„Ott a helyem a tiltakozók között”

– Az ukrajnai valóságban ma biztos több a talány. Nem fél?

– De, attól, hogy idejekorán elveszítjük a forradalmi lendületet.

– Sikerül megszabadulni attól az illúziótól, hogy elég leváltani a korábbi elnököt, és minden jó lesz?

– Éppen ebben különbözik a mostani megmozdulás a 2004-es narancsos forradalomtól. Kiderült, hogy a kedvezőnek hitt személycserék után nem szabad megnyugodni. Napról napra kell átformálnunk az életünket, felemás politikai intézkedésekkel nem érhetünk célt. Ehhez viszont az életszemléletünkön, társadalmi szokásainkon is változtatni kell. Remélem, most lesz hozzá erőnk.

– A kamera mennyire segített az események megértésében? Csaknem minden nap forgatott a Majdanon.

– Különféle felvételek ezek, volt, amikor operatőrrel csináltam őket, máskor csak az amatőr kamerámat vagy éppen csak a mobiltelefonomat használhattam. A győzelemig követtem a történéseket, a véres sortűz idején is tudtam filmezni. A tanulságokat akkor kezdtem levonni, amikor az óriási anyagból elkezdtem egy film összeállítását. Bemutatni annak a sokféle embernek a portréját, akik kimentek a Majdanra és közösséggé váltak.

Jelenet Szergej Maszlobojscsikov Ukrán vita című filmjéből

– Mi volt a döntő mozzanat?

– Janukovics szószegése. Korrupt, az embereket megalázó rendszere sosem volt elfogadott, de bíztunk, hogy az európai integráció mellett kitart.Mikor Putyin nyomására ettől is elállt, megtört bennünk valami. De a valóban döntő esemény az volt, mikor tüntető diákokat és gyerekeket vertek meg a téren. Ekkor vonult több mint egymillió kijevi az utcára.

– A demokráciáért tüntető polgár és az eseményeket kívülről rögzítő filmes hogy fért meg együtt?

– A filmezés másodlagos volt, úgy éreztem, ott a helyem a tiltakozó százezrek között. Építettem a barikádokat, tettem, amit éppen kellett. Közben próbáltam dokumentálni is az eseményeket. A kritikus, 2013. december 11-ére virradó éjszaka, amikor ránk támadtak, nem is lehetett filmezni, olyan szorosan álltunk egymás mellett. Sokan a lábaink elé estek, ki kellett valahogy vinni őket. Filmek jutnak az ember eszébe, csakhogy ez nem film.

– Mindenféle közeledés veszélyes a mai Oroszországhoz?

– A béke biztosításán kívül igen. Az lenne a következménye, hogy visszalépünk a demokratikus reformoktól.

– A művészetét eddig kulturális befelé fordultság jellemezte. Az események hatására belefog egy szociális témájú filmbe?

– Igen. Elvégre a történelem, a kultúra szociális jelenség. Az ukrán film nem térhet ki az események és hátterük művészi feldolgozása elől. Talányos, de szép út lesz.