galéria megtekintése

Napnyugati kommunisták

2 komment

Papp István

A Szovjetunió történetével foglalkozó kézikönyvekben gyakran megfogalmazódik az a kézenfekvő paradigma, amelyet marxi tévedésnek hívhatunk. Nevezetesen az, hogy a német filozófus által vizionált forradalom nem egy fejlett kapitalista társadalomban tört ki, hanem a paraszti jellegű Oroszországban.

Ám itt sokszor elejtik a történet kutatói a fonalat, s nem teszik fel a kérdést, mi történt a fejlett nyugat-európai polgári társadalmakban létező és működő kommunista pártokkal.

Az országos levéltár tudós munkatársa, Simon István voltaképpen erre keresi a választ. Vizsgálódása során nem felejti el, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom a hatalmi tömbök határait átlépő jelenség volt, amelyben a keleti és a nyugati pártok kölcsönös oda-vissza hatásban működtek. Simon előző kötetében a szociáldemokrata utat vizsgálta, elsősorban az MSZMP és a nyugat-európai szocdem kapcsolatok tükrében. Kádár és Schmidt, mondhatnánk erre. Bizony, a matuzsálemi kort megért német kancellár nem csupán a víziókat nem kedvelő, a sok konzervatív által is magasztalt államférfi volt, hanem a magyar pártvezetőt is sokszor méltató politikus.

Mint közismert, a német szociáldemokraták Bad Godesbergben tették meg a végső lépést a parlamentáris polgári demokráciába való beilleszkedés útján. Mit tettek viszont Nyugat- Európa olyan hagyományosan erős kommunista pártjai, mint az olasz, a francia vagy a spanyol alakulat? Az ő válaszuk az eurokommunizmus, vagyis a parlamentáris út elfogadása és az ennek révén megvalósítani remélt radikális reformpolitika volt. Simon István kötetében főként az olasz párt helyzetét elemzi, bő teret szentelve az 1972-től 1984-ig főtitkári posztot betöltő Enrico Berlinguer személyiségének.

 

Az eurokommunizmus a kommunista mozgalom egyik utolsó nagy alternatíva keresése, amely a kipróbálás széléig jutott el Mitterrand 1981-es választási győzelme és francia kommunisták rövid kormánytagsága idején. Simon kötetét az teszi izgalmassá, ahogyan feltárulnak az olasz belpolitika fordulatai, s a keleti tömb pártjainak, főként az SZKP-nak és az MSZMP-nek erre adott válaszai. Míg a szovjeteknek inkább kellemetlen, sőt, egyre veszélyesebb problémát, addig a magyaroknak inkább érdekes útkeresést jelentett az eurokommunista irányzat.

A könyvben taglalt eszmetörténeti kérdések bemutatása még érdekfeszítőbb lehetett volna a külföldi szakirodalom feldolgozása és sokkal gondosabb, alaposabb szerkesztői munka révén. Ezzel együtt Simon István kötete lényeges hozzájárulás a magyar kommunista mozgalom hetvenes-nyolcvanas évekbeli históriájának megértéséhez is.

Simon István: Balegyenes. Az MSZMP és az eurokommunizmus-kérdés. Lucidus Kiadó, 2016. 143 oldal, 2500 forint

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.