Az A38 Hajón október 13-tól a hónap végéig Wahorn András és barátai termetes festményekkel és különleges zenékkel lepik meg a közönséget. Wahorn lapunkkal tudatta, amíg él, nem áll össze a Bizottság, és megosztotta művészetfinanszírozási elképzeléseit. Túlságosan határozottnak tartja a kultúrpolitika állásfoglalásait.
hirdetés
Öt (vagy hat) nagyszabású festménnyel és két koncerttel fogadja október 13. és 28. között a publikumot Wahorn András és baráti köre az A38-on. A 2×2,7 méteres képeket kifejezetten erre az alkalomra, szintén képzőművész élettársával, Töttös Katával közösen készítette. Mint az alkotó fogalmazott, az, hogy közösen varázsolják egyazon felületre műveiket, a teljes művészettörténetben egyedülálló, ugyanis egészen eltérő a stílusuk, az életkoruk és persze a nemük. Különbözőségükből adódóan olyan különleges, átfogó egyvelegeket hoznak létre, melyekkel sokkal jobban feltérképezik az univerzumot, mint eddig korábban bármely művészpáros.
Töttös Kata és Wahorn András Az ufók elmentek... című alkotásuk mellett Wahorn András
Csak kicsit tartozunk azok közé, akik hajlamosak a gang fokára kitűzve az egész háznak megmutatni a másoknak szánt meglepetéseket, ezért csak egy kép címével próbáljuk meg érzékeltetni, nagyjából mi vár a nézőre, ez így szól: „Az ufók elmentek, pedig Wahorn két szaxofonon játszik egyszerre.”
A képeket a Magyar Nemzeti Wahorn Klub ernyője alatt működő zenekarok ihlették, amelyek közül most kettő vonul fel. A Miles Davis legjobb nyomait követő, fúziós dzsesszt játszó Tapasztalt Ecsetek a Mission Art Galéria Munkácsy-díjas művészeiből alakult, és eredetileg a Munkácsy Emlékzenekar nevet viselte. Wahorn ezt azonban vállalhatatlannak ítélte, és a formációt átkeresztelte, a Tapasztalt Ecseteket azonban a zenésztárs ef. Zámbó István ítélte vállalhatatlannak, ezért kilépett. Most tehát nélküle ringatózik a hajó. A Wahorn Airport csoportról mindenekelőtt azt kell tudni, hogy a nagynevű muzsikusokból álló együttesnek tilos bármi olyat játszania, ami egy kicsit is hasonlít valamire, amit más már játszott. Tudatta: amíg ő él, soha többé nem lesz Bizottság-koncert, még ha azt többen forszírozzák is. A zenekar arra a korra adott válaszokat, amelyben élt, és ezeket a válaszokat ma már nem lehetne olyan erővel előadni, mint harmincöt éve. A Bizottságnak ma már semmi értelme nem lenne a számára – összegzett. Egyébként sem érdekli a múlt, sőt ma már a jövő sem. Kizárólag a jelen – jegyezte meg.
Nem fontos, mit mond Lázár János
Wahorn András, aki tavasszal lapunk címlapját dekorálta remek pitypangos grafikájával, nemrég a Hír TV-ben bukkant fel mint a Heti Hetesből megismert alapsémára épített Szabadfogás műsor szereplője. A meglepő fejleményről ezt válaszolta nekünk: hívták és ment, mert tetszett neki az ötlet, hogy egy olyan produkció részese lehet, amelyben a politikai színtér minden szereplője megszólalhat, mert a szólásszabadság fogalmát a legtágabban értelmezi. A legutóbbi adásban egy Lázár Jánossal kapcsolatos hírre is élénken reagált. A vonatkozó héten az vitte el a show-t, hogy a kancelláriaminiszter „sok kormánytisztviselő számára bibliaként forgatandó, illetve nézendő” alkotásnak nevezte a Keresztapát – dobta be a műsorvezető, amire a művész ekképp reflektált: nála a show-t az vitte el, hogy Turpi nevű kutyája megeszi az összes lehullott diót a kertben, ha ő nem szedi össze.
Ezért azt javasolja a közönségnek, hogy ne foglalkozzon azzal, mit mond Lázár János, hanem menjen ki a kertbe, és végezze el a feladatot.
Elárulta: eredetileg egy még grandiózusabb fesztivált terveztek, amelyen a kezdeményező Mission Art Galéria is helyet kapott volna, és legalább öt zenekarral adott volna koncerteket, de a Budapest Café (azelőtt Budapesti Őszi Fesztivál) menedzsmentje saját ígéretét megszegve egy fillér támogatást sem adott a programra. Emiatt nem lesz látható például a Noise Flower című alakulat, még szerencse, hogy a brácsását, aki egy cintányér és egy műbroki közreműködtetésével csal ki remek hangokat instrumentumából, ez alkalomra sikerült áthívni a Wahorn Airportba. A fesztivál tehát önerős, de a művész nem bánja, mert egyrészt nem ő kuncsorgott a pénzért, másrészt pedig úgy érzi, hogy „le van szarva, hogy nem támogattak, végül is csak nekem tettek jót azzal, hogy nem kergettek önellentmondásba”.
Wahorn egyébként is úgy gondolja, hogy a politika ne támogassa a művészetet, mert az adófizetők pénzét nem lehet arra költeni, amire a nép nem költené.
hirdetés
A 2010 után újból erőre kapott „hivatalos művészetpolitika” kifejezés felemlítésére reagálva azt mondta: a politikusok mindig is igyekeztek kitűnni a művészet támogatásával, de ilyen határozott állásfoglalásokat és ennyire leszűkített támogatásokat csak az utóbbi időben lát. Az ezzel szemben viszont igen erősen mecenált művek milyenségét firtató kérdésünkre úgy válaszolt, hogy mindig is kevés fajta ízléssel tudott azonosulni, de szerinte nem létezik rossz művészet. Ha egy kép nem esik le a falról, akkor már jó – vallja.
Wahorn András volt már filmrendező, tévés és rádiós műsorvezető (egyszer még Bolgár György helyett is), a Millenáris igazgatója, webtervező, háttérrajzoló, művészeti vezető az Encyclopaedia Britannicánál, traktorszépségversenyen zsűritag és még vagonkirakodó is, tehát jogosnak éreztük felvetni, milyen szerepeket dédelget még, de semmilyet.
– Már nem akarok lenni senki, csak az, aki vagyok, azzal a csajjal, azzal a házzal, azzal az autóval, ecsettel, szaxofonnal, amim van – lepett meg a művész.
Névjegy
WAHORN ANDRÁS Az autodidakta avantgárd festő, filmes és zenész Pintér Andrásként született Budapesten 1953-ban. Az A. E. Bizottság zenekar egyik alapítója, az egyetlen magyar képzőművész, akinek több műve is megtalálható a New York-i Museum of Modern Artsban. Munkácsy-díjas. Élt Kanadában és az Egyesült Államokban, 2006 óta Mezőszemerén lakik.
