galéria megtekintése

Orbán semmi ahhoz képest

2 komment


Bárkay Tamás

Wahorn András politikát továbbra sem fest, de a véleménye megvan: az ordas gondolatokat is felszínre kell engednünk, mert így tudjuk megelőzni az ordas tetteket – vallja. Életmű-kiállításának megnyitója előtt egy új fúvós hangszer terheléspróbája közben zavartuk meg a művészt, aki állítja, nem vett részt a 150 alkotás kiválasztásában, mert sajnos nincs hozzá elég esztétikai érzéke.

A fél évszázados termést szemléző kiállításban rengeteg a megkapó című festmény: Hogyan készül a fekete műmalac, Majom kapitány emberi nőbe szerelmes, Egyszer voltam egy nudistastrandon, A nő meg van simogatva és a Fejkézzel integető gépjárművezető – A Pista.

Látható emellett a Wahorn-emlékmű című remek fabüszt is, amelynek tekinte­tében ekképp vallott a művész: már gyerekkorában gyakran meg akart halni, tehát korán megérezte a végtelen hiábavalóságát. Később azonban úgy döntött, mégis leéli az életét, kipróbálja, milyen az, még később pedig elkezdett úgy tekinteni a halálra, mint valami kifejezetten jó dologra, ami előbb-utóbb most már kiviszi innen, mert már annyi mindent csinált, hogy szinte csak ismétli önmagát, habár vannak új elképzelései, amelyekről később.

A művek válogatásától olyan távol tartotta magát, amennyire csak lehetett, ugyanis nincs ehhez esztétikai érzéke – vallotta meg. Ha egyszer megfest egy képet és ráírja a címét, az abban a pillanatban ugyanolyan jó lesz, mint az összes többi; neki mindig az az univerzum, amin éppen dolgozik, és akkor írja alá, amikor az megfelel az univerzumnak. Ebből a szempontból minden munkája tökéletes, ezért nem is akart soha válogatni, mindig a galeristákra bízza, mi legyen a falakon, hiszen a képeket ők adják el – summázott.

 

A kiállítás – miként az A38-on tavaly év végén megrendezett Wahorn-fesztivál volt – ezúttal is mozgalmas lesz, február 20-án a Wahorn Airport, 27-én, azaz a zárás előtt pedig a Magyar Nemzeti Wahorn Klub szakfelügyelete alatt működő másik zenekar, a Noise Flowers c. formáció fokozza majd az atmoszférát a Balaton utcai terekben. A koncepció ugyanaz, mint mindig: a zenészeknek nem szabad tudniuk, mit fognak játszani, és nem szabad azt játszaniuk, amit már játszottak. Ígéretes.

Az avantgárd művész a Kati a gumicápán című műve előtt
Az avantgárd művész a Kati a gumicápán című műve előtt
Földi Imre / Népszabadság

A képzőművész mostanában párjával, a szintén képzőművész Töttös Katával alkot mezőszemerei otthonukban, de a folyamat részletei­be nem óhajtott belebocsátkozni. Örömmel osztotta meg viszont, hogy hamarosan több fellépése is lesz zenekaraival, valamint hogy videofilmet készül forgatni a Belga együttes Rendőrmunka c. melódiájához. A lemezen hallható másik számban, az Egyszer fent címűben ő is közreműködik mint énekes és szaxofonos: ez élete első zenés produkciója, amely slágerlista-vezető lett – hívta fel a figyelmünket némileg büszkén.

Művészet és közpénzek

Wahorn András, mint egyszer elárulta, a mezőszemerei társas magányba vonulása előtt három közegben érezte otthon magát: a kocsmában, műtermében és a Fiatal Művészek Klubjában. Kíváncsiak voltunk, mit szól hozzá, hogy a mai fiatal művészek a Fekete Györgynek nevezett hajóágyú legutóbbi elszabadulása után a minap nyíltan közölték: mostantól nem pályáznak NKA-pénzekre. „Ez tetszik" – reagált az alkotó, aki azt vallja: amikor egy művész az államtól pénzt kap, akkor olyan emberek pénzét kapja, akik ezt a pénzt amúgy nem adták volna oda neki. A művészetért az fizessen, akinek kell. Azaz maximálisan egyetért a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának döntésével – biztosította lapunkat.

Mint sokak előtt ismeretes, ­Wahorn András szerteágazó művészeti tevékenysége mellett egy ideje új szerepet visz: állandó résztvevője a Hírt TV Szabadfogás című politikai megbeszélőshow-jának. Az aktív részvételre az a meggyőződése sarkallta, hogy nincs izgalmasabb, mint amikor eltérő világnézetű, felfogású embereket terelnek egyazon álmennyezet alá. Az elmúlt hetek fénypontjaként Gaudi-Nagy Tamás bejelentését nevezte meg, aki saját állítása szerint Brüsszelben előrehaladott tárgyalásokat folytatott az oroszokkal Erdély és a Felvidék visszacsatolásáról. Érdeklődésünkre, hogy volt-e már olyan pont, amikor úgy érezte, leginkább egy sallerrel tudná tágítani a vitakultúra kereteit a meglehetősen hangos műsorban, azt mondta: nem. Az ordas gondolatokat is el kell tudni tűrni, mert ha nem engedjük felszínre őket, nem tudjuk megelőzni az ordas tetteket.

Wahorn festményein azonban, ellentétben több kortárs alkotással, hiába keressük az aktuálpolitikát és annak bármely szereplőjét. Csak egyszer ragadta el a hév, amikor 1975-ben megfestette a Miniszter Mercedessel elmegy a 251-es italbolt előtt című képét, kétszer már nem, mert a művészet számára a szabadságot jelenti, márpedig a politika csupa kötöttség, ezért nem érdekli. Valójában Wahorn a tévében sem politizál, hanem filozofál. Az élet kérdéseiről beszél, nem Orbán Viktorról, aki szerinte „semmi ahhoz képest, mint ami, mondjuk, a pina".

Névjegy

Wahorn András

Munkácsy-díjas autodidakta avantgárd festő, grafikus, filmes, webdizájner és zenész Budapesten született 1953-ban. Az A. E. Bizottság zenekar alapító tagja, az egyetlen magyar képzőművész, akinek több műve is megtalálható a New York-i Museum of Modern Artsban. Élt Kanadában és az Egyesült Államokban.

Wahorn Forever 1960–2015. B55 Galéria és MissionArt Galéria, Budapest. Megtekinthető: február 27-ig

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető