galéria megtekintése

„Ha itt van Oszkó, biztos valami nagy üzletet szagolt ki”

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 30. számában
jelent meg.


Szemere Katalin
Népszabadság

A Bajnai-kormány pénzügyminiszterét beszippantotta a Művészetek Völgye, kötelességének érezte, hogy az anyagi nehézségeken átsegítse. Beszállt a fesztivált működtető nonprofit kft.-be. Azt mondja: az új vezetés célja nem más, mint hogy fiatalabb generációkat is bevonzzanak, és segítsék felvirágoztatni a fesztiválon kívül is a Völgyet. Tegnap az alapító Márta Istvánt kérdeztük, ma Oszkó Pétert.

– Évekig bluesudvart vezetett a Művészetek Völgyében. Mit látott meg benne, amiért be akart szállni az egész fesztiválba?

– Szeretek reményteljes, de nehéz helyzetben lévő dolgokat megsegíteni. Amikor 2010-ben megcsappant a fesztivál állami támogatása, nehéz anyagi helyzetbe került. Nemcsak a költségvetését kellett csökkenteni, hanem bizonyos helyszínek, szolgáltatások eltűntek. A fesztivál veszteséges lett, apadt a közönség is. A kétezres évek eleje óta járok ide, 2008 óta az amatőr zenekarommal fel is lépünk. Aztán saját helyszínt csináltunk, és ez beszippantott. Minél jobban belefolytunk, annál több gondolatom volt, mivel lendíthetnénk tovább a nehézségeken.

Nem ez az első válságkezelésem.

– Mit tudott hozzátenni?

– A racionális logikát ahhoz a jelenséghez, amelyet alapvetően a szív, a lélek vitt előre. És ez adta az életképességét. Abban segítettem, hogyan kommunikáljunk a fesztiválról, és miként csábítsuk vissza az elveszett látogatókat, bevonzva a fiatalabbakat is. Ha ebből erőt merítünk, visszajuthatunk a mecénásokhoz, a szponzorokhoz. És ha ez sikerül, az állam automatikusan is komolyabban veszi a Völgyet. A munka nagy részét olyan fiatalok végzik, akikkel a zenekarom udvarában ismerkedtem meg. A csapat vezetője azóta a feleségem, Oszkó-Jakab Natália. Személyes kapcsolatokkal, ötletekkel, támogatók behozásával pedig én is segítettem. 2013-ban 100 millió forint alatti költségvetésből működött a fesztivál, és csinált körülbelül 15 millió forint veszteséget. 2014-ben 120 milliós költségvetéssel nagyjából nullszaldóra jött ki. A 25. fesztiválra 200 milliót fordítottunk, hogy méltón megünnepelhessük.

 

– Rakott bele saját pénzt?

- Igen, raktam, részben úgy, hogy a hiányokat pótoljuk. Létrehoztam egy alapítványt, és az szállt be a fesztiválba. Ez csak ahhoz kellett, hogy tiszta lappal elindulhasson a Völgy. Ehhez plusztámogatókat is behozunk.

A falvaknak nem csak tíz napból kell megélniük
A falvaknak nem csak tíz napból kell megélniük
Reviczky Zsolt / Népszabadság

–Sokan a falvak háttérbe szorítását látják, a falu és a város találkozásának megszűnését.

– Nem néznek eléggé körbe. Megtartottuk, ahol a Völgy sikeresen kapcsolódott a falvakhoz: a Malomszigeten megmaradt a helyi termelők vására, a Kapolcsi Közös Piac, az Éltető Völgyben a környékbeli települések termelői. Amúgy ezer ponton megkerestük a falubelieket, rengeteg pozitív választ kaptunk. Sok értéket teremtett és őrzött meg a fesztivál az elmúlt 25 év alatt, de a falvakat még nem virágoztatta fel.

A fesztiválon kívül, év közben – és az idelátogató újságírók is erről írtak – „halottak” ezek a falvak. Nem az a feladatunk, hogy földesúri attitűddel idejöjjünk Pestről, foglalkoztassuk tíz napig a helyieket, hanem teremtenünk kell olyan közeget, amelyből az itt lakók önállóan továbbléphetnek.

Korábban a telkeket a Völgyre egy-egymillió forintért vették bérbe a szervezők. A helyiek ebből a bevételből éltek egy évig, de a kiadott 20-30 millióból egy fillér nem fordult a falvak jólétére. Mi nem veszünk ki telkeket, csak programokat viszünk, a falubelieket meg kérjük, találják ki, hogyan tudnak ehhez kapcsolódni: vendéglátással, szálláskiadással. Ebből egzisztenciát teremthetnek maguknak. Nézze meg, az elmúlt 25 évben hova fejlődött Kapolcs és hova Köveskál – gasztronómiában, turisztikában. A helybeliek közül többen megsértődtek ránk, főleg akinek nem vesszük ki a telkét egymillióért.

– Van mit mondania arról, amit hallani: jönnek a pestiek, és kitalicskázzák a Völgyből a pénzt?

- Nemcsak a falubeliek gondolják ezt, hanem néhány fellépő is. Mindig felajánlom: beszállhatnak mellénk. A veszteséget, amit saját pénzemből pótoltam, szívesen megosztom velük. Ilyenkor megtörik a lelkesedés. Ebben a személyem valószínűleg nem is segít. Azt gondolják: ha itt van Oszkó, biztos valami nagy üzletet szagolt ki. Üzletet máshol csinálok, és az ottani bevétel miatt engedhetem meg, hogy a Völggyel foglalkozzam.

Csak örökbefogadtak egy édesgyermeket
Csak örökbefogadtak egy édesgyermeket
Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Milyen a viszonyuk Márta Istvánnal? Engedik, hogy beleszóljon a szervezésbe?

– Márta István felépítette a Művészetek Völgyét, teljesen a nevéhez kötődik. Meghozta a döntést: a fesztivál folytatásához új embereket kell bevonnia.

Nehéz lelki folyamat lehet, de megfelelően kezeljük.

Az általa vezetett egylet és az én alapítványom 50-50 százalékban tulajdonosa a fesztivált működtető nonprofit kft.-nek. Valójában mindent együtt dönthetünk el. Nem lehet könnyű, hogy a döntés már nem egyszemélyi, hanem egyeztetni kell.

– Az interjúikból az a kép jön le: eddig volt a veszteséges fesztivál, de jöttek önök, és végre megtöltötték az üres és érdektelen völgyet. Devalválják az elmúlt 25 évet.

– Az, hogy anyagilag lehetetlen helyzetben volt a fesztivál, senki előtt nem titok. Évek óta erről beszélt István a sajtóban. Mi mindenhol azt mondjuk: a meglévő értékekre építünk. Tulajdonképpen István édesgyerekét fogadtuk örökbe, és neveljük tovább.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.