Röviden csattan a magyar abszurd
Nem alsóbbrendű a rövidfilm. Sőt, ez a műfaj adja meg az abszolút alkotói szabadságot. Mivel nem kell mindenáron egy történetet elmesélni, nyugodtan lehet portrékészítésre, még versre is gondolkodni. Ezt a definíciót Jane Campion fogalmazta meg, amikor egy mesterkurzuson feltették neki a kérdést: érdemes-e manapság kisfilmeket forgatni.
|
Gryllus Dorka a fiú anyja Oláh Kata sakk-kifejezést – En passant – címbe emelő filmjében
Friss Hús |
Jelentjük: a magyar kisfilmes mezőny nem rossz! A minap lezajlott Friss Hús fesztivált pont olyan alkotás nyerte meg, amilyet Campion elképzelt. Ferenczik Áron (a VAN főszereplőjeként is ismert ifjú rendező) Szabó úr című etűdje igazi költészet. Hőse, Szabó úr, elmegy az orvoshoz, mert nem érez semmilyen fájdalmat. Aztán, amikor ennek híre megy, és megjelennek a hiénák, akik mindent elvinnének a lakásából, úgy tűnik, hogy lelkileg sem érez semmit. Amikor még a fiát is elviszik, mert „jobb sorsa lesz", a végén marad a totális üresség, és ezt Szabó úr már tényleg nem képes tovább elviselni. Abszurd, olykor szürreális mese, mely egyben társadalomkritikus is tud lenni – jó helyre került a fődíj.
Nem meglepő, hogy az animációs kategóriában a Berlinalén debütáló Bucsi Réka lett a legjobb a LOVE-val, mely egy idegen bolygón zajló folyamatokon keresztül mutatja be, mi is mozgatja a világot. Deák Kristóf is kellőképpen felhívta magára a figyelmet: A legjobb játék című filmterve nyert a pich fórumra érkezett 60 alkotás közül (itt alkotók győznek meg másokat, miért is fontos az éppen előadott terv), illetve a szervező Daazo különdíját kapta a Mindenki című műve. Ennek hősei általános iskolások, akiknek a vágyuk, hogy együtt, kórusban énekeljenek. Ám a maximalista és fasisztoid eszközöket használó énektanárnő a kevésbé jókat arra kényszeríti, hogy csak tátogjanak. S megkezdődik a harc a rossz pedagógus és az ifjú lázadók között. Elképesztően jól van keverve a film hangja, élmény volt moziban nézni (pedig tévés pályázatra készült).
A zsűri különdíjában részesült a korábban inkább dokumentumfilmesként ismert Oláh Kata etűdje, az En passant. Ebben egy anya-fiú kapcsolatot látunk egy fontos sakkversenyen. A fiú esélyes a végső győzelemre. Noha az egész olyan magyarosan abszurd, érezzük, hogy a felszín alatt sokkal nagyobb feszültség van. Vajon miért fél az anya? Miért áll fel a fiú a versenytől, amikor meghallja, hogy „kiengedték" az apját? Markáns és egyértelmű munka ez a családon belüli erőszakról.
