Sajnos nincs közöttük az első,máig fennmaradt és több példányban is gyártott számológép, melyet a francia filozófus és feltaláló, Blaise Pascal 1642-ben, 19 éves korában óraszerkezetek alkatrészeiből készített. A Pascaline-nel két számot tudtak közvetlenül összeadni vagy kivonni, de ha ezt többször megismételték, szorzásra és osztásra is mód nyílt, s hat számjeggyel lehetett a műveleteket elvégezni.
A technikatörténészek szerint azonban az első igazi számológépet nem ő, hanem William Schickard német matematikus készítette 1623-ban hat számjegyig a négy alapművelet elvégzésére, ám ez a gép nem maradt fenn. A félig megépített gép és a róla szóló vázlatok egy tűzben elégtek, s csak Kepler feljegyzéseiből tudjuk, amit tudunk róla.
Az ipari sorozatgyártással készülő számológépek korszaka a XIX. században jött el, s a magyar gyűjtemény is ezekre a masinákra épül. A legtöbb alapvetően két típusba sorolható. Az elsőt egy francia feltaláló, Charles Xavier Thomas de Colmar nevéhez kötik, és az ilyen rendszerű típusokat Thomas-rendszerű gépeknek nevezik. A névadó Napóleon Spanyolországban állomásozó hadseregének volt a hadtápparancsnoka, és itt kezdett kísérletezni számolóberendezésekkel.
 |
| Koncz György / Népszabadság |
Első szabadalmát 1821-ben adta be, és a sorozatgyártás 1852-es indulásától 1870-ben bekövetkezett haláláig legalább ezer darabot értékesített. Az ilyen lépcsős hengerekkel rendelkező, fogaskerekek egymásba helyezésével működő gépeket egészen a huszadik század közepéig gyártották, s a legtöbb típushoz még nyomtatót is mellékeltek. Jóval keresettebbek voltak a kisebb és a gyártás automatizálása szempontjából is előnyösebb Odhner típusú gépek, melyek egy svéd fiatalember, Willgodt Theophil Odhner találmányai, akinek a fejéből még egyetemista korában pattant ki az a zseniális ötlet, hogy változtatható fogszámú fogaskerekekkel és egymás mellé helyezett hengerpalástokkal tíz számjegyig is működő algoritmust tud készíteni.
A különböző műveletekhez a karokat különböző irányban kellett forgatni, s mindenféle pöckök ide-oda mozgatása tette teljessé a folyamatot. Odhner Szentpéterváron alapított gyárat, s 1890-től meg is indult a sorozatgyártás. Pechére jött a forradalom, a gyárat államosították, és Svédországba visszamenekülve mindent elölről kellett kezdenie. Addigra azonban sok helyen vették át a szabadalmát és kezdtek gyártani az Odhner típusú gépeket. Rengeteg készült ezekből a számolóalkalmatosságokból akkoriban.
Király Zoltán műegyetemi doktori értekezése szerint 1917 és 1928 között csak a feltaláló svéd cége 70 ezret készített, de másutt az eredeti rendszert még nagyobb tökélyre fejlesztették. Az Odhner vállalatot a negyvenes évek elején felvásárló, ugyancsak svéd Facit például majd száz országban milliószámra dobta piacra ezeket a gépeket – köztük 1933-tól az első villannyal működő típusokat –, melyekkel a két világháború között kereskedők százezrei számolták a napi bevételt.
Kürti Sándor apránként gyűjtötte össze a padlásokon, raktárakban, hagyatékokban porosodó masinákat, melyek többségéről tulajdonosaik azt sem tudták, milyen értékesek. Zömük használható állapotban vészelte át az elmúlt évtizedeket, de néhányat aprólékosan restaurálni kellett. A legértékesebb Thomas-rendszerű példány például egy amerikai gyártmányú számológép, mely vélhetőleg egy nagybankban működött és 13 számjegyet is pontosan kezelt.
 |
Egy lecsupaszított nyomógombos Astra
Koncz György |
Odhnerhez hasonlóan svéd volt az az Amerikába emigrált feltaláló is, akinek ma a számítógépek billentyűzetének bal oldalán a számkiosztás elrendezését köszönhetjük. David Sundstrand először 1914-ben egy Thomas-rendszerű számológépen használta tízgombos kezelőfelületét. Maguk a nyomógombok egyébként James Dalton amerikai szabadalma jóvoltából alig néhány évvel korábban, 1902-től váltották fel a korábbi pöcköket, hogy máig uralkodjanak. Egy százéves Sundstrand-gép még az eredeti festékszalaggal és papírtekerccsel ma is hibátlanul számol és olvashatóan nyomtat a hazai gyűjteményben.
Az Odhner-rendszerű gépek Rolls-Royce-ai Kürti Sándor szerint a német Brunswiga cég egykor világhíres termékei, melyekből nyolcvan év alatt több mint félmillió készült. A kiállítás egyik darabján a Magyar Nemzeti Bank felirat látható. A precíz németek amúgy is dominálták a számológépgyártást. A chemnitzi Astra műveknek a gyűjteményben látható modellje volt az első Európában gyártott tíz számjegyes számológép. A gyár legsikeresebb termékét hajdan a „könyvelőgépek királynéjának” nevezték.
A második világháború után a cég a Karl Marx Stadtra keresztelt városban Robotron néven működött tovább, s később már nálunk is jól ismert számítógépeket készített. A vállalatot a német újraegyesítés után szüntették meg. Ugyanúgy az NDK nyelte le a lipcsei Triumphator céget, de ezt már a hatvanas évek közepén bezárták. A keleti blokkban gyártott mechanikus számológépeknek nem sok innovációs értékük volt. A Leningrádból Kurszkba, majd Moszkvába telepített Felix például szegény Odhner elrekvirált cégéből alakult, de egy díszdobozos változaton túl sok újdonságot nem hozott, és a svéd feltaláló alapkoncepcióján 80 éven át alig változtattak.
A technikatörténet két magyar számológépgyártó cégről tud, igaz, mindkettő a Felvidéken működött. A második világháború után egy hazai próbálkozásról tudunk, egy Zágrábban gyártott Calcorax nevű kézi szorzógépet szereltek össze az Irodagép Technikai Vállalatnál, de ez már nem a békebeli minőség volt: a gép burkolata a gyártás utolsó éveiben már műanyagból készült, és belső fém alkatrészei is könnyen rozsdásodtak.
|
Az Odhner-gépek változtatható fogszámú fogaskerekekkel és egymás mellé helyezett hengerpalástokkal működtek
Koncz György |
Az egyedülálló kollekció eddig a Kürt Zrt. székházában várta látogatóit, de most a központ várható költözése miatt bizonytalan jövő elé néz. A tulajdonos felajánlotta az anyagot múzeumoknak, de sajnos eddig hiányzott a fogadókészség, ami nem véletlen, hiszen jelenleg hazánkban nincs olyan kiállítóhely, amely megfelelőképpen be tudná mutatni múltunk műszaki relikviáit.
Az önálló kiállítási térrel nem rendelkező Országos Műszaki Múzeum beolvadása a Közlekedési Múzeumba nem eredményezett változást: műszaki múltunknak, kultúránk e fontos részének raktárakban tárolt emlékei továbbra is csak igen korlátozottan kerülhettek a széles nyilvánosság elé. Az intézmény átalakításával egy időre még ez az esély is megszűnt, de a bővülés sem tűnik akkorának, hogy a régi gépek szerelmesei számolhatnának a számológép-gyűjtemény méltó bemutatásával.
