A guruló dollárok/forintok ügye több, mint húsz éve bolygatta fel a magyar nyilvánosságot, amikor Kéri Edit – korábban színésznő, akkor politikai aktivista – cikket közölt erről. Ebben Szűrös Mátyás és Horn Gyula szerepét firtatta. Szűrös korábban az MSZMP külügyi titkára volt, akkoriban az MSZP színeiben az Országgyűlés alelnöke, Horn,
az MSZP elnöke pedig a nyolcvanas években vezette az állampárt külügyi osztályát.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága újabb kötete a Keletről nyugatra címet kapta, s alcíme szerint a kommunista mozgalom titkos pénzmozgásait tárgyalja. Szilágyi Gábor, a kötet első tanulmányának szerzője az MSZMP dokumentumait kutatva jutott arra: a nyugati, illetve harmadik világbeli testvérpártok pénzelését a magyar állampárt nyögvenyelősen kezelte. Egyébként mindez annyira titkos volt, hogy a fő pártvezetők többsége sem értesült róla. Egy kései politikai bizottsági ülés jegyzőkönyvből derült ki: az MSZMP évente átlagosan 600 ezer dollárt adott át az SZKP-nak a „szolidaritási alap" céljaira. Készpénzben. A pénzt az MNB-ben vezetett számláról utalták az OTP-be, ahol azt beváltották valutára, majd táskában átvitték a KB-ba. A bankjegyek a szovjet nagykövetség útján jutottak el Moszkvába. A magyar állampárt 14 millió dollárt fizetett be a számlára, amelyet a szovjeteknél egy Borisz Ponomarjov nevű apparatcsik vezetett évtizedeken át. Ez az intézmény gyakorlatilag a Komintern, majd a Kominform egyenes folytatása volt. Szilágyi megjegyzi, hogy az MSZMP néha a súlyos gazdasági helyzet miatt kibújt a befizetési kötelezettség alól, de ezt tartósan nem tagadhatta meg. A kommunista mozgalom belső viszonyait érdekesen világítják meg a bilaterális támogatások, tehát amikor egyes nyugati pártokat pénzeltek.
