Útmutatást a Bayern München gazdálkodása adhat. A Bundesliga aranyérmese a Deloitte összeállítása szerint 431,2 millió euró bevételt könyvelt el a 2012/2013-as évadban. A jelentés rögzíti: a summa 55 százalékát – 237,1 millió eurót – teszik ki a kereskedelmi bevételek. A könyvvizsgáló cég bevezetőjében tudatja: e tételhez tartoznak a szponzori szerződéseknek köszönhető pénzek és a merchandising tevékenységből származó eurók.
Mármost, az idehaza hatályos reklámadó előírásai szerint a támogatói megállapodásokból befolyó pénz növeli az adóalapot. Sőt a nehezen értelmezhető jogszabály alapján nincs kizárva, hogy a kereskedelmi bevételeknek csaknem az egésze adóköteles lenne. Igaz, a törvény hagy kiskaput: ha a szponzor nevét nem teszik közzé, akkor a támogatás nem növeli az adóalapot. Csak éppen egy piacon működő cég vezetői értelmezni sem tudnák e részletet, mert a szponzoráció lényege az adott termék, szolgáltatás hírnevének, kelendőségének erősítése. Ez pedig fölöttébb bonyolult feladat, amennyiben a hirdető nevét, logóját, szlogenjét eltitkolják...
|
Fabregas a Ferencváros elleni augusztusi budapesti meccsen. Itt akár kútba is eshetett volna a leigazolása
Banczik Róbert / Népszabadság |
Ha a Bayern kereskedelmi bevételeivel kalkulálunk, hozzávetőleg 73 milliárd forintos summát érintene a reklámadó. (Ebből 53 milliárdot a legmagasabb, 40 százalékos adókulcs terhelne.) Összesen körülbelül 24 milliárdot – azaz mintegy 78 millió eurót – utalhatna át a Bayern az államkasszába. A Chelsea a nyáron 33 millió eurót fizetett Cesc Fabregasért, és 38 milliót Diego Costáért. E tranzakciók nyilván erősítenek egy gárdát, de – még ha feltételezzük is, hogy nem minden vonatkozó bevétel reklámadó-köteles – minimum az egyik átigazolás kútba esett volna a sarc miatt. Azaz a jogszabály egyszerűen megakadályozza a vállalkozás szakmai és üzleti fejlődését.
S ha ez nem lenne elég: idehaza létezik olyan rendelet, amely szerint a társadalom számára kiemelten fontos sporteseményeket az ország területének meghatározó részén fogható tévés csatornáknak kell közvetíteniük. A piactorzító intézkedés kódolja, hogy a tematikus, fizetős médiumok kevesebbet adnak a közvetítési jogokért, hiszen például a BL-meccseket „ésszerű” áron föl kell ajánlaniuk a nagy társaságok, így például a köztévé részére. Nem szükséges magyarázni, hogy ez a lépés miként teszi lehetetlenné a bevétel maximalizálását. Tehát a Bayern e forrásból befolyó jelenlegi 107 millió eurója is alighanem csökkenne...
Mindezek után még feltételezhetjük, hogy más országokban olyan reklámadó-törvény van érvényben, mint Magyarországon, s akkor a Bayern még ott is fizethetne az államnak. Így pedig behozhatatlan versenyhátrányba kerülne vetélytársaival szemben. Ebből legföljebb annyi a tanulság: Magyarország nem a reklám helye. Abból pedig az következik: Magyarország nem a csúcsfutball helye. (Egyébként nem is az.)
Úgy tetszik, a kormány valójában nem mer nagyot álmodni.
