- Legalább is így kezdtem, nagy, monokróm, fekete felületekre helyeztem rá a vonalstruktúrát. Ezeket Garphidionoknak neveztem a rajzművészet Kazinczy kitalálta istenasszonyának neve után, aki nedves fövenybe rajzolta kedvese vonalprofilját.
- Mint tudjuk, ez az ön egyik XIX. századi elődjének, Ferenczy Istvánnak a híres szobrára is visszautal.
- Igen, a Pásztorlánykára. A hatvanas években Franciaországban választás elé kerültem, hogy az apollinisztikus vagy a dionüszoszi festészet irányába haladjak-e tovább. Mert a festészet végül is filozófia, el kell dönteni, hogy az ember mi felé akarja továbbvinni azt, amit a főiskolán tanult. Engem akkor már a rend, a rendszerteremtés izgatott.
|
Gyűjteményét Siófokra hagyta volna, de fellázadtak ellene, nem értékelték absztrakt formavilágát
Földi Imre / Népszabadság |
- Talán építész felmenőinek is köszönhetően. Egyik nagyapja Sándy Gyula, a két háború közti időszak jeles építésze, a Széll Kálmán tér melletti postapalota tervezője volt.
- Igen, mondhatni ő volt az első tanárom. Gyerekkoromban mindig láttam a rajzasztalát, az alaprajzokkal, a különféle vastagságú tuskihúzókkal. Ezek bennem maradtak, feltétlen hatottak rám. Számomra a rend az emberré válást is jelenti, a rend megteremtése a hatvanas évek végétől tudatos célom volt.
- Mostanában korábban nem látott, szögletes, puzzle-szerű elemekből építkező vonalhálózat is megjelenik a művein.
- Újabban korunk kommunikációs lehetőségei, az áramkörök, az elektronikus kapcsolatrendszerek adtak ihletet. Másfelől ezek a motívumok azokból a korábbi képeimen ábrázolt vízszintes szövegsorokból léptek tovább, amelyeket úgy készítettem, hogy a Gare du Nord melletti indiai negyedben kapható szanszkrit nyelvű újságok gyönyörű betűsorait felnagyítottam, hosszában szétvágtam, széthúztam, és ez adott egy újszerű teret. Ezekből a felosztott, vízszintes irányba tagolt betűrendekből, pontosabban ezeknek a jelformáiból indult el az a hálózat, amelyet említ.
- Mi a véleménye arról, hogy felértékelődött az utóbbi időben az önhöz hasonlóan Franciaországban alkotó Hantai Simon és Reigl Judit festészete.
- Örülök neki. Hantait jól ismertem, Reigl Juditot is. És nagyon szerettem a tragikus körülmények közt, egy gázrobbanásban szerzett sérülései miatt korán elhunyt Pátkai Ervint, akivel sokat dolgoztam együtt Zürichben. Kitűnő szobrász volt.
- Mennyire vált francia festővé?
- Érdekes kérdés. Biztos, hogy befolyásolt a környezet, az a bizonyos genius loci, amely ma talán öt helyen van a világon képzőművészeti értelemben. Engem nagyon kedvezően fogadtak a kinti sajtóban, mindig a francia szekcióban állítottam ki. Éppen az volt az az időszak, mindjárt a kikerülésem után, a hatvanas évek elején, amikor a francia újrealizmus zászlót bontott. Ez voltaképpen nem volt más, mint az amerikai popművészet európai változata, persze sok eltéréssel. Én ebbe nem annyira vettem részt. De ott értettem meg, hogy a francia művészetnek is van egy érzelmi oldala és egy racionális oldala. Én inkább a racionális vonalhoz csatlakoztam.
- Gyűjteményét nemrég Siófoknak szerette volna adni.
- Fellázadtak ellene. Úgyhogy nem kerül Siófokra. Nálam marad.
- Párizsból végleg hazatért?
- Igen, most adtam fel hosszú kétlakiság után a párizsi lakásomat, decemberben voltam a feleségemmel utoljára. Rengeteg fizikai és kényelmi oka volt annak, hogy végleg hazajöttünk. Például, hogy Párizsban a harmadik emeleten volt a lakásom, egyre nehezebb volt a közlekedés. Hiányozni fog, de Budapest is gyönyörű.
Névjegy
Konok Tamás Budapesten született 1930-ban. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél volt a mestere. Miután 1958-ban, majd 1959–60-ban kijutott Párizsba, nem tért haza, ott telepedett le. Kezdetben realisztikus, majd élményeiből táplálkozó, montázsszerű alkotásokkal jelentkezett. A hatvanas évek végén egyre tisztább geometria kezdte jellemezni. Ekkor Zürichben kapott megbízást murális munkákra, épületek geometrikus, absztrakt domborművekkel való díszítésére, majd a Schlégel Galériától nyert ajánlatot hosszú távú együttműködésre. Ennek keretében több mint két évtizeden át évente több hónapot zürichi bérelt műtermében alkotott. A nyolcvanas évektől újra kiállított Magyarországon is, majd a kilencvenes években műtermet vásárolt Budán, és egyre többet tartózkodik, mind gyakrabban állít ki itthon. Modern műgyűjteményét Siófoknak ajánlotta fel, ahol egy használaton kívüli iskolaépületet alakítottak volna ki a bemutatására, de a 2014-es polgármesterváltás után az elképzelést levették a napirendről, mivel az épületet más célra kívánták hasznosítani, sőt még tüntetést is kilátásba helyeztek a terv ellen.
