galéria megtekintése

Nagy voltál, mozi!

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 18. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

Ősszel lesz száz éve, hogy a nagy háború kellős közepén megnyitották Pesten az első igazán nagy mozit.

A millenniumra épített nagykörúti Royalban, amely az egyik legnagyobb szálloda volt az egész Monarchiában. Az ő hatalmas dísz- és báltermét alakították át ezer férőhelyes mozivá, amikor úgy gondolták, kell már Pestnek a sok kicsi mellett egy ilyen nagy vetítőhely is. Nyolcvanhárom év múlva pedig bezárták, mert mostanában már csak a sok kicsi termecske kell. Amióta a nagy nehezen eladott szállodát nagy nehezen újjáépítették, a böhöm helyiség ismét díszterem.

Eltakarták a Vörös Csillagot
Eltakarták a Vörös Csillagot
Erdei Katalin / Népszabadság/archív

A mozi (Royal) Apollóként kezdte, Apollóként végezte, közben pedig a vörös csillagos diktatúra kezdetétől a végéig Vörös Csillagnak hívták. A képen ez nem látszik, mert a mozi nevét eltakarja a brutális méretben és vigyorban megjelenített Christian Clavier és Nathalie Baye. A legelőkelőbb premiermozik közé tartozott, ha ugyan nem ő volt a leg. A hatalmas nézőtere úgy meg tudott telni, hogy a jegyüzérek is szépen megéltek körülötte. De nem belőlem. Nekem legmozijárósabb, iskolás éveimben a Vörös Csillag pénztári áron is drága volt. Fogalmam sem volt róla, hogy azok a drága jegyek milyen messzire voltak a szabad világ szabad tarifáitól, de én a szerény keleti zsebpénzemből sokkal több filmet tudtam megnézni a mi szerény kis zuglói Éva mozinkban. Nem a premier heteiben, de az akkor nekem eléggé mindegy volt.

 

Nem emlékszem erre a filmre (mely az eredeti, egyszerű Je vais craquer helyett kapta a fotón olvasható kacifántos magyar címet), de a Wikipédia emlékszik helyettünk is. Egy szépreményű, harmincas vállalati káder, példás férj és családapa egyszer csak összeakad egy playboy jellegű ismerősével, aki berántja őt a könnyűvérű hölgyek világába. Ő otthagyja a munkahelyét, kis legénylakásban írja regényét és bonyolítja vad románcait... Ez is azon filmek közé tartozik, melyet akkor néztem volna meg lelkesen s fölajzottan, mikor még korhatár alatt voltam. Úgy egy évtizeddel azelőtt, hogy a film (1980) és ez a fotó (1982) elkészült.

Akkor lett volna csak igazán nagy verekedés a Vörös Csillag pénztáránál és nagy öröm az üzérek körében, ha a rendező, Francois Letellier ez előtt forgatott filmjét hozták volna be. A Goodbye, Emmanuelle -t. Ahhoz azonban még egy évtizednek el kellett eltelnie, hogy a szabad világgal együtt elérjenek hozzánk Sylvia Kristel bájai, s behatóan tanulmányozhassuk, miként hatolt be az ő rejtelmeibe (mint megnyílt értelembe az ige) a Seychelle-szigeteken üdülő úri társaság.

Képmentő sorozat

A Népszabadság Képmentő sorozatának korábbi darabjait itt érhetik el!

Nem Emmanuelle volt az egyetlen, aki nem érkezhetett el hozzánk a franciáktól. Az idegenlégiósok sem jöttek. Pedig Kovács Dezső a szálloda éttermében egy asztal tetejéről azzal biztatta a harcosait, hogy az idegenlégió magyar származású marconái ott állnak az osztrák –magyar határon, és pár napon belül megérkeznek. Ez 1956. november 4 -én történt. Az előző napon költözött be a Royalba az egyik legjelentősebb erzsébetvárosi felkelőcsoport, mivel úgy tűnt, hogy az Erzsébet, akarom mondani Lenin körúton behatoló szovjet csapatokat innen lehet majd a legjobban támadni. Egy aknavetőt is felállítottak pont azon a helyen, amit a képen látunk. Egy főhadnagy magyarázta el a felkelőknek, hogyan kell az aknát vetni. (Mindezt Eörsi Lászlónak az erzsébetvárosi felkelőkről szóló könyvéből tudjuk.) Hat-nyolc tankból lőtték a Royalt, és ez meg is látszott rajta. Az épület helyreállítása eltartott egy ideig. A mozit csak 1960 -ban nyitották meg újra. Két évvel azután, hogy Kovács Dezsőt felakasztották.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.