A Fidesz kultúrpolitikájának egyik vezérhajója lett a KÖSZ és Virágos személye egyaránt: úgy gondolták, csak azért hozták létre, hogy a nagyberuházásokat megelőző régészeti feltárásokból származó forrásokat elvonják a 2006 óta nagy többségükben fideszes vezetés alatt álló megyék múzeumaitól,
vagyis szimpla politikai bosszúról van szó.
A 2010-ben felálló új kormány egyik legelső dolga volt a KÖSZ megszüntetése, az ásatási jogok visszaadása a megyei múzeumoknak és Virágos Gábor eltávolítása. Ezt követően az „elszámoltatási” kísérleteknek is fontos terepévé vált a KÖSZ és Virágos működése.
A Nemzeti Erőforrások Minisztériumának ellenőrzési főosztálya rögtön vizsgálatot kezdeményezett, amely „számos hiányosságot mutatott ki az örökségvédelmi szakszolgálat gazdálkodásában, elszámolásaiban és számvitelében” Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a tárca akkori helyettes államtitkára szerint. „A feltárási projektekhez nem készültek pénzügyi kalkulációk, és a szervezet Tudományos Tanácsadó Testületében a feltárásokban érintett alvállalkozók is helyet kaphattak” a vizsgálat megállapításai szerint.
|
Virágos Gábor 2009-ben a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat főigazgatójaként egy XII–XIII. századi sarkantyút mutat Kecskeméten a Mercedes-gyár építését megelőző régészeti feltáráson
Ujvári Sándor / MTI |
A kulturális és sajtóbizottságnak „a Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányok kulturális kormányzatainak esetleges visszaéléseivel” foglakozó albizottsága önálló ülést is szentelt a KÖSZ vizsgálatának 2011-ben, ahol Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója is jelen volt. Az ülésen Kálnoki-Gyöngyössy – immár múzeumigazgatóként – lesújtó szakértői ismertetést adott a szervezet munkájáról. Többek között arról számolt be, hogy „Dabas területén a KÖSZ egy nagyberuházást megelőző ásatás során gyakorlatilag a fél középkori falut eldózerolta, és a középkori temetőt olyan szinten tönkretette, hogy
a templomdombról lógtak ki a lábszár- és a kézcsontok,
úgy vonultak le a területről.
Amikor a múzeum régészei a KÖSZ-ös ásatást követően terepre léptek, akkor a hányókból nagy értékű tárgyakat, műtárgyakat tudtak összeszedni. Nem tudjuk felbecsülni, hogy mi az, ami elpusztulhatott. Hogyha szakszerű kutatásra került volna sor, akkor valószínűleg sokkal gazdagabbak lennénk, gazdagabb lenne a tudomány, és a kulturális örökségünk jelentős elemei is megmaradhattak volna.”
Restaurálási rémtörténet
A restaurálási folyamatokat szakszerűtlennek és bizonyos esetekben jogsértőnek minősítette Czene András, a Megyei Múzeumok Igazgatóságának akkori régészeti osztályvezetője – jelenleg a Forster ásatási bizottságának tagja – is, számos példával és bizonyítékkal illusztrálva állításait. Csorba László „restaurálási rémtörténetről” beszél. A főigazgató hozzáfűzte, „jó lenne végignézni az összes többi KÖSZ-leletanyagot is. Reálisnak érzem, hogy ezekkel is lehet probléma.”
Csorba a gazdálkodással kapcsolatban azt jegyzi meg, hogy „a KÖSZ nem projektalapon működött. Az összes beruházóval kötött összes szerződés egy közös kalapban volt, és az összes kiadást abból finanszírozták. Picit a pilótajátékra emlékeztet ez a dolog.” Miután az ülést levezető elnök figyelmeztette, hogy a „pilótajáték” kifejezést jegyzőkönyvezték, Csorba megerősítette, hogy szerinte erről volt szó. Az ügyek később lényegében eltűntek a nyilvánosságból, egészen addig, amíg Virágos nemrég újra pozícióba nem került az örökségvédelemben.
Megkérdeztük ezért a Magyar Nemzeti Múzeumot, lefolyt-e az általuk szükségesnek tartott vizsgálat, és
Csorba László arról tájékoztatott minket, hogy bár előzetesen „reálisnak” nevezte a bajt, végül mindent rendben találtak.
„Nem tudhattam 2011 februárjában, hogy az alig fél évvel korábban átvett KÖSZ sok ezer ládájában fekvő régészeti leletanyag restaurálási minősége milyen. A vizsgálat eredménye az lett, hogy kezdetben bizonyára lehettek problémák, de a restaurálási területen a KÖSZ által foglalkoztatott alvállalkozók összességében megfelelő módszerekkel, magas színvonalon teljesítették szerződési kötelezettségüket.” Azzal, hogy „kezdetben bizonyára lehettek problémák”, a főigazgató alighanem arra utal, amit 2011-ben „restaurálási rémtörténetnek” nevezett.
Vizsgálati anyagok híján
Amikor a vizsgálatok eredményét összegző jelentést szerettük volna kikérni, Csorba tudatta lapunkkal, hogy világosan emlékszik rá, az illetékes vezetők szóban tájékoztatták a vizsgálatok eredményéről. „A vizsgálatokat irányító egyik kolléga nyugdíjba ment, a másik pedig más beosztásban dolgozik, így a keresés bonyolultabb. A vizsgálatokat elemi érdekünk volt lefolytatni, hiszen annyi pletyka volt akkor, ráadásul jöttek az albizottság kérdései. Természetesen nem kívántam vállalni a felelősséget olyan hibákért, amelyeket esetleg a KÖSZ követett el, de olyanokért sem, amelyeket nem követett el.”
A vizsgálati dokumentumokba tehát egyelőre nem tekinthetünk bele, a Miniszterelnökség és a Forster pedig eddig egyáltalán nem válaszolt az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre. Természetesen lehetséges, hogy 2010–2011-ben mindenki tévedett, Virágos szakmailag és pénzügyileg egyaránt makulátlan, kiválóan alkalmas vezető, de az alapos, dokumentált magyarázattal ebben az esetben is tartoznak az illetékesek a nyilvánosságnak.
