“Az egyszerű: szép” jegyében indulhatott öt éve a Random Trip az Instant romkocsma kicsike (nem is olyan kicsike) vakondlyukából. Élőzene, underground vagy félunderground, esetleg fősodorbéli, de mindenképpen izgalmas énekesek, MC-k, illetve mindezek improvizatív jellegű fúziója, melynek kimeneti nyílásán egy koncert bukkan fel - ez az ötlet valóban csak a faék bonyolultságával versenyezhe. De aki járt már RT-bulin, pláne, aki többön is, az tudja, hogy észvesztően jó pillanatok tudnak kikerekedni már abból is, ha különböző zenei világú muzsikusok, énekesek és DJ-k tartózkodnak egyszerre a színpadon, akik mind biztos kezű gazdái hangszerüknek, képességeiknek. Ha pedig még az a bizonyos kémia, muzikális kisülés is megvan a zenészek között, akkor az isten irgalmazzon.
Cseppet sem lepődünk meg tehát, hogy a zsúfolásig megtelt pincében ott láttunk mindenkit: a délpesti vagányt ugyanúgy, mint a békási rappert, a belvárosi yuppie-t vagy a kápi lányokat: Budapest keresztmetszetét. Plusz a külföldieket. Voltak jól öltözöttek, akiknek egyetlen kiegészítőjük többe lehet, mint a havi nettónk, és voltak borzalmasan pacuhák, szépek, csúnyák, de inkább szépek, a mosdók előtt kígyózó sorban nagyokat mondók és szerényebbek, akik csendesen, a háttérből figyelik, mi történik - a lába viszont mindenkinek jár a négynegyedre, mert nem tud nem járni.
|
Pallya Bea és Süveg Márk váratlan találkozása a színpadon
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A szülinapot háromszettes koncertre lőtte be a stáb, melynek első etapja tíz körül kezdődött, miután a két DJ, shoW gun és Qcee a megfelelő hőfokúra hevítette a megjelenteket - és aztán a fent jelzett lufis időpontig tulajdonképpen nincs is különösebb pauza: a pihenőpercekben is mindig többen vannak a színpadon, hogy az érdeklődést fenntartsák.
Körülbelül három óra alatt vagy 17-en szűrték össze a zenei levet odafenn: a vokális szekciót MC Kemon, MC Zeek és Akkezdet Phia Saiid rappel, Palya Bea, valamint az est külföldi vendégei, Valerie M a Groove Armadából és a The Freestylersből, BigJohn Whitfield és Carl Avory pedig énekkel erősítették.
Az egyébként ugyancsak születésnapos Kiss Tibi gitározott, Barabás Lőrinc trombitált, Farkas Izsák hegedült, Bata István és Vígh Arnold basszusozott, Premecz Matyi és Romhányi Áron billentyűzött, Gábor Andor Ufót az ütőhangszerek, Q-Cee-t a lemezjátszók, a “főnököt”, Delov Jávort pedig a dobok mögött láthattuk.
Szépen kiszámított ív, kis durvulás után lágyság jön, mindvégig a mélyben munkáló feszültséggel, néha meg kitör a pokol, ami az igencsak szerethető poklok családjából származik.
Tényleg nem akarunk itt nyáladzani, hogy milyen jó a Random Trip, de azért annak talán mégis lehet örülni egy kicsit, ha egy zenei sorozat fél évtized alatt sem válik unalmassá. Még akkor sem lesz verkliszerű, ha olykor ismétlődnek a vendégek, és ha nem okvetlenül mindig minden ízében improvizáció, amit hallunk, vagyis olykor visszaköszön, ismétlődik egy-egy pattern, téma, futam, szöveg - mert mégis mindig van az egészben valami új és egyszeri és megismételhetetlen.
Úgyhogy akkor most mégis nyáladzottunk egy kicsit. Az meg már tényleg majdnem Coelho, hogy fél kettőkor, a lufis menetet elnézve arra gondolunk, valahogy így, ilyen puhán, finoman tartja fenn a minden kedd estéjét a hajó gyomrában töltő törzsgárda a Random Tripet, mint a születésnap kicsit nagyobb közönsége a színes luftballonokat a finálé alatt, hosszú percekig, és egy csomó lufi még azután sem végzi cafatokban a földön, miután a 17 tagú orkesztra Delov Jávor a közönségnek címzett kétszavával elbúcsúzik: Nagyok vagytok!
