2. Nem volt hiba, hogy nem mondott le a 2008. márciusi népszavazást követően. Ha demokratikus politikai harcban szenvedett volna vereséget, akkor indokolt lett volna a lemondás, csakhogy a kormányra akkor – alkotmánybírósági asszisztenciával – a demokratikus politika elemi normáit súlyosan sértő politikai támadássorozat mért súlyos csapást, és nemcsak a kormányra, de az egész demokratikus intézményrendszer működőképességére. Amíg a kormánytöbbség támogatása kitartott, nem volt szabad ez előtt meghátrálni.
3. Nem volt hiba a DK megalakítása, a szakítás az MSZP-vel. Korábban az egykori MSZMP-ben, majd az MSZP-ben egyidejűleg volt jelen a populista apparátuslogika és a progresszív reformirányzat. Az utóbbira számítva vállalta a miniszterelnökséget. A 2010-es vereség után azonban az MSZP elitje egyértelműen szakított a progresszív reformirányzattal, így nem maradt más lehetőség a progresszív baloldali politika képviseletére, mint a szakítás.
4. Nem volt hiba, hogy a DK – és nem ő maga – ragaszkodott Gyurcsány szerepléséhez a közös listán: e nélkül a párt elismerte volna, hogy alapító vezetője szalonképtelen. Ez ismét csak a Fidesz előtti kapitulációt jelentette volna. A választási vereségnek az ő szereplésénél mélyebben rejlő okai voltak, melyek elemzésére itt most nincs helyem.
5. A Felcsuti által hibaként felsoroltak sorrendjén változtatva, a végére hagytam a leginkább vitatott kérdést, a 2006 őszi események megítélését, a „rendőrtábornokok ajnározását”. Nem volt hiba annak hangsúlyozása, hogy nemcsak 2006 szeptemberében, de októberben is az Orbán által feltüzelt rendbontók alkalmaztak először erőszakot, s erre válaszul lépett fel a rendőrség. A súlyos túlkapások azonnali, határozott elítélése viszont valóban hiányzott. Gergényi főkapitányt egyébként nem a kormány, hanem a főváros tüntette ki.
Gyurcsány cikkében úgy hív fel pártunióra, netán egységpártra, hogy nem tisztázza: mit képviseljen a pártunió azokban a kérdésekben, amelyek mentén az MSZP három éve szétszakadt.
Az sem hiba, hogy az önkormányzati kampány kezdetén Gyurcsány nyilvánosan meghirdeti azokat az elveket, amelyek azokat, akik az önkormányzati választáson pártalapon szavaznak – és ezek sokan vannak –, eligazítják: miért is szavazzanak a DK által támogatott közös vagy külön jelöltekre. Az is helyénvaló, hogy a cikkben Gyurcsány újra megfogalmazza azokat a szabadságpárti gondolatokat, amelyek jegyében a Fidesz önkényuralmával szemben hívja támogatóit a szavazóurnákhoz. Más a baj a cikkel. Ha most, 2014 nyarának végén kíván mozgósítani, akkor a gondolatmenet nem maradhat meg az általánosságnak azon a szintjén, amelyen nem kerülnek szóba a tavaszi súlyos vereség okai, miként az sem, hogy mitől várható, hogy a demokraták előbb vagy utóbb, de eredményesen vehetik fel a harcot az Orbán-rendszerrel. Márpedig ennek egyebek mellett az is feltétele, hogy a demokraták – bármilyen nehéz legyen is – hatástalanítsák az orbáni politika ama csodafegyvereit, amelyeknek az ma támogatottságát köszönheti: az avítt nacionalizmust, az antikapitalizmust, amely a többi között a „rezsicsökkentésben” vagy a „devizahitelesek megmentésében” jelenik meg, vagy a szociális kirekesztést, amely például a családi adókedvezményben, a közmunkaprogramban és a hajléktalanok üldözésében érvényesül. Ez nem könnyű feladat, sőt irgalmatlanul nehéz, de e nélkül a demokratikus polgári baloldal csak jelszó marad, és nem épülhet mögé az orbánival szembeszegezhető alternatív identitás, amely a választók tömegeit képes mozgósítani. Ennek hiánya vezetett a súlyos vereséghez a tavasszal, és nem – mint Felcsuti feltételezi – Gyurcsány szereplése a közös listán.
Gyurcsány cikkében úgy hív fel pártunióra, netán egységpártra, hogy nem tisztázza: mit képviseljen a pártunió azokban a kérdésekben, amelyek mentén az MSZP három éve szétszakadt, s amelyek között ott van az is: mit kezdjenek a demokratikus pártok az orbáni politika említett csodafegyvereivel?Más szóval:mi legyen a pártunió elvi alapja? Az áprilisi választásra az összefogó pártok lényegében az MSZP álláspontját fogadták el, s kiderült: ezen az alapon biztosan nem lehet ütőképes alternatívát állítani a Fidesszel szemben. Attól viszont nagyon messze vagyunk – és ez Szekeres Imre hozzászólásának (Különvélemény, Népszabadság, szeptember 2.) tanulsága –, hogy az MSZP meghatározó politikusai készek lennének elszakadni az eddig követett, meddővé vált gondolkodásmódtól. Az igaz, hogy az orbáni választási rendszer a tavaszinál szorosabb összefogást követelne – ha egyáltalán ma is egy következő választásra kell a demokratikus oldalnak készülnie. Csakhogy a helyzet, amelyben a demokratikus politikai erők jelenleg találják magukat, s amelyben a választók találják őket, egyelőre egészen mást kíván: a politikai alapok gyökeres újragondolását, a Fideszével szembeszegezhető politikai identitás kialakítását. Erre vállalkozott három évvel ezelőtt a DK, majd két éve más tartalommal az Együtt, hogy azután a választási összefogás kényszere egy évvel ezelőtt arra késztesse őket, hogy zárójelbe tegyék az új politikai identitás formálását. Márpedig e nélkül az újabb összefogás felvetésének nincs értelme.
A demokratikus oldal akkor lesz képes arra, hogy az Orbán-rendszer romjain helyreállítsa a demokratikus jogállamot és a szolidaritáselvű társadalmat, ha kialakítja azokat a gazdaság-, társadalom- és külpolitikai alapokat, amelyekre egy jobb Magyarország építhető, és eljut oda, hogy azokat legalább az Orbán-rendszerrel már most szemben állók magukévá tegyék. Ettől ma messze vagyunk. Ehhez előbb az Orbánnal szemben állók legeltökéltebbjeivel kell elfogadtatni az Orbán-rendszer meghaladásának megvalósítható programját, majd ezt olyan üzenetekké kell formálni, amelyek a választók jóval szélesebb körét képesek megragadni. Ehhez pedig ma sem állunk közelebb, mint egy vagy két évvel ezelőtt. Márpedig, csak ha ezt sikerült elérni, akkor jöhet létre az ezt a politikát hordozó, a Fidesz demokratikus ellenzékét összefogó, Orbán legyőzésére képes politikai szerveződés. A sorrendet nem lehet megfordítani. Ez a válasz Felcsutinak az írásom címében megfordított kérdésére, vagyis arra, hogy mihez kezdjen Gyurcsány velünk, az Orbán-rendszer ellenfeleivel.
