galéria megtekintése

Néhány szó a fasisztoid mutációról

3 komment


Rab László

A Nemzeti Együttműködés Rendszere a demokrácia színlelésével láthatatlanná álcázza belső politikai tartalmát. Megnevezhetetlenné és felismerhetetlenné maszkírozza magát, elrejti fasiszta és nemzetiszocialista tulajdonságait.

Ungváry Rudolf az immáron második kiadást megélt sikeres könyvében a demokrácia elleni lázadás új formáját mutált fasisztoid rendszerként jellemzi. A 2010-es keltezésű orbáni állam nem azonos a történetileg megvalósult fasiszta vagy nemzetiszocialista rendszerek egyikével sem, mert „másnak tetteti magát", magára keni a demokratikus mázt. Rejtett ideológiája mégis a vezérelvre, az erőkultuszra, a feltétlen hűségre, a szervezett káoszra, a megszállt államra és a kirekesztésre épül.

Ungváry számba veszi az orbáni hatalom Magyar Bálinték által vázolt maffiaállami jellegzetességeit, igaz, ezt mindössze szociológiai magyarázatnak tekinti. Mint írja, csak fizikai szinten magyarázza a Fidesz Magyarországát. Érdekes a „toxikus vezér" fogalmának leírása, és Ungváry említi a Bitó-féle megfejtést is, amely „a vezér traumatikus szeretetéhségére" koncentrál („emiatt akar mindenkit, aki nem szereti, kirekeszteni, politikailag nem létezővé tenni").

Az orbáni rendszer eszmetörténeti alapjai a fasizmus és a bolsevizmus gyilkos évtizedeibe nyúlnak vissza, a végén – a világ más tájaihoz hasonlóan – a populizmus a végállomás (Fehéroroszországban, Argentínában és nálunk is). Ungváry kissé lázas stílusával a „nihil köztársaságába, a baloldaliság és a liberalizmus programozott vereségéig" juttat el bennünket.

 

Maradnak azért az emberben olvasás közben kételyek. Mert kézzelfogható ugyan a NER vonzódása a Horthy-korszak és Tisza István „centrális erőteréhez", ez azonban Tormay Cécile-lel meg Wass Alberttel súlyosítva sem vezetett volna a Fidesz totális győzelméhez. Ahhoz azért kellett a kortárs liberális és baloldali politikai mező öngyilkos stratégiája is a 2006-tól 2010-ig terjedő időszakban.

A hősi liberális idők orbáni frusztráltsága – amelyekről Pünkösti Árpád írt a Szeplőtelen fogantatásban – meglehet, legalább annyira fontos mérlegelési szempont, mint az Ungváry által vázolt ideológiai magyarázat. Mindez nem csökkenti a közíró érdemeit, aki hallatlan bátorsággal rögzíti a demokrácia elbukásával járó helyzetet. Tegyük hozzá, 2014-ben még nem tudta figyelembe venni a menekültáradat momentumait, amelyek eléggé pontosan megmutatták az Orbán-rendszer kevésbé rejtett, valódi ábrázatát is. Tény, hogy ennek ugyanúgy a kirekesztés áll a középpontjában, mint Ungvárynál. A népszavazási kezdeményezéssel kapcsolatos események pedig különös aktualitást kölcsönöznek a könyvnek.

Ungváry Rudolf: A láthatatlan valóság, A fasisztoid mutáció  a mai Magyarországon. Kalligram, 2014–15,  második kiadás. 248 oldal, 2990 forint

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.