Az osztálytársak sosem voltak féltékenyek egymásra, mindenkinek más volt a szerepköre. Béres Ilona, Szegedi Erika, Tordai Teri és Halász Judit a mai napig összejár, néha Dobos Ildikó is csatlakozik hozzájuk. 54 éve mindent tudnak egymásról. Jó szívvel gondol tanáraira is, például beszédtanárukra, Gáti Józsefre, aki mindig Izsóf Vilmost küldte le kávéért a szomszédos presszóba, és cserébe őt is meghívta egy feketére. (Az osztály ezért egy darabig Rabszolgának hívta Izsófot.)
Két évig oktatta őket Vámos László, aki akkoriban az egyik legelismertebb rendező volt. A mesterséget osztályfőnöküktől, Pártos Gézától tanulták, aki azt próbálta megértetni velük: a tehetség állapot, és magának az embernek is vigyáznia kell rá. A siker sem mérce. Ha valaki valami olcsósággal hívja fel magára a figyelmet, lehet, hogy arra mindenki kíváncsi lesz, de az nem művészi érték. Minden szerepet a „kályhától” kell indítani, nem lehet a korábbi sikerekre építeni.
Várkonyi Zoltántól, vígszínházi mesterétől tanulta, hogy a színpadi jelenlét tudománya a színész legmeghatározóbb tulajdonsága. Várkonyi mindig elvárta, hogy a színész mozgassa meg eszét és fantáziáját, „hozzon” valamit a próbákra. A mesterség gyakorlati részét leshette el tőle. Ezt például azzal az esettel szemlélteti, mikor Darvas Ivánnak azt az instrukciót adta, hogy menjen át a színpadon szomorúan.
Amikor Darvas lassan és szomorúan átsétált, Várkonyi ráförmedt: „Ivánkám, nem lehet kivárni, míg átérsz”. „Azt mondtad, Zolikám, hogy szomorúan!” „Gyorsan-szomorúan!” Az ilyen instrukciókból könnyen megértette az ember, hogy mit kell csinálni. A díszoklevél átadásakor az egyik színész elérzékenyülve rebegte a mikrofonba: életében akkor érezte magát a legszerencsésebbnek, mikor felvették az – akkor még – főiskolára.
Halász Judit is így gondolja, de ezt azért felülírta az az esemény, mikor Várkonyi szerződést ajánlott neki a Vígbe. Már-már közhely, hogy szerencse is kell a hivatásukhoz, merthogy ki mikor van jó helyen, az nem tervezhető. Igaz, hogy ötven évvel ezelőtt több lehetőséget kaptak a pályakezdők, mint a mostaniak. Akkoriban a magyar filmeket milliók nézték, és készültek tévéjátékok is. Halász Judit először Szép Ernő Május című egyfelvonásosában forgatott a tévének.
Ádám Ottó rendezte, akivel abban az időben mindenki szeretett volna dolgozni. Manapság legfeljebb egy tévésorozatban való szereplés adhat ismertséget egy kezdő színésznek, bármennyire tehetséges is. A színházon kívül szinte nincs hol megmutatkozni, és olyan kevés a színházba járók száma – ahhoz képest, amennyi fiatal, tehetséges művész van.
Halász Judit – megszakítás nélkül – ötven éve tagja a Vígszínháznak. Azt várja, hogy a színház „megajándékozza” valami jubileumi szereppel a Víg vagy a Pesti Színházban. A napokban jelenik meg új, családoknak szóló CD-je, a Kezdődhet a mulatság! A Vígszínházban hagyományos karácsony előtti koncertjét idén e lemez dalaival bővíti.
