– Nem is beszélve az olasz helyszínekről – folytatja Ráday. – Szicíliában járva ne feledkezzünk meg Palermo hőséről, Tüköry Lajosról, akiről itthon alig tudnak valamit. Garibaldi ezreinek tagjaként 1860-ban, a szicíliai hadjáratban Palermónál harcolt, s ott is esett el, ma Szicília nemzeti hőse, szobrot állítottak neki, és az ő sírja a legszebb az ottani nemzeti panteonban, a San Domenico-templomban. Vagy ha ott áll az ember Velencében a Szent Márk téren, akkor jó, ha tudja, hogy a tér melletti első utcában megtalálja Winkler Lajos emléktábláját, aki a magyar légió parancsnoka volt az osztrákok elleni szabadságharcban, ahogy Türr István bronztáblája pedig azért látható Nápolyban, mert a zsarnok Bourbonok elűzése után ő lett a város első katonai kormányzója. Türr emlékeivel több helyen is találkozhatunk Párizstól Szicílián és Nápolyon át Rómáig, ahol például a Gianicolo dombon, a Garibaldi-emlékmű mellett 1999-ben az ő mellszobra is helyet kapott a Risorgimento hősei közt. Éppen Csorba Lászlónak, a műsor történész szerkesztőjének, a Római Magyar Akadémia akkori igazgatójának köszönhetően, aki annak idején a tévéadásokban is társunk volt, főleg az olaszországi, nyugat-európai és amerikai útjainkon, ahol szintén rengeteg emléket találtunk.
 |
A légió egyik zászlója a torinói Királyi Fegyvertárban
Ráday Mihály |
Bizony a műsorkészítők elmentek egész Amerikáig, követve elsősorban Kossuth 1851–52-es tengerentúli útját, hogy ne mondjuk, diadalmenetét. Ezt követhetjük a kötetben is. Látjuk Kossuthot óriási ünneplés közepette végighajtani a Broadwayn, ahogy a korabeli újságok ábrázolták, és lelkesítő beszédeket tartani megannyi helyszínen. A könyv szerzői igyekeznek megtalálni, és mai állapotukban megmutatni e helyszíneket, a róla elnevezett utcákat, tereket és természetesen az 1928-ban felállított, Horvay János alkotta Kossuth-szobrot. Majd követik útját a szerzők Washingtonon, Clevelanden, Pittsburghön és St. Louison át, hogy csak azokat a helyeket említsük, ahol szobra vagy táblája áll. És nem mulasztják el felhívni a figyelmet, hogy Kossuth Columbusban elmondott beszéde, amelyet az újságok is közöltek,
olyan hatással volt az ifjú Abraham Lincolnra, hogy néhány évvel később feltehetőleg abból merítette egyik leghíresebb polgárháborús beszédének, a Gettysburg Addressnek fő gondolatát, miszerint nem múlhat el „a nép azon kormányzata, amely a néppel és a népért" dolgozik.
És eltávolodva kissé Kossuthtól, feltűnnek az amerikai magyar szabadságharcos emigráció olyan érdekes alakjai, mint a mára nyomtalanul eltűnt New Budát alapító Újházy László, a San Francisco első kő kórházát megépítő Czapkay József, a kaliforniai szőlőkultúrát megalapító Haraszthy Ágoston vagy az amerikai seregben tábornokká lett, majd argentínai és uruguayi USA-követté kinevezett Asbóth Sándor.
 |
Kossuth Lajos szobra New Yorkban
Ráday Mihály |
Hogy hol kell keresni a hiteles helyszíneket, a rejtőző sírokat, emlékeket, annak kiderítése főleg a történészek, a korszakot kitűnően ismerő és arról mindig színesen beszélő Katona Tamás és Csorba László dolga volt.
– Az emlékhelyek megtalálása történészi munka a javából – emlékszik Csorba László, a tévésorozatból formált kötetek szerkesztője. – Föl kell kutatni a forrásokat, összevetni az adatokat, esetenként korrigálni a jó szándékú tévedéseket. Sokszor a közösségi hagyomány folyamatosan és pontosan fönntartja egy-egy fontos helyszín emlékét: például azon a torinói lakóházon, amelyben Kossuth utolsó évtizedeit töltötte, nem sokkal a halála után olasz barátai és tisztelői helyeztek el emléktáblát. Máskor a feledésből kell előásni az információt: Bagni di Lucca mellett vajon melyik ház is a Villa Diana? Ott főzőcskézett Teleki Sándor, Petőfi „vad gróf"-ja idősebb Alexandre Dumas-val, és együtt fordították le a Szabadság, szerelem halhatatlan hatsorosát franciára... Vagy hol is tartotta főhadiszállását Türr tábornok Nápolyban? A kutatómunka persze sokszor hiábavaló: Párizsban, Londonban vagy New Yorkban sok épületet, amelyben hajdan emigránsaink laktak, mára fölemésztett a metropolisok örök építkezési, megújulási láza. A helyszínek környékén élő honfitársak valóban sokszor adnak pótolhatatlan segítséget a kutatáshoz. A belgiumi '48-as emlékek majd mindegyikét például Kun Miklós barátunk kutatta ki, aki 1956 óta él Brüsszelben, és nagyszerű könyvet szentelt új hazája magyar emlékeinek. Hasonló tudósa volt a Mississippi völgyébe jutott magyarok sorsának Könnyü László költő, térképész, lapszerkesztő.
 |
Mészáros Lázár a halottas ágyon, Eywoodban
Magyar Nemzeti Múzeum |
És persze sokan mások is segítettek. A törökországi helyszíneken például nélkülözhetetlen segítséget nyújtott Hóvári János turkológus, későbbi nagykövet, vagy ugyanígy Olaszországban Szörényi László irodalomtörténész, akkori nagykövet, tudjuk meg Rádaytól. De visszatérve a keresésre, voltak temetők, ahol szisztematikusan, különválva végigjárták a sírokat, hogy megtalálják, akit keresnek, s ha megvolt, füttyel jelezték egymásnak. Voltak sírkertek, ahol jöttük hírére tisztították ki a dzsumbujból éppen annak az egy sírnak a környékét, amelyiket keresték. És akadt olyan hely is, ahol jobb volt, hogy gazban állt az emlék, mert így legalább rejtve maradt a rosszakaratú, romboló kezektől.
– Emlékjelek dolgában még mindig vannak tartozásaink, nem is kevés – mondja Csorba László. – Például Kossuth Zsuzsanna, a szabadságharc hadikórházainak főápolónője sírjának megjelölése. New Yorkban fiatalon, 37 éves korában hunyt el súlyos tüdőbajban. A First Presbyterian Church templomkertjében nyugszik, ám az egykori temetőt ma füves parktükör fedi, a sírokat nem lehet azonosítani. Más eset Kmety Györgyé, a „csornai győzőé", aki kiemelkedő katonai sikereket ért el a krími háborúban a cári orosz hadsereg ellen. Mivel török barátaink szívesen emlékeznek Iszmail pasa (ez volt a török neve) vitézségére, már fölmerült a terv, hogy egykori tettei színhelyén, Kars városában szobrot emelnének a tiszteletére.
|
| Tüköry síremlékét a palermói San Domenico-templom rejti |
Kmety londoni sírját egyébként sokáig nem találták a szerzők, pedig tudták, hogy ott kéne lennie. Csorba László meséli: – Ráday Mihály és Katona Tamás műsorát 1994 óta segítettem szakértőként, és sokszor hallgattam Mihály nevetve fölidézett emlékeit arról, miképp nem sikerült megtalálni a londoni Kensal Green temetőben Kmety tábornok gránitobeliszkjét, aminek pedig a kortársak leírásai szerint valahol ott kéne álldogálnia a ciprusok lábánál... 1998-ban azután a Mellon Foundation jóvoltából ösztöndíjat nyertem az edinburgh-i egyetemre, így odafelé menet megálltam egy napra a Temze partján, és a British Library hírlapolvasójában kigyűjtöttem minden újságtudósítást a magyar tábornok haláláról. Mindezt átadtam a temető aggályosan hümmögő gondnokának, aki azonban visszatértemkor széles mosollyal fogadott, és csillaggal bejelölt helyszínrajzot nyomott a kezembe. Kiderült ugyanis, hogy a síremléket maga Abdul-Aziz oszmán szultán csináltatta, így azt nem a hétköznapi sírok szürke rengetegében, hanem a legszebb díszparcellák sorában kell keresni. Az obeliszk remek állapotban van ma is, és a nemzeti ünnepeken londoni honfitársaink kedvelt találkozóhelye 1998 óta. Ahogy Rómában 1999 óta Türr István tábornok szobránál, Nápolyban 2002 óta Türr domborművénél vagy Velencében, szintén az évtől kezdve Winkler Lajos ezredes emléktáblájánál zajlik a megemlékezés. És van még példa jócskán.
– Ezért nem vagyok híve annak, hogy az emigrációban meghalt nagyjaink földi maradványait hazahozzák – veszi át a szót Ráday.
|
| Victor Hugo díszes öve, amelyet Teleki Sándortól kapott |
– Gondolok itt például Mészáros Lázár hamvainak hazahozatalára, aki Angliában, Titley temetőjében nyugodott, míg 1991-ben haza nem kerültek a hamvai szülővárosába, Bajára. Egyébként Mészáros törökországi, majd amerikai évei után került Angliába, a történelmi Wales határvidékén álló Eywood kastélyába, amely a már említett, kalandos életű Teleki Sándor angol feleségének volt a birtoka. Mészáros akkor már igen beteg volt, s hamarosan meg is halt. Halottas ágyán fénykép készült róla. Teleki egyébként élt Párizsban is, az előbb már említettük, hogy a toscanai Bagni di Luccában is és a Csatorna-szigeteken, Jersey és Guernsey partjain, ahol Victor Hugo a magyar barátjától ajándékba kapott díszes övet beépíttette guernsey-i házának szalonjában a kandalló fölé. De visszatérve az előző gondolatra:
én nem hiszem, hogy mindenkit haza kell hozni. A világban is kell legyenek a magyar történelemnek hiteles és élő emlékhelyei, amelyeket egy közösség gondoz, ahol a nagy ünnepeken lehet koszorúzni, emlékezni, összejönni, vagy egyszerűen csak utazás közben fel lehet keresni őket.
– Sajnos nem mindenütt van már meg az emlékek körül a magyar közösség – fűzi tovább a gondolatot Csorba László. – Az egykori magyar emigránsok helyére új bevándorlók költöztek például St Louisban, akiknek már semmit sem mond Kossuth Lajos neve. Nemrég az internetes utcanéző számítógépes program segítségével végigsétáltam St Louis városában a Kossuth Avenue-n, és szomorúan láttam, hogy a domborműves táblát rég lelopták a Kossuth-emlékoszlopról, és nincs, aki pótolja. De hadd mondjak pozitív példát is: az argentin térképészet és magasabb katonai oktatás úttörője, Czetz János honvéd tábornok, Bem erdélyi hadseregének egykori vezérkari főnöke Buenos Aires-i sírjáról, az Argentin Katonai Akadémia kápolnájában sosem hiányzik a friss virág. Az argentin „ludovikások" magukénak érzik és ápolják emlékét.
|
| A Villa Diana, ahol Dumas-val találkozott a „vad gróf" |
A műsor nyomán sok sír, emlékhely megújult. A hamarosan megjelenő könyvben ezek a műsor óta elért változások is benne vannak. De olyanokról is szólhatunk például, mint Kossuth anyjának Belgiumban, a brüsszeli temető tömegsírjában nemrég emelt emlékoszlop. Vagy említhetjük a bulgáriai Sumenben, a Kossuth-emigráció egyik első állomáshelyén az örmény templomban felhelyezett magyar nyelvű emléktáblát arról, hogy 1849 szilveszterét még együtt ülte meg ott a magyar és a lengyel emigráció. Lengyel és örmény nyelvű tábla már volt a falon.
 |
Garibaldi emléke a pesti Múzeumkertben, rajta a hadvezér és Türr kézfogása
Ráday Mihály |
A műsorsorozatból összeállított második kötet hamarosan megjelenik tehát A száműzöttek nyomában alcímmel a Corvina kiadónál. De lesz harmadik kötet is, melyben egyes személyek pályájának helyszíneit követik végig. Abba kerülnek majd bővebb bemutatásra a most csak Párizs kapcsán érintett Teleki lányok, Görgey Artúr helyszínei Prágától Klagenfurtig, az Ausztráliában fél karját elveszítő Mednyánszky Cézár és más, kalandos sorsú szereplők.
Ráday Mihály ugyanebben a kötetben szeretne teret adni a „hős névteleneknek", azoknak a kisembereknek, akiket a falujukon kívül senki sem ismer, de ott mégis hősként tisztelték őket, mert harcoltak Magyarország nagyszerű szabadságharcában. Tele van ilyenekkel az ország, és még ma is, sok évvel a műsor után is szólnak az emberek az egykori műsorkészítőknek, hogy tudjanak róla. Hogy majd mindenki tudjon róla.
– A forradalom és a szabadságharc eseményeit, helyszíneit bemutató első kötetet úgy adtam át Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének – mondja Ráday –, hogy ennek ott kéne lennie minden középiskolai történelemtanárnak az asztalán. Azt mondta, igazam van. És tényleg, néhány hónap múlva el is küldtek minden iskolának egy példányt. Remélem, küldik a folytatást is.
