Radnóti-emlékek aukción

Több grafika és műtárgy az Arte Galériánál kerül kalapács alá november végén. Marsó Diana galériavezető megmutatja őket, köztük Dési Huber több munkáját, egy erőteljes grafikát Fenyves Sándortól, Koffán Károly egy kis csendéletét. Olyan érdekességeket is látunk, mint a Leon Alex néven alkotó Löwinger Sándor rajza Radnótiról. Ez a portré alig ismert, talán csak egyszer jelent meg, a hetvenes években a kolozsvári Korunkban. Több képen, például az 1939-ből való Fenyves-rajzon, amely két munkáskinézetű embert ábrázol, Radnótinak szóló ajánlás is olvasható.

Tudni lehet, hogy a költő szép kritikát írt Fenyves egy kiállításáról, s 1944-ben, amikor a grafikus tüdőbajban meghalt, Radnóti búcsúztatta a Magyar Csillagban. Ismert a költő kapcsolata Dési Huberrel, Szántó Piroskával vagy Czumpf Imrével is, egy-egy művük szintén látható az aukciós anyagban. Szerepel egy önarckép Beck Judittól is, 1941-ből, abból az esztendőből, amikor a festőnő és a költő között a ma már jól ismert szerelmi kapcsolat kibontakozott.

A képet a festő Radnóti születésnapjára ajándékozta az ajánlás szerint. Az anyagban szerepel továbbá két szobor: egy öklömnyi József Attila-mellszobrocska Bokros Birmann Dezsőtől, 1942-ből, feltehetően a József Attila-síremlékpályázatra készítette a szobrász; a másik szobor Kerényi Jenő lírai falusi Madonnája 1937-ből. A dátumok azt mutatják, ezek mind olyan tárgyak, amelyek már a költő életében is a lakás részei lehettek. Vannak persze háború utáni művek is, ezeket Radnótiné kapta ajándékba: Koffán Károly monotípia csendélete 1947-ből, Váli Dezső zsidó temetőt ábrázoló fotója a hetvenes évekből, Lossonczy Tamás Áramlás című kompozíciója 1972-ből. A tizennyolc alkotás, néhány kivételtől eltekintve, tájkép, portré, csendélet. Lényegében az a világ, amely Radnóti kötődéseit, szeretetét is tükrözi a természet, a magyar táj, az egyszerű emberek és a barátai iránt.

A költő és Gyarmati Fanni egykori otthona az utóbbi évtizedekben csak a barátok, tanítványok és néhány irodalomkutató előtt nyílt meg. Radnótiné interjút nem adott. A sajtóban nem szerepelt. Évtizedekig féltve őrizte a külvilágtól és egyben tartotta azt a miliőt, amelyben valaha férjével közös életüket élték.

Talán ezért is különös, hogy most ennek a világnak a tárgyi emlékei nyilvánosságra, pontosabban az aukcióspiacra kerülnek. A költő kézirathagyatékát felesége néhány évvel ezelőtt az MTA kézirattárára hagyta, és át is adta, ma az anyag digitálisan olvasható az MTA honlapján. Ami a lakást és a tárgyi hagyatékot illeti, erről külön rendelkezett, s februárban bekövetkezett halála után ügyvédje e szerint járt el. A végrendelet részleteiről a jogi képviselő nem kívánt nyilatkozni, de a Radnótihoz és feleségéhez kötődő grafikák egy részének elárverezése nyilvánvalóan a végrendelet szellemében történik.

Beck Judit önarcképe, Dési Huber tájképe, Löwinger Sándor alig ismert Radnóti-portréja, Bokros Birmann József Attila-szobrocskája Reviczky Zsolt / Népszabadság

Ferencz Győző irodalomtörténész, az irodalmi hagyaték gondozója sem árult el részleteket a végrendeletből, de kérdésünkre annyit elmondott: „Minden Radnóti Miklósnénak és örökösének az akarata szerint történt. Radnóti Miklósné álláspontja az volt, hogy az irodalmi hagyaték az egyedüli olyan érték, amely a nyilvánosság szempontjából jelentőséggel bírhat. A kéziratok és dokumentumok kívánságának megfelelően az MTA tulajdonában vannak. Ezeken kívül nincs más olyan érték, amelyhez a nyilvánosságnak bármilyen érdeke fűződhetne. Radnóti Miklósné természetesen egyben tartotta tulajdonát, amíg élt, ahogy mindannyian így teszünk – jegyzi meg Ferencz Győző. – Végrendeletéből azonban egyértelműen kiderült, hogy halála után nem akarta egyben tartani. Azzal pedig nem kallódik el semmi, ha az árverezés után magángyűjteménybe kerül.”

Nemcsak magángyűjteménybe került a tárgyi hagyatékból, hanem köztulajdonba is. Ezekből a XIII. kerületben rendeznek be állandó emlékkiállítást. Nem az egykori lakásban, ahogy ezt sokan gondolták, hanem a Radnóti Miklós Művelődési Központban, közismertebb nevén a RaM-ban.

Hogy miért éppen itt? A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, Csorba Csilla szerint azért alakult így, mert bár náluk több lehetőség is szóba került, nem tudtak állandó emlékszobát adni a relikviáknak, az egykori lakás kiállítási célú hasznosítását pedig az örökös nem tartotta szerencsésnek. Ezért a tárgyi hagyaték egyben maradó részét a kerület kapja, amely egyébként is jó kapcsolatot ápolt az özveggyel. Kijelölték hát a költőről elnevezett művelődési házat – itt működik a RaM Colosseum nevű koncerthelyszín is – az emlékszoba kialakítására.