– Na, itthon ezt nem tartják életszerű megoldásnak.
– A filmkészítésben ez ősi ellentét, mert a film drága dolog. Ez ipar: a pénzt, amit belefektetnek, vissza kell kapni. Ugyanakkor a filmet emberek nézik, a művészi teljesítmény az, ami kapcsolatot teremt a nézővel. Minél nagyobb a költségvetés, annál kevésbé tudja a rendező érvényesíteni a saját érdekeit, mert annál több feltételnek kell megfelelnie. A szerzői filmben a film alkotója szeretne kommunikálni, ezt legkönnyebben úgy teheti meg, ha olyan olcsón valósítja meg a filmjét, hogy a pénzosztókat ne zavarja.
– Magyarországon nincs értelme iparról beszélni, mert még a szórakoztatónak szánt produkciók sem tudnak nyereségesek lenni.
– Hát ez az. Ezt a kérdést még a Magyar Nemzeti Filmalap sem tudta megválaszolni saját magának. Amikor azt mondtam, hogy Andy Vajna egy filmje sem lehet nyereséges, az nem beszólás volt, hanem egy piaci elemzés konklúziója. A magyar állam lemond a hatos lottó nyereségének nyolcvan százalékáról a magyar filmkultúra javára. A nézőszámokat ismerjük: egy amerikai sikerfilmet megnéz három-négyszázezer néző, egy magyar filmmel maximum 150-200 ezer nézőt lehet összeszedni. Szorozzuk föl a jegyárral: 90-100 milliót lehet behozni a bevételekből, miközben egy átlagos magyar film büdzséje 250-300 millió forint.
– Nem is mondták soha, hogy nyereséget fognak termelni. Nézőket ígértek csak.
|
| A rendezőink és a tradícióink nem változtak meg - Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Igen, de ahogy mondtam: a nézőkkel a filmrendezők kommunikálnak. A filmalapnak ennek a keretét kellene létrehoznia, hogy a rendezők a lehető legjobb körülmények között, a legjobb tudásukkal tudjanak alkotni. Így meglesznek a nézők is. Az igazi törést a nézőszámban a filmszakma négyéves leállása jelentette. Vannak olyan alkotók, akik kifejezetten a szórakoztatásra álltak rá, vannak, akik a művészettel hadakoznak, engem mindkettő, főleg a kettő közötti út érdekel, de egyelőre a szerzői filmes hátterem határoz meg.
– A kormánybiztos kevesebb film elkészültét tűzte ki célul.
– A hatos lottóból elkülönített összeg nagy része az alkotóknak járna, de mégsem fordítják filmkészítésre. A filmalap bő hároméves működése alatt csak hat film jött ki. Mind olyan produkció, mely az új rendszer nélkül is elkészült volna. A rendezőink és a tradícióink nem változtak meg.
– Nem győzik hangsúlyozni, hogy már több mint harmincat leforgattak.
– Biztosan jönni is fognak, de sokkal több készülhetett volna az utóbbi években. Érthetetlen stratégia, hogy a rendelkezésre álló pénzt bankszámlán őrzik, ahelyett, hogy konkrét műalkotásokba forgatták volna. Számos kolléga csak lógatja a lábát. Többek közt én is: a filmalap három éve nem foglalkoztat, miközben úgy érzem, olyan bokszoló vagyok, akinek most kéne odaadni a lehetőséget, hogy ringbe szállhasson a világbajnoki címért. Ez nem csak önös érdek. A filmjeim „magyar filmként” jelennek meg külföldön, az országot képviselem világversenyeken. Az eddigi munkáimmal saját jogon jutottam ki. Ma én lennék az egyik legjobb lehetősége a filmalapnak arra, hogy velem együtt érjenek el sikereket.
– Akik eddig kijöttek a filmjeikkel, nem győztek áradozni a filmalapos fejlesztés során őket ért pazar élményekről.
– Mert magával a fejlesztéssel nincs is semmi baj. Minden forgatókönyvnek jót tesz, ha öt szakember ránéz, és releváns kérdéseket tesz fel az alkotóknak. Akikkel beszéltem, tényleg élvezték ezt a folyamatot, végre kaptak konkrét visszajelzéseket. A Toldi tulajdonképpen így „fejlődött” két éven keresztül, amit én főleg azért tartottam időhúzásnak, mert úgy éreztem, igazából azt nem tudják eldönteni, hogy Káel Csaba vagy Pálfi György terve valósuljon meg.
– De aztán – nagy meglepetésre – Káel Csaba filmtervét végleg elvetették.
|
Hőrich Nóra Lili színésznő, Pálfi György rendező, valamint Gera Marina és Búza Tímea színésznők (b-j) a Szabadesés című filmjük bemutatóján a 49. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon
Filip Singer / MTI/EPA |
– Igen, ekkor csillant meg először a remény, hogy nem politikai döntések születnek. Éppen ezért nem érzek rossz indulatot a filmalap részéről, inkább csak tájékozatlanságot. Vajna személyében egy Amerikában szocializálódott „multi” kezében van a film Magyarországon. Nagyon ért az ipar felfejlesztéséhez, a kasszához, de bele szeretne szólni a magyar filmkultúrába is, amihez viszont nem ért. Hatalmi pozíciójánál fogva jogokat tud magának vindikálni, ami nem jó a magyar filmnek, mert nem ismeri, nem tudja, milyen szerepet tölt be az európai filmkultúrában. A döntőbizottság további négy tagjának óriási felelőssége, hogy ezt nem is tudják megértetni vele.
– Most, hogy újfent a nyilvánossághoz fordult, nem fél a következményektől?
– Nem adtam fel, végső kétségbeesésemben fordultam a nyilvánossághoz. Elsősorban azért, mert egy éve nem tudunk konkrét párbeszédet kezdeményezni a filmalappal. Nekem még senki sem szólt, hogy nem lesz Toldi, megy a hitegetés, feltétel feltétel után jön, és még ennek is vége szakadt márciusban. Mondtam a filmalapnak, hogy lesz Karlovy Varyban egy filmem, és az újságírók meg fogják kérdezni, hogy vagyok, és mi van a Toldival.
– Karlovy Varyban főleg a nemzetközi sajtónak nyilatkozott.
– A Toldi belügy: ha nem kérdeznek, nem szívesen beszélek róla. Havas Ágnes, az alap igazgatója a magyar sajtóval és a magyar alkotókkal informálisan szívesen beszélget, de hivatalosan a filmalap mégsem áll szóba velünk. A Varietyben jelent be fontos dolgokat.
– Például azt, hogy lesz megint filmszemle. Azt viszont már a Hollywood Reporternek mondta a Toldi kapcsán, hogy egy négyperces jeleneten megy a vita, amit szerintük nem az amúgy tehetséges szerzői filmes Pálfi Györgynek kellene megrendeznie.
– Egészen pontosan egy négyperces snittről van szó. Az, hogy egy jelenet egy snitt legyen vagy kettő, vagy hogy honnan vegyem fel. Egy egész estés produkció esetében úgy tízezer ilyen nagyságú döntésre van szükség. Mind a tízezerbe bele akarnak szólni? Van száz jelenet a filmben, mindegyiket forgassuk le előre? De a gyakorlati kérdéseknél fontosabb az, hogy a filmalap vajon miért szól bele alkotói döntésekbe?
– Akkor ez nem is a final cut, hanem a first shot cenzúrája.
– Ez inkább egy túlerőltetett kontroll, ami valóban cenzúraként kezd megjelenni. A fő kérdés, hogy mi a filmalap identitása; nem világos, hogy amerikai stúdióként vagy európai pénzosztó szervezetként határozza meg magát. Értelmezhetetlen, hogy amerikai stúdiórendszerű beleszólási jogokra valaki állami pénzt használva tart igényt. Egy amerikai producer vagy a saját pénzét, vagy a saját felelősségére szerzett pénzt kockáztatja, több stúdióval versenyezve, működő piacgazdaságban, piaci alapon. Az állami pénz lényege pedig éppen a művészi garancia. Egy európai alap ezért bízhatja az alkotókra, hogy milyen filmet készítenek, miután egy alapos szűrőn gondosan kiválasztották őket. Utána pedig szigorúan elszámoltatják őket minden egyes költségre vonatkozóan.
– Azt mondja tehát, hogy a magyar rendszerben megvan az európai bürokrácia, de ugyanakkor az amerikai típusú beleszólási jog is?
– Igen. Ebben az esetben a kérdés az, hogy a filmalap tőlem akarja a Toldit, vagy csak egy Toldit akar látni?Ha rendelnek egy képet ugyanarról a témáról Dalítól és Picassótól, fel kell készülniük rá, hogy a két kép nagyon különböző lesz. De nálunk a film eddig európai módon készült, azaz mi találtuk ki és írtuk meg, majd pályáztunk vele. Vagyis ez nem csak egy munkamegbízás, mint mondjuk, Amerikában, ahol a producer talál ki mindent, aztán az adott munkára keres rendezőt. Ilyen volt a Szabadság, szerelem Goda Krisztinának. Egy munka. Ha Andy Vajna elém tol egy forgatókönyvet Joe Eszterhastól, mellérak egy csomó pénzt, akkor megmondhatja, hogy ki legyen a kaszkadőr szakértő.
– Végül is mit kért a filmalap?
– Többek közt azt, hogy legyen a Toldi-filmnek két verziója. Az egyik a rendezői, a másik korhatáros változat. Ez egy ilyen filmnél nem probléma. Kérték, hogy legyen egy second unit, azaz egy másik stáb is. Ezt mi is így terveztük. Az már viszont baj, hogy bele akarnak szólni, hogy ki vezesse ezt a másodikat. Méghozzá úgy, hogy a filmalap a second unithoz rendelte az összes akciójelenetet, azzal a kitétellel, hogy én mint first unit rendező nem lehetek jelen. Ez egy átlagos akciófilm esetében megszokott dolog, de hát a Toldi egyben szerzői film. Pohárnok Gergő operatőrrel kitaláltunk olyan jeleneteket, ahol a first és second unit együtt dolgozik. Nem én akarom instruálni a kaszkadőröket, de jelen akarok lenni mint minőségellenőr. Nem kerülne ettől semmi többe, de nem akarják, mert állítólag ez Amerikában nem így szokás. Meg az sem, hogy egy filmet ne egyben forgassanak le. Mi úgy terveztük, hogy négyszer húsz napot forgatnánk, erre Andy Vajna azt mondta, hogy addig vissza se menjünk, amíg össze nem rakjuk a nyolcvannapos forgatási tervet. Egy négy évszakban játszódó filmhez. Az egyben forgatás megdrágítaná a filmet, például nem látom sok értelmét, hogy augusztusban hordjunk faleveleket vagy műhavat a forgatási helyszínekre. Ezeket párbeszéd formájában kellene tisztázni, de mi csak parancsokat kapunk. Végül beleegyeztünk a nyolcvan napba: ha augusztustól novemberig forgatunk, akkor végül is csak a tavaszt kell hamisítani. Erre jött most ez a second unit-féle ultimátum, hogy egyezzek meg egy bizonyos emberrel. De miért is? A film a világon mindenhol hierarchikus rendszer, a rendezőnek kell eldöntenie, hogy kivel tud dolgozni, és kit tud elszámoltatni a munkájáért. Kivéve, ha egy David Lynch-filmben vagyunk, ahol is a producer rámutat a színésznőre, hogy „this is the girl”. Esetünkben ez a fikció valósággá vált.
– Annak idején a Madzag-féle szórólapozásban is részt vett, a filmművészszövetség elnökségi tagja is volt, Tarr Bélával szervezte a fapados filmszemlét.
– Ha én valaha tiltakoztam, annak mindig nagyon erős szakmai alapja volt. Most is azt gondolom, remélem, hogy a Toldi kapcsán szakmai vita zajlik, és nem politikai vagy személyes okok állnak a háttérben. Ha ez mégsem így van, akkor kérem a filmalapot, mondják végre meg, hogy nem lesz Toldi-film, és kész. Bármikor kiállok bárkivel nyilvános vitára. Sokkal jobb lenne, mint most ez az üzengetés: ők hatalmi pozícióból, nekem pedig az utolsó védváramból, a nyilvánosság felől.
– Azért szakmai alapon sem szokás manapság tiltakozni. Filmesek között pláne nem.
– Ha valaki ki meri nyitni a száját, és ezért már hősnek számít, akkor itt minden el van rontva. Ha már a véleményünket sem mondhatjuk el, akkor nagyon nagy baj van. Nagyon remélem, hogy nem ez a helyzet. Vagy váltsak szakmát? Rendszergazdának nem volnék olyan jó, mint filmesnek.
– A Toldival most már annyira sok energia mozog, mintha csak a holnap kurzusfilmje készülne.
– Egy kurzusfilmet az ideológiája tesz azzá –mi igyekeztünk kifejezetten kurzusmentesre szabni. Ha a Toldi valóban kurzusfilm-gyanús lenne, akkor most arról beszélgetnénk, hogy miért éppen a választások előtt mutatták be.
