Schell Judit nem a kiöregedőfélben lévő színésznőtípus

A való életben hat hét alatt lassan csordogál a próba, de nem annyira érdekes. Olyan helyzeteket kellett belerakni, amelyek a nézőnek is érdekesek: elrontják, elfelejtik, kudarcba fullad, bent marad egy mikroport, ilyesmik.

Nem hagyta el a szakmát, sem az országot, elment a Tháliába Koncz György

Volt már olyan botrányos próbaidőszaka, amelyet jobb lett volna inkább elfelejteni?

Az Anconai szerelmesek próbaidőszaka nem volt túl egyszerű. Vártuk, hogy megnézze a vezetőség. Összegyűltünk a büfében, megállt előttünk Bálint András, és mielőtt bármit mondott volna, elvágódott, elájult. Kováts Adél épp akkor szinkronizálta a Vészhelyzetet, egyből ráugrott, próbálta újraéleszteni. Akkor tért magához, mikor teletömték a száját kockacukorral. De a legviccesebb helyzetek nem próbán alakulnak ki, hanem előadás közben. Egyszer elöntötte a színházat pincétől a lámpaparkig a víz, befolyt a szintetizátorba az Iphigeneia Auliszban című előadásban. A zuhatagban lejött a lépcsőn Szávai Viki, a víz meg csak folyt-folyt. Én az ógörög kar tagjaként táncoltam a vízben, és láttam, hogy a lámpából is csöpög. Egyszer csak elkiáltottam magam: nekem gyerekem van, nem akarok meghalni! – és kirohantam a színpadról. Ezer ilyen történet van.

Ezeket beépítették a sorozatba?

Goda Kriszta kérte, hogy mondjunk ilyen sztorikat, de valahogy nem fért be a történetbe. Divinyi Rékának viszont iszonyú nehéz monológokat kellett sorolnom. Nekem ilyen volt Nyina utolsó monológja a Sirályból, ez alapján írt egy újat, amely többször elhangzik majd a tévésorozatban.

A tévésorozatban hajtűdobálós dívát játszik?

Igen, néha nagyon jó ilyet csinálni. De van benne egy szánalmas helyzet, mikor a fiatal színészfiú körül kell tennem-vennem magam, akkor úgy érzem: jaj, nem én vagyok ez a „kiöregedőfélben lévő, mindent a színházért” típusú színésznő. Ennél egészségesebben élek, azt hiszem.

Legutóbb azt mondta: szívesen abbahagyná a szakmát, és elmenne tenger mellé élni a családjával. Aztán leszerződött a Tháliába.

Itthon maradtam, mert elhívott a Tháliába Kálomista Gábor. Akkor csak egy darabról, az Esküvőtől válóperig címűről volt szó. Akkor kerültünk a film óta először össze Csányi Sanyival. Aztán itt ragadtam, visszakaptam a játékkedvemet. Bár, ha a Nagymező utcát mosná a tenger, az azért jó lenne.