Ezrek a köztársasági elnök rezidenciája előtt

Nálunk is egy magánszervezet, a Lechner Ödön Alapítvány csatlakozott először a kezdeményezéshez 1991-ben. A Nemes Márta történész által vezetett kis szervezet elsősorban Lechner épületeivel foglalkozott. Az alapítvány vezetője könyvet is írt például az Állami Földtani Intézetről. Nem csoda, hogy az első örökségnapon, 1991-ben, Lechner munkássága állt a középpontban, először néhány általa tervezett intézmény nyílt meg a közönség előtt.

Az esemény viszonylag kis hírverést kapott. Az első években az elv az volt, hogy a hivatalként használt, amúgy szabadon nem látogatható műemlékeket mutassák be az érdeklődőknek. Például a Parlamentet vagy a Nemzeti Bankot. Egyre nagyobb sikerrel: a Parlamentnek például 1996-ban két nap alatt húszezer látogatója volt, a Nemzeti Bankba pedig ezren jutottak be. 1997-ben már ötvenezer ember mozdult meg, hogy műemlékeket, épített emlékeket, múzeumokat nézzen ingyen.

Sándor-palota Móricz-Sabján Simon

És kicsit másképp, mint általában. A vezetésre vállalkozó önkéntesek belevitték kalauzolásukba személyes kötődéseiket is, rengeteg érdekességet kutattak ki épületük történetéről, gyakran támaszkodva a szóban megőrzött emlékek erejére. Az elmondottakat sokszor maguk a látogatók is bővítették emlékeikkel. 1998-ban, az első Orbán-kormány idején a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is az ügy mögé állt, aminek eredményeként állami kézbe került a szervezés. (Emiatt pereskedett is a minisztérium és a Lechner Ödön Alapítvány.)

1999-től az eseményt az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, majd utódja, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) vette át új néven: ekkortól nevezik Kulturális Örökség Napjainak. Fix időpontot is kapott, szeptember harmadik hétvégéjét. A KÖH végül is jó gazdának bizonyult. Az intézményi háttér dimenzióváltást hozott az örökségnapok szervezésében: egyre több intézmény, társasház, magánépület, múzeum és templom csatlakozott. 2004-re 440-re, 2009-re mintegy 900-ra nőtt a helyszínek száma.

Az esemény főszervezője 2002 és 2011 között Kertész Margit lett, aki korábban az Európa Könyvkiadó marketingügyeit menedzselte. Nagy lelkesedéssel fogta össze és bővítette az örökségnapok önkéntesi gárdáját. Sokszor maga keresett meg civil csoportokat, hogy regisztráljanak a rendezvényre. Olyan ötletekkel gazdagította a kínálatot, mint például a Magyarázom a házam elnevezésű program, melynek keretében kortárs építészek vezették a közönséget egy-egy újonnan épült vagy felújított épületben.

Graphisoft park Móricz-Sabján Simon

A helyszíneket és látnivalókat a Pesti Est különszáma és a rendezvény honlapja közölte. 2004-ben indultak el az egyszerre több helyszínt, egy-egy környéket vagy tematikát bejáró sétaprogramok. Bekapcsolódtak a kultúrházak és a templomok is. A rendezvény 2011-ben már több mint ezer helyszínen kínált látnivalót. Máig ez a csúcs. A látogatók száma ebben az évben körülbelül kétszázezer volt.

Aztán megkezdődtek a KÖH körül az átszervezések, 2012-ben épp az örökségnapok előtt jelentették be, hogy megszűnik az intézmény, az is kétes volt, hogy folytatódik-e a hagyomány. A szétcincált hivatalban a szervezőiroda nehezen találta meg a helyét, előbb a Lechner Lajos Tudásközponthoz, majd a KÖH maradványain alakult Forster Központhoz került. A koordinálás feladatát Ghyczy Gabriella, a KÖH régi munkatársa kapta meg. A bizonytalanság érződött a 2013-as örökséghétvégén: mindössze 300 helyszínt sikerült mozgósítani.

Megnehezítette a jelentkezést, hogy az önkéntesek csak az interneten regisztrálhattak programokat, míg korábban ez postai úton is történhetett. A szervezők és a civil önkéntesek lelkesedése, no meg némi kormányzati támogatás azonban átsegítette a holtponton az eseményt, és a résztvevők száma most ismét növekszik. Ahogy az állami támogatás is: tavaly hatmillió forinttal, idén nyolcmillióval dotálta a rendezvényt a Miniszterelnökség. Ez azonban még mindig jóval kevesebb, mint például a Múzeumok Éjszakájának 43 milliója.

Tavaly a 350 helyszínen körülbelül nyolcvanezer érdeklődő jelent meg. A programok papíralapú közlését 2012-ben a Fidelio vette át felére vékonyodott műsorfüzettel. (2010-ben 84, 2011-ben 100 oldalas volt – 2014-ben és 2015-ben 36.) Az alapvető intézményi helyszínek persze jórészt maradtak a programban. Kivéve például a Nemzeti Bankot, amely már nem vesz részt az eseményen.

A legnépszerűbb – 2002-ben történt felújítása óta – a Sándor-palota, azaz a köztársasági elnök rezidenciája. 2003-ban például tízezer látogató járt itt, és a vendégeket maga az elnök, Mádl Ferenc fogadta. Gyakran előfordult még a következő években is, hogy a bebocsátásra várók sora a jó száz méterre lévő turulszoborig ért.

Még mindig népszerű a Parlament, a Belügyminisztérium. Nagy az érdeklődés az új épületek iránt is: 1998-as átadása óta például közkedvelt örökségnéző célpont a Teve utcai rendőrpalota, a Graphisoft park, 2009-ben nagyon sokan voltak kíváncsiak a felújított Párisi Nagyáruházra.

Az ínyencek az addig nem látott új szereplőket keresik még akkor is, ha éppen egy ipari építmény az: ilyen újdonság volt 1997-ben a Soroksári úti szivattyútelep, 2004-ben a Ferenc áramátalakító, 2011-ben a budai vároldalban húzódó középkori kazamata és vízhordó lépcső, amely előtte húsz évig nem volt látogatható, vagy 2014-ben a veszprémi várbörtön.

Mindig akadnak szemet gyönyörködtető, éppen elkészült magán-műemlékfelújítások: 2010 óta látogatható az alsóbogáti Festetics–Inkey-kastély, amelyet a neves galériás, Nagyházi Csaba újíttatott fel. Ilyen a 2013-ra helyrehozott lökösházi Breda-kastély vagy például a tavaly először bemutatott gödöllői Arady-villa, amelyet Boda Anikó festőművész és családja renováltatott korhűen.

Az örökségnapok célja csupán annyi volt, hogy tudatosítsa a társadalomban a lakókörnyezete épített értékeihez való kötődést, rádöbbentsen, hogy izgalmas épületek közt élünk. Csaknem negyedszázados hazai története alatt ennél sokkal többet ért el a rendezvény. Ötletadója és ösztönzője volt sok mindennek. Fesztiválok, városnéző vállalkozások és újabb örökségünnepek nőttek ki belőle.

E sorok írójának érzése szerint a mai alternatív városnéző vállalkozások közvetlenül vagy közvetve az örökségnapok személyes hangvételű idegenvezetéseiből kaptak ihletet. Legalábbis mind az örökségnapok sikere után indult el. Ezt az összekapcsolást a vállalkozások többsége nyilván tagadná, kivéve talán a 2007 óta szociokulturális sétákat szervező Budapest Beyond Sightseeing nevű csoportot, amely megalakulása óta az örökségnapokon is részt vesz. Idén is vezetnek angolul és magyarul a VIII. kerületben.

Hasonló érzésünk lehet a 2011-ben indult Budapest 100 nevű rendezvénnyel kapcsolatban, amely a százéves házak ünnepe, s ugyanaz a személyes jellegű épületbemutatás a lényege, mint az örökségnapoknak. Vannak is házak, amelyek mindkét eseményen szerepelnek.

A Szent Iván napja környékén, júniusban rendezett Múzeumok Éjszakája nálunk 2002-ben szintén az örökségnapokhoz kapcsolódva kezdődött, hét múzeum ekkor éjszakába nyúlóan nyitva tartott a szeptemberi épületünnepen. Ugyancsak társult rendezvényként indult a Kultúrházak Éjjel-Nappal fesztivál 2006-ban, de aztán leválasztották, s átkerült más időpontra. Az örökségnapok 2012-ben megújult szervezési koncepciója szerint túlzott volt ugyanis a rendezvényi vonulat, szerették volna, ha a szeptemberi hétvége az épített örökségé marad.

Viszont a Templomok Éjszakája még belefért ebbe a koncepcióba, így azt továbbra is a nyitott kapuk napjával együtt rendezik meg. Például idén is. És reméljük, jövőre is, amikor szeretnének majd visszatérni az eredeti elképzeléshez, és minél több olyan épületet bevonni, amely tényleg csak az örökségnapokon nyílik meg a publikum előtt.