De a XX. századra nyoma sem maradt, nem is tudott róla senki. A kis expedíció ennek megtalálására indult. Tagja volt Éder Miklós, a Hadtörténeti Múzeum nyugdíjas munkatársa, aki egykor a Ludovikára járt, és a kutatás egyik legaktívabb résztvevője, Horváth Győző is, a KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesület búvárainak vezetője. Vizes ügyről lévén szó, ha netán merülni kell. De előbb ásni kellett.
Először azt gondolták, hogy talán az a kis református kápolna rejthette az egykori kútházat, amely a XX. század első felében állt a Ludovika kertjében. Mi sem tűnt tehát egyszerűbbnek az Illés-kút megtalálásához, mint megkeresni ennek a II. világháborúban elpusztult kápolnának a helyét. Hamarosan meg is lelték az alapjait, s mellettük egy lefedett kútgödröt, teledobálva faragott épületkövekkel, csillár- és fegyvermaradványokkal, egyebekkel. Ám kiderült, ez mégsem az, amit a XIX. századi térképek jelölnek, s amely Illés kútjaként volt ismert. Mert annak kicsit arrébb kell lennie.
|
Az Illés-kút rekonstrukciója
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Az újabb helyszínen aztán föld-, salak- és homokrétegek alatt egyszer csak kövön koppant a szerszám. Régi járólapokra bukkantak, amelyek nemsokára elvezettek egy boltozatig, amelyet áttörve megtalálták az aknát. Elődeink ugyanis valamikor gondosan leboltozták a nyílást, sőt egy kis járatot is építettek belőle a Ludovika lovardája felé. Több évtizedes, sőt talán egész évszázadnyi rejtőzködés után 1985. október 26-án feltárult a kút mélye. A faragott, íves mészkő idomokból kirakott akna egészen jó állapotban volt, csak a fák gyökerei nőtték be kissé. Abból az épületből viszont, amely a XIX. században állt fölötte, csak az alapkövek maradtak meg a helyükön.
Tehát meglett a kút. De hogyan tovább? Nyugtázzák, hogy megvan és temessék vissza? A nyolcvanas évek második felében már ennél merészebbeket is álmodhatott a civil tettvágy. Ekkorra már megalakult a Budapesti Városszépítő Egyesület, amely akkor sokakat vonzott, akik értéket láttak az ország jelentősen megkopott, de még menthető polgári örökségében. A kútkereső expedíció résztvevői is tagjai voltak a későbbi Budapesti Városvédő Egyesület elődjének, és itt találtak társakat a továbblépéshez. Tervezőt, kőszobrászt, kapcsolatokkal rendelkező pénzszerző támogatókat. Már akkor is jó volt tudni, melyik vállalattól, hivataltól lehet egy nemes cél megvalósításához felajánlott munkaerőt, szaktudást vagy anyagi hozzájárulást kapni.
Hőseink elhatározták, hogy visszaépítik azt a klasszicista kútházat. Azaz visszaadják Budapestnek az Illés-kutat, de ehhez se pénzük, se anyaguk, se engedélyük nem volt kezdetben, csak szenvedélyes tenniakarásuk. Nem részletezzük a több mint öt évig tartó folyamatot, az engedélyezést, a pénzszerzést, az ellenérdekeket. Ezeket ugyanis a helyreállítás akkori kezdeményezője és ötletgazdája, Buza Péter már összefoglalta egy hamarosan megjelenő kötetben.
A rendszerváltás küszöbén
– Ma mindezt nem lehetne egy hasonló civil összefogással megvalósítani – mondja kérdésünkre a szerző. – Ebből a szempontból sokkal nehezebbek a viszonyok. Akkor át lehetett lépni bizonyos határokat a cél érdekében a magunkfajta, hatalmi berkeken kívül állóknak is. Már bomlott a szocialista rendszer, érezhető volt, hogy rossz a hatalom lelkiismerete és a döntési pozícióban lévők hajlandók voltak engedni. Akkor még azt hittük – magunkról is –, hogy a civil mozgalmak lehetnek erősek. Nem úgy láttuk, ahogy ma, hogy pénz vagy politikai háttér nélkül nincs esélyünk.
Sajnos mára ki is öregedett az a generáció, amelynek még megvolt az önkéntes tenni akarásba vetett hite és hozzá a tettrekészsége.
Akkoriban egyébként ebből a lendületből a városvédőknek más eredményeket is sikerült elérniük, például akkor készült el az Andrássy út kandeláberesítése vagy azok a házról házra történő, önkéntesek által végzett állapotfelmérések, amelyek rengeteg adatot tártak fel a budapesti belső kerületek házairól.
|
A feltárás folyamata (jobb oldalon Buza Péter)
Fotó: Bandusia forrása |
Sokan voltak segítségükre az Illés-kút újjáépítésének hat éve alatt. A hatalom berkein való keresztülvitelben és a támogatások megszerzésében legtöbbet talán Dalmy Tibornak köszönhettek, aki több mint ötven évig dolgozott a főváros közmű- és közlekedési infrastruktúrájának tervezésében, több hidunk rekonstrukcióját vezényelte és a 3-as metró főmérnöke volt. Akkoriban pedig a Városszépítő Egyesület elnöki pozícióját töltötte be. Sokat segített azzal, hogy az ügy mellé állt Frommer Miklós, a Fővárosi Vízművek egykori műszaki igazgatóhelyettese és fontos partner volt a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium egykori államtitkára, Varga Miklós. A közvetlen munkában Horváth Győző töltötte be az irányító menedzser szerepét, Vörös Márta volt a tervező, és a tavaly váratlanul elhunyt Tóth Kálmán kőrestaurátor faragta a díszített kőelemeket. Végül 2,5-3 millió forint körüli összegből és sok önkéntes munkával sikerült befejezni az újjáépítést. Olyan pénzbeli adományozók voltak, mint például a Kelet-Pesti Vendéglátó-ipari Vállalat, a főváros vagy a vízművek.
– Mire elkészültünk lezajlott a rendszerváltás, ebből a szempontból is tanulságos a történet. A stabilitását vesztő rendszerben meginogtak korábbi biztosnak látszó ígéretek, az országos hatalomváltás miatt összezavarodtak a pénzügyeink. Épp időben sikerült befejeznünk – mondja Buza Péter. Aztán hozzáteszi: sajnos
az idegenforgalom máig nem fedezte fel az Illés-kutat. Mivel körbe van kerítve, csak az tud közel menni hozzá, aki jegyet vált a Természettudományi Múzeum szabadtéri dinókiállítására.
Bár ez abból a szempontból talán szerencsés, hogy nem rongálták meg. A területet mostanában átvevő Nemzeti Közszolgálati Egyetem a közelmúltban megvizsgáltatta a vizét, amelyet egyébként ma is bőséggel ad a kút, percenként 600 litert, és úgy tűnik, ihatóvá lehetne tenni rendszeres átszivattyúzással. Aki viszont rendszeresen használja, az a szerb ortodox egyház, amely minden év augusztusában itt tartja Illés-napi vízszentelését. Így idén is.
Itt is járt Mátyás király
Talán az idegenforgalom is felfedezné, ha sikerülne igazolni azt a többek által megfogalmazott hipotézist, hogy a terület valaha Mátyás király pesti vadaskertje volt, s ennek lehetett hajdan része a vízadó hely. Mint hamarosan megjelenő Bandusia forrása című könyvében Buza Péter kifejti, a hajdani vadaskerthez tartozhatott egyebek mellett a mai Klinikák, a Füvészkert, valamint az Orczy-kert területe is. Mátyás vadászháza pedig véleménye szerint a Füvészkert igazgatósági épülete, a botanikus kert „kastélya” helyén állt, és a Mátyás-kori alépítmény felfedezhető a mai épületen.
Könyvében a szerző megindokolja azt is, hogy az egykori vadaskert díszkapujának vörösmárvány, feliratos kőtöredékei miért nem itt, hanem a Ferenciek tere környékén kerültek elő a belvárosban. Eszerint három évtizeddel a török hódoltság megszűnte után, 1718-ban az Üllői út mentén az Illés-kút környékének egy része – a Mátyás-kori kastélyromokkal, lövészkunyhó-maradványokkal és díszkapu töredékeivel együtt – Szeleczky Márton gazdag pesti polgár tulajdonába került. Neki volt ingatlana a Ferenciek terén is, támogatta a ferencesek akkoriban épülő rendházát, és rokonai, barátai is a tér környéken építkeztek. Buza Péter feltételezése az, hogy a vörösmárvány Mátyás-kori kődarabok Szeleczky Üllői úti birtokáról kerülhettek a belvárosba.
A városkutató feltételezi továbbá, hogy a Mátyás idejéből való vadászkastély romjaira már Szeleczky is épített egy emeletes úrilakot (ami részben a mai füvészkerti igazgatósági épület), nem pedig a későbbi tulajdonos Festetics Antal emeltette azt Pollack Mihállyal (ahogy a műemlékesek vélik). Festetics csak hozzáépíttetett. Ha pedig így volt, akkor feltehetően ez az a hely, amelyet 1751-ben Mária Terézia szintén felkeresett egy pesti hadgyakorlat alkalmával, sőt fia, II. József is. Mindezt pedig azért tették, mert ez lehetett a Rákos mezei hadiszemlék főparancsnoksági épülete.
E hipotézishez bizonyítékokat szolgáltathatna egy régészeti feltárás a füvészkerti épület körül. Ennek kieszközléséhez azonban ma már nincs meg a civil erő.
Viszont jó hír, mondja a várostörténész, hogy ősszel a kert intézményi gazdája, az ELTE talán kutatásokat kezd a régészeti tanszék hallgatóival az épület körül.
