galéria megtekintése

Így tanították móresre a Nyugatot a Hősök terén

5 komment


Csákvári Géza

Felszínes, avítt és olykor bájosan ügyetlenül hatásvadász produkció Koltay Gábor gigamusicalje, az Itt élned, halnod kell. Az 1956-os Emlékbizottság által százmillió forinttal támogatott előadás nem kisebb vállalással jött létre, mint hogy a honfoglalástól a rendszerváltásig bemutassa a magyar nemzet hányatott sorsát, valamint hogy a büszke nacionalizmust erősítse az arra nyitott honpolgárokban.

Az alkotók hangsúlyozták: mindezt totálisan politikamentesen teszik. Ez azonban csak részben sikerült. Valóban nincs túl sok utalás jelenleg aktív vagy kevésbé aktív vezéreinkre, és az is bölcs döntés volt, hogy Antall Józsefnél megállt az „ismeretterjesztés". Azonban annak mindenképpen van ma társadalompolitikai üzenete, ha például Trianon tragédiája, Erdély siratása és az 56-os forradalom piedesztálra emelése, a többi, percek alatt elintézett sorscsapásokhoz képest (mint például a tatárjárás vagy a 150 éves török megszállás) szuperterjengősre sikerültek. Minden bizonnyal az 56-os Emlékbizottság támogatása sem kérés nélkül érkezett.

Az Itt élned, halnod kell klasszikus musical, zsánerelemekre alapoz – a zenére, a táncra és a színházi dramatikus elbeszélésmódra. Koltay Gergely (a rendező testvére) és Szűts István zeneszerzőket a mindent bele elv vezérelte: ismert és új dallamok csendülnek fel, de

 
hiányzik a muzsikájukból a musicalhez elengedhetetlen lebilincselő erő.

A történelem legfontosabb adatai ötvözve legnagyobb költőink gondolataival - ez a koncepció vezérelte Koltayt, amikor összeskiccelte a szövegkönyvet. Ettől egészen élettelenek és didaktikusak lettek a dialógusok. Már az a pár, ami belefért egyáltalán, mert inkább monológokat és szónoklatokat alkalmaztak, melyek kalapács erejével igyekeznek a lényeget beleverni a nézők fejébe, amely főként általános iskolai történelem tananyag. Ha meg nem, akkor pedig a „fontos üzenetet” kiáltják az égbe az énekesek kidülledt nyaki ütőérrel kísérve. Konkrétan azt, hogy a világon a magyar nép tette a legtöbbet a szabadságért, ezt pedig a negatív jelzőkkel megszórt nyugatnak tudomásul kell vennie.

A produkció „szuper” része, a büszkén beharangozott látvány is meghaladta a rendező ambícióit. Míg a látvány, a fénytechnika és a tér használata valóban lenyűgöző erejű (melyből a nézők nagy részének csak sejtései lehetnek, lévén, hogy igazi tribünt nem építettek), a színpadi mozgás már inkább

banális.

Minden egyes veszedelemnél bejön fél tucat katona – lovon vagy anélkül –, ez eleinte érdekes, de hamar sematikussá válik. Ha pedig ünnepel a nép, akkor a táncosok mindig ugyanazt a majálist ropják rendületlenül. A színpadra rohanjunk be, majd gyorsan fussunk ki stílus körülbelül harminc éve volt vagány megoldás – pont akkoriban, amikor ugyanezzel a címmel Koltay 1985. április 4-én, a szovjet felszabadítás ünnepének apropóján rendezett nagyszabású musicalt szintén pont a Hősök terén.

Koltay Gábor, aki életművét a nagy magyar kosztümös produkciók létrehozására tette fel, mindent beleadott, amire képes volt. Ez pedig mai szemmel nem sok – a lengyelek például sokkal szerencsésebbek, ott Andrzej Wajda gondozza a nemzeti témát. Koltay továbbra is az István, a király rendezőjeként marad jelentős alkotó, igaz, ebben Szörényi Levente és Bródy János szolgáltatták a zenét és a szöveget. Nekik köszönhető, hogy ennek a műnek volt dramaturgiája így tétje is: István dilemmája az ország sorsa, illetve a rokona iránt érzett szeretet között teljesen átélhető volt. Az Itt élned, halnod kell azonban üres ismeretterjesztés, és kvalitásaiban sokkal inkább emlékeztet Koltay Honfoglalás című filmjére. Igen, arra, melyben Franco Nero áhítattal néz a pusztába.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.