Az amerikai cenzorok nem bírták elviselni Ira Sach rendező társadalomkritikus hangvételét: nemzetközi botrányt okozó döntésük szerint a mű – amelyben nincs sem erőszakos, sem szexjelenet, de még meztelenség sem – az úgynevezett R, azaz a Restricted (Korlátozott) besorolást kapta, mely azt jelenti, hogy 17 évnél fiatalabbak csak szülő vagy nagykorú kísérő jelenlétében nézhetik meg mozikban a filmet.
9. Az origó
Rendező: Mike Cahill
A sci-fi dráma az Another Earth direktorának második rendezése. Hőse, Ian Gray molekuláris biológiát tanul, a szakterülete a szem evolúciója. Beleszeret egy lányba, akivel a világnézetük radikálisan eltérő, de ez csak még jobban elmélyíti kapcsolatukat és örök hűséget esküsznek egymásnak. Évekkel később Ian és a munkatársa, Karen, fantasztikus felfedezést tesz, ami megrengetheti a világot. Kockára téve a munkáját és a családját, Ian elutazik a világ másik végére, hogy megtudja az igazságot és annak esetleges következményeit...
8. Jersey Boys
Rendező: Clint Eastwood
Az amerikai filmművészet legnagyobb élő alkotójának a filmjét még akkor is kötelező lenne bemutatni, ha nem jó. De a Jersey Boys teljesen rendben van. Ráadásul musical!
7. Tom a farmon
Rendező: Xavier Dolan
Dolan dupláz: Michel Marc Bouchard Tom a farmon című színművét filmesítette meg: a cél jelen esetben az volt, hogy totálisan eltérjen az eredeti színmű atmoszférájától. A főhős, Tom belső monológjait szinte teljesen kiiktatta, a komikus hangvételt meg thrillerre cserélte.
6. Snowpiercer
Rendező: Bong Jon-ho
A koreai Bong Jon-ho látványos őrülete lenyűgöző. 40 millió dolláros költségvetésből hozták össze a megfagyott Földön száguldó, az emberiség utolsó túlélőit szállító vonat sztoriját, a látvány megállja a helyét bármelyik hollywoodi szuperprodukcióval szemben. Igaz, a cselekmény sokkal meredekebb: a nyomorultak, akik olyan szegények, hogy olykor még kannibálkodnak is, fellázadnak a gazdagok ellen, miközben a főszereplők úgy hullanak egymás után, mint a legyek. Tilda Swinton pedig még sosem volt ennyire irritálóan jó.
5. 71
Rendező: Yann Demange
Egy ifjú brit katona vesszőfutása a háborús hangulatú Belfastban. 100 perc őrület!
4. Locke
Rendező: Steven Knight
A Locke zsenialitása abban rejlik, hogy egy helyszínre koncentrálódik: egy építkezési vállalkozó beszáll az autójába, és elvezet a munkahelyéről egy másik városba. Tom Hardy a film egyetlen szereplője, és az ő telefonbeszélgetéseiből derül ki a háttér: itt jelenti be a feleségének, hogy volt egy kalandja, noha elveszti az állását, megold egy munkahelyi krízist. Hova siet ennyire: a házasságon kívül születendő gyermeke születésére.
3. The Homesman
Rendező: Tommy Lee Jones
Tommy Lee Jones, aki első rendezésével, a Melquides Estrada három temetésével is Cannes-ban versenyzett, azt állítja, nem is tudja, mi az a western. Tény: sokan már akkor westernt kiáltanak, ha lovasok vannak a vásznon. Mindazonáltal ne higgyünk Tommy Lee Jonesnak, a Homesman rendkívül innovatív és tudatos elrugaszkodás az íratlan, mégis köztudott westernszabályoktól. Benne van minden kötelező karakter, köztük az ismeretlen hős, aki „jófiú" ugyan, de mégis kívül van minden rendszeren. Sötét múltja kísérti és kíséri, és nem sétál el szó nélkül és tétlenül az igazságtalanságok mellett.
Jones ezt a szerepet magára osztotta. Az általa alakított George Briggs bármelyik nagy klasszikusban megállná a helyét: van benne egyfajta John Wayne-féle keménység, de egy Shakespeare-drámába is beleférne. Persze sokáig az sem világos, kinek a drámáját látjuk, hosszú időn át a Hilary Swank által alakított szingli farmerasszonyra fókuszál a dramaturgia: neki kell a vadnyugati határvidéken megőrült három asszonyt egy kocsiban visszavinnie a civilizációba, mintegy száz mérföldön keresztül. Végül Briggs, az egykori katona, vagyis a westernhős lesz az, aki elkíséri őt ezen az úton. Az is igen figyelemreméltó, hogy Jones merészelt női karaktert állítani a középpontba, és ezzel ugyanolyan arcátlanul tréfálja meg a nézőt, mint annak idején Alfred Hitchcock tette a Psychóban. Az egyik főszereplő „kiiktatása" után a Homesman egészen varázslatos szintre lép: tényleg olyan westernt látunk, amilyent még nem.
2. Mommy
Rendező: Xavier Dolan
A kanadai „zsenigyerek", a 25 éves színész-rendező Xavier Dolan ötödik nagyjátékfilmjében a tőle megszokott témát dolgoz fel: problémás anya-gyerek viszony, extrém intenzitással elmesélve. Tulajdonképpen Dolan első nagyjátékfilmjének, az I Killed My Mother-nek a tükörfilmje. Az első moziban a problémás gyerek perspektívájából láttuk az eseményeket, a Mommy-ban az anya drámáját és azon belül fájdalmát érezzük át. Az együtt élés nehézségeit, majd lehetetlenné válását. Olyan színészi alakításokat látunk csodálatos és ismeretlen kanadai színészektől, ami ritka, mint a fehér holló. Meglepő innováció Dolantól, hogy a depresszió perceit volt képe 1:1 formátumban filmezni (mert a CD-borító mérete szerinte a legkifejezőbb!), tehát a nagy vásznon csak egy négyzetet látunk, a boldogság ritka pillanataiban viszont „kinyílik" a perspektíva.
1. A felszín alatt
Rendező: Johanthan Glazer
Scarlett Johansson és a testrablás. A Jonathan Glazer rendezte Under The Skint, amely Michel Fabernek a magyarul A felszín alatt címmel megjelent regényén alapul, a rajongók minden bizonnyal sci-finek (egyesek horrornak) fogják elkönyvelni. Nem is nagyon érdemes vitába szállni: a mű középpontjában a Laura nevű űrlény áll, aki egy gyönyörű nő bőrébe bújva (ez szó szerint értendő) magányos férfiakat keres, hogy felvigye őket magához, ahol aztán a társai megnyúzzák őket. Mindamellett Glazernek is tökéletesen igaza volt, amikor kijelentette: a film nem sci-fi – egyszerűen egy mozi az érzelmekről.
Komolyan vette ugyanis a regényt, a történéseket Laura nézőpontjából látjuk, aki eleinte rideg kegyetlenséggel szedi az áldozatait, de ahogy találkozik elesett és igazán érzékeny férfiakkal, lassan felfedezi a szerelmet és a szexualitást, mígnem utoléri a végzete. Az egyéni hangvételű sztorit a rendező legalább annyira innovatív képi világgal ábrázolja, plusz még az is ott van, hogy Scarlett Johansson nem egyszer anyaszült meztelenül közlekedik a kompozíciókban, ami legalább akkora élményt okoz, mint az esztétikai remeklés.