A Bajnai-kormány pénzügyminiszterét beszippantotta a Művészetek Völgye, kötelességének érezte, hogy az anyagi nehézségeken átsegítse. Beszállt a fesztivált működtető nonprofit kft.-be. Azt mondja: az új vezetés célja nem más, mint hogy fiatalabb generációkat is bevonzzanak, és segítsék felvirágoztatni a fesztiválon kívül is a Völgyet. Tegnap az alapító Márta Istvánt kérdeztük, ma Oszkó Pétert.
– Évekig bluesudvart vezetett a Művészetek Völgyében. Mit látott meg benne, amiért be akart szállni az egész fesztiválba?
– Szeretek reményteljes, de nehéz helyzetben lévő dolgokat megsegíteni. Amikor 2010-ben megcsappant a fesztivál állami támogatása, nehéz anyagi helyzetbe került. Nemcsak a költségvetését kellett csökkenteni, hanem bizonyos helyszínek, szolgáltatások eltűntek. A fesztivál veszteséges lett, apadt a közönség is. A kétezres évek eleje óta járok ide, 2008 óta az amatőr zenekarommal fel is lépünk. Aztán saját helyszínt csináltunk, és ez beszippantott. Minél jobban belefolytunk, annál több gondolatom volt, mivel lendíthetnénk tovább a nehézségeken.
Nem ez az első válságkezelésem.
– Mit tudott hozzátenni?
– A racionális logikát ahhoz a jelenséghez, amelyet alapvetően a szív, a lélek vitt előre. És ez adta az életképességét. Abban segítettem, hogyan kommunikáljunk a fesztiválról, és miként csábítsuk vissza az elveszett látogatókat, bevonzva a fiatalabbakat is. Ha ebből erőt merítünk, visszajuthatunk a mecénásokhoz, a szponzorokhoz. És ha ez sikerül, az állam automatikusan is komolyabban veszi a Völgyet. A munka nagy részét olyan fiatalok végzik, akikkel a zenekarom udvarában ismerkedtem meg. A csapat vezetője azóta a feleségem, Oszkó-Jakab Natália. Személyes kapcsolatokkal, ötletekkel, támogatók behozásával pedig én is segítettem. 2013-ban 100 millió forint alatti költségvetésből működött a fesztivál, és csinált körülbelül 15 millió forint veszteséget. 2014-ben 120 milliós költségvetéssel nagyjából nullszaldóra jött ki. A 25. fesztiválra 200 milliót fordítottunk, hogy méltón megünnepelhessük.
