Magyarországon először láthatóak nagyszabású tárlaton az olasz mester művei, holnaptól a Magyar Nemzeti Galériában.
Modigliani művészete korántsem volt annyira radikálisan a múltat lerázó, mint Picassóé, akinek tárlata július végéig szintén látható az MNG-ben. Az olasz származású művész festészetét nem tördelte szét az avantgárd, megmaradt a klasszikus formáknál, és ennek képtípusainál, a portrénál és az aktnál, mégis újszerűen használta azokat. Első párizsi éveit két portré illusztrálja a kiállításon, amelyeken a fauve-izmus és Picasso kék korszakának befolyása is érződik. És az is, hogy szegény volt, így olykor a vászon mindkét oldalára festett. Az egyik korai portrén akkori mecénásának, Paul Alexandre öccsét, Jeant láthatjuk. A kép hátulján pedig egy fauve-os hatású ülő aktot.
A tárlat külön termet szentel Modigliani különös kitérőjének, amikor 1909 és 1914 között arra szánta magát, hogy szobrász legyen. Kőbe faragott művein a Picassóra is ható afrikai törzsi művészet hatása éppúgy megfigyelhető, mint az ősi kikladikus szobrok, az egyiptomi, a román kori és gótikus szobrászat hatása vagy olyan kortársaké, mint Brancusi és Lipsitz. A szobrászatában alkalmazott formai jegyekből sok mindent átvett festészetében is, miután 1914-et követően visszatért az ecsethez. Például azt a nyúlánk arcformát, amely később portréinak jellegzetességévé vált.
 |
| Modigliani legnépszerűbb alkotásai a barackosan bársonyos hatású női aktok Teknős Miklós / Népszabadság |
