Pontosabban alul. Az üzenet itt persze nem annyira csavarosan és gonoszul hazug, mint amazon volt, de a kompozíció éppen elég szörnyűséges ahhoz, hogy elénk vesse a kérdést: oké, értjük, sőt, vagyunk sokan, akik meg is értjük, de tényleg jó, ha megint ilyen egy választási kampány auftaktja? Mi vár még ránk itt, ajvé?
A szöveg enyhén szólva is egyszerű, dúsabban szólva inkább primitív. Nagyjából olyan, mintha valaki azzal próbálna meglepni mindenkit minden sarkon, hogy a bálna nagy. Persze hogy az, kivéve, ha még kicsi, de akkor is eléggé. Emellett vizuálisan is erősen le vagyunk nézve; a kiválasztott képek köszönő viszonyban sincsenek egymással, Tarlóst szemből kapták le, lefelé néz, a feje fölött jókora űr tátong, Orbán srégen mered, ki tudja, hová, másfélszer akkora a feje, mint a főpolgármesteré, szóval a kompozíció még akkor is borzasztó, ha direkt annak szánták.
Nehezen hiszem, hogy ne lehetett volna olyan képet lőni a szereplőkről, amelyen eredetileg együtt szerepelnek és így is éppen eléggé ellenszenvesnek látszanak – és aztán azt kettévágni. Ráadásul ez egy pluszüzenet lehetett volna. Nem csak az antikampány kezdődött el szerencsére, sőt főleg nem az, habár a hatás nem mindig olyan, mint amilyennek szánták, sőt, a népesség egy meghatározó része számára pont az ellenkezője.
A Fidesz V. kerületi polgármesterjelöltjét, Szentgyörgyvölgyi Pétert például nyilvánvalóan egy halálosan szimpatikus fiatalemberként próbálták meg felvezetni minden második Múzeum körúti és Bajcsy-Zsilinszky úti hirdetőoszlopon, ehhez képest egy eléggé önelégült ábrázatú – lokális megfogalmazásban: gizda – fickó néz le reánk a magosból, mint a Folytatás Garanciája.
 |
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Komikus hirtelenséggel felrántott zakóban látható, hóna alatt narancssárga deklire installált, pont nélküli római ötös, tehát egy gigantikus V betű dölleszkedik, ami önmagában is pikáns, ráadásul a deklit sikerül pont úgy fognia, hogy szinte attól tartunk: a hegyes csücske mindjárt kilyukasztja a finom vékonybelét.
XI. kerületi Fidesz-aspiráns sokkal szerényebben, mondhatni már-már kiskölykösen szégyenlősen igyekszik szembenézni a realitásokkal. Dr. Hoffmann Tamást ugyan csak büsztben hozzák, de az is roppant elegáns, csudaszép a zakó, a nyakkendő, kifogástalan a beretválás, és a frizura is majdnem – ennél a fazonnál egy miliméternyit sem kéne a fülre nőnie a hajnak, vélelmezem, bár ízlés dolga –, csak az arcszín zavarba ejtő kicsit. Nehéz kideríteni, hogy hősünket lealapozták, bronzáriumban járt-e, avagy csak beragadt a jó öreg nap alá egy kifejezetten UV-gazdag órácskára.
Az alkotással grafikailag nincs baj, afféle nem kellemetlen semmi; sehol egy sorja, a hátteret adó halványkék pedig kifejezetten jó választás: olyan eget idéz, amelyen aligha tűnik fel setét felhő a közeljövőben. Küllemre az MSZP budapesti elnökét promotáló III. kerületi plakátokkal sincs sok gond, habár túl nagy ötletek itt sem csaptak össze a brainstormingon. A mindig bájos, ezúttal közepes mélységig dekoltált Kunhalmi Ágnes természetesen most is rendkívül csinos, frizurája tökéletes, sminkje birodalmi igényű, és méltán lehet büszke a fogazatára is.
Talán csak a kosztümje alábbvaló kicsit az összképnél, eleve se túl szép, plusz ha az ember közelről nézi, úgy fest, mintha a kabátka jobb ujján egy vékony csíkban sósav folyt volna végig, majd a történteket egy színvak mosodással próbálták volna helyrehozatni – nyilván nyomdai hiba. A turisták nevében is megdicsérjük viszont a grafikust, amiért az elnök háta mögött részletes tájékoztatást ad az összes kerületrész elnevezéséről.
