklik. Kedvét leli a kövek táncában, az omlás virágaiban és a fényben, mely úgy tör át a lombokon, hogy szinte a fekete-fehéren is átragyog az élet zöldje.