Azt tudjuk, hogy Cseh Tamás nincs Bereményi Géza nélkül, a kérdés az, hogy van-e Bereményi Cseh Tamás nélkül? Abban az értelemben nyilván nincs, hogy az énekesre szabott szövegek nem készültek volna el, csak azt kell eldönteni, megállnak-e önmagukban. Hogy versek-e.
Lapozgattam a kötetet, figyeltem, hogyan állnak össze a ciklusok, de aztán elkezdtem mellé Cseh Tamást hallani, és persze megváltozott minden. Gondoltam eddig is, hogy a hetvenes–nyolcvanas évek világáról Cseh Tamásból tudhat meg legtöbbet, aki nem élte át.
De azt is, hogy az is leginkább tőle értheti meg a kort, aki akkor és ott (itt) élte a hétköznapokat.
Egyetemi klubokból és a Huszonötödik Színházból már ismertük őt, de csoda volt, amikor a Levél nővéremnek lemez 1977-ben megjelent. Házibulikon hallgattuk, és még a kortárs költészetet belénk oltó Koczkás Sándor tanár urat is rávettük, hogy ne csak a zenére, a szövegre is figyeljen, mert nem Juhász Ferenc, Nagy László, Weöres, Tandori kötete az év irodalmi szenzációja, hanem ez. Ahogyan az alkoholos-füstös atmoszférájú, kopott, lemondó, mégis az élet teljességét ismerő és felmutató értelmiségi alak sorolta a kor jellegzetes szavait, amivel – és a többi elhallgatásával – telibe találta az érzéseinket!
Ha Cseh énekli, akkor is, azóta is megelevenedik az idő. Minden szó a helyén van ott, hogy: „A hatvanas években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma", meg: „Táguló gyűrűkben konszolidációt hullámzott a szép Balaton, / emlékszem, átmentünk Bélatelepről Révfülöpre egy nyári /napon. / Ó a régi égi Balaton régi nyarakon, bár nem volt vitorláshajónk. / Ó a régi égi teraszon ültünk nyarakon, úgy néztünk végig / a tavon."
De így a kötetben olvasva: vers ez? Meg sorra a többiek?
MTI
Mondjuk, igen, A régi lányok – amely így végződik: „Ha kérdezném, / ezt mondanátok: / elszakadt inged, / régi kabátod / nálunk találod, elvittük magunkkal, / homokból ágyba, / vízbe és sárba, / mi, fehér babák" – igazi költemény.
Aztán vannak még bőven, amelyek nem dalnak készültek, és megérintenek. Mint például ez a részlet Can Togay 60. születésnapjára: „Hát jusson ki neked is, can / majd 67-től ez a kaland! / a kamaszkorod vérvörösét / masszívszürkében visszakapd! / barkácsolt remekmű, az lesz majd, / mikor az ember újra szabad, / ajándék, can, fogadd jól, akard!"
Azt tudjuk, hogy Cseh Tamás nincs Bereményi Géza nélkül, a kérdés az, hogy van-e Bereményi Cseh Tamás nélkül? Abban az értelemben nyilván nincs, hogy az énekesre szabott szövegek nem készültek volna el, csak azt kell eldönteni, megállnak-e önmagukban. Hogy versek-e.
