– Csak olyat fogadok el, amit fel is használok. Megpróbálok belőlük valami hasznos dolgot készíteni, annak nem lenne értelme, hogy szemétből újabb szemetet termeljek – teszi hozzá. Nos, azok a „hasznos dolgok” igen sokfélék. Akadnak köztük használati tárgyak – táskák, pénztárcák, ékszerek, kisebb bútorok, játékok –, különböző dísztárgyak, no és lámpák. Ez utóbbiak külön kategóriát képviselnek Dani Boglárka portfóliójában. „A művészi fantáziámat talán minden másnál jobban izgatják a hangulatvilágítás formái, illetve az, miként lehet újrahasznosított hulladékból esztétikus lámpákat varázsolni. Változó, hogy mitől indul be a képzelőerőm: van úgy, hogy egy flakon formája, máskor a színe ragad meg. Az újrahasznosított lámpák legfőbb ismérve, hogy egyedi módon törik meg és színezik a fényeket.”
Mint mondja, a „hulladéklámpák” legjobb alapanyaga a jó fényáteresztő képességgel rendelkező színes műanyag. Lámpatesteknek a különleges formákra vágott flakonok a legalkalmasabbak, míg izzósorokat kupakokból célszerű készíteni. Fontos, hogy az alapanyag könnyű, ugyanakkor formatartó is legyen.
Dani Boglárka a saját készítésű hangulatlámpáit a formájuk alapján nevezi el: kedvencei közé tartozik a virágos, a halas, a kupakfüzéres és a kocka alakú világítótest. Most készíti a „százlábút”, ami az állat alakját mintázó óriáslámpa lesz.
A recycling (újrahasznosított) tárgyi kultúra egyik fontos jellemzője: a legsikerültebb darabokról első pillantásra nem látszik, hogy az alkotás valójában szemétből készült. „Ehhez alapos tervezésre, rendkívül precíz, kifinomult, sok időt igénylő munkára van szükség. Ezért a művészi újrahasznosítás nem olcsó mulatság, amit az árakban is érvényesíteni kell. Sokan azt hiszik, a hulladék-alapanyagból készült használati tárgyak, ékszerek olcsók, valójában sokszor ugyanannyiba kerülnek,mint a nemes alapanyagból gyártott alkotások.”
A recycling kultúra művelőit gyakran bírálják amiatt, hogy hiába készítenek tárgyakat hulladékból, tevékenységükkel érdemben nem csökkentik a körülöttünk lévő szemetet. Dani Boglárka szerint azonban nem a felhasznált szemét mennyisége a fontos, hanem annak a szemléletnek a terjesztése, hogy az emberek tudatosan foglalkozzanak a hulladékkal.
E „térítő munka” egyik hazai apostola a Cellux Csoport, amelynek Boglárka is a tagja. A képző- és iparművészeket, pedagógusokat tömörítő társaság fő célja, hogy a művészet eszközeivel terjessze a környezettudatos szemléletet. A Celluxba tömörültek fontos alapanyagként tekintenek a hulladékra, a műhelyfoglalkozásokon, nyári táborokban igyekeznek közvetlenül is formálni a legfiatalabb generáció gondolkodásmódját.
E munkák azért is fontosak Boglárka számára, mert az újrahasznosított alkotásokból nem tudna megélni. Előfordul, hogy beesik egy megrendelés valamelyik szórakozóhelytől vagy szabadtéri fesztiváltól több tucat hangulatlámpa készítésére, általában mégis dizájnvásárokon, művészeti boltokban és az interneten találnak gazdára a hulladékból kreált tárgyak.
Olykor persze el is ajándékoz bizonyos darabokat. Nemrég az egyik barátnője menyasszonyként viselte az egyik általa készített ékszert. A násznépből senki nem vette észre, hogy az ifjú ara legfőbb éke olyan anyagból készült, amit valamikor kidobtak a szemétbe.
