Mikor Lázár bement új munkahelyére, hatalmas iratkupacot talált az asztalán egy almával és egy cédulával: „ez a munkahelyed, ez a munkád és az alma a fizetésed”. A Városi Színházból akkor lett Erkel, mikor Budapest legnagyobb színházát kamaraként csatolták a feleakkora nézőterű Operaházhoz. Lázár Egon élénken emlékszik arra a taggyűlésre is, ahol az egyik jegyszedő néni azt javasolta, vegyék fel Rákosi Mátyás nevét.
Azzal szerelte le: „ha majd valamennyien olyan színvonalon dolgozunk, mint a csepeli gyár elvtársai, akik a Weiss Manfréd nevét Rákosira cserélték, akkor kérhetjük mi is az átnevezést. Legyünk addig Erkel. Ő is híres ember volt”. Hosszú susmogás után megmaradt a név. Az Operából a Déryné Színházba, majd 14 évvel később a Vidám Színpadra szerződött. Róna Tibor igazgatása alatt olyan politikai kabarék futottak, amelyekben kimondhatták, amit máshol nem lehetett.
Az akkori politikai vezetők rendszeres vendégeik voltak, a „szelepszínházat” hagyták működni. Róna azonban disszidált, pár nappal később megjelent a gazdasági igazgatónál a színház akkori vezető színésze (nevet nem mond), és a társulat nevében kérte, vállalja el az igazgatást. Azt is hozzátette: nevetségesen alacsony a fizetése, és mint a legtekintélyesebb színésznek, száz forinttal emelje meg a bérét. A neves színész két nemleges válasszal távozott.
A Vígszínházba Várkonyi Zoltán szerződtette 1979-ben, de hosszabb időt, 24 évet Marton László mellett töltött. Eszenyi Enikővel jó két évet dolgozott együtt, majd átadta a stafétát az egyik legtehetségesebb gazdasági igazgatónak, Csóti Józsefnek, de marasztalták gazdasági tanácsadónak. Ő a Víg nyolc alapítványának a kurátora, és intézi is az ügyeit, bár igazság szerint 93 évesen sem köti ez le eléggé sem idejét, sem energiáját.
Korábban energialekötésnek használta a sportot. Sosem versenyszerűen, de folyamatosan. Rengeteg sport- és játékbarátsága szövődött a színházban meg a médiában. Ezek tartósak maradtak, akár vesztett, akár nyert. Mindig szenvedélyes játékos volt, még a hadifogságban is betűjátékokkal tartották karban az agyukat. Később nagyon jól pókerezett, általában nyert is. Négy évtized eredményeit aktuális noteszeiben listázta. Mikor népszerű lett a texas holdem nevű változat, szerencséje alábbhagyott. Úgy tűnt, nem tudta megtanulni ennek a lélektanát. Két év alatt százezer forintot bukott rajta, ezért abbahagyta a játékot, mondván játszótársainak, búcsúzzanak el a szponzoruktól.
Színházi, médiabarátságai mellett a könyvében többször említi Fekete Györgyöt. A kettőjük közötti nem elhanyagolható politikai, szemléletbeli különbség semmiképpen sem homályosította el több évtizedes barátságukat. Beszélgetéseikben óhatatlanul előkerül a politika, vitáznak is, de természetes, hogy gratulált például Feketének, mikor újabb három évre meghosszabbították az MMA-s elnökségét.
Teljesen azonosan gondolkodott viszont feleségével, az értékrendjük tökéletesen megegyezett. Jó és szép házasságuk volt. Lázár Iza három éve, október 29-én hunyt el. Az ajánlás a könyvben is neki szól: „Ezt az írást szépséges szerelmemnek, Izának ajánlom, 58 évi boldog házasságunk emlékére.”
