Végül néhány, az Utasellátó emblémájával ellátott számla is eszünkbe jut, amelyeken egy viszonylag szerény fogyasztást követően akkora összegek szerepeltek, amilyeneket addig csak számtanpéldákban láttunk. Most azonban nyílt egy kiállítás a Közlekedési Múzeumban, amely bebizonyítja, hogy az emlékeink alaposan megcsalnak bennünket, mert az Utasellátó a fentiekkel szemben (ez egyben már a helyreigazítás is) príma ételeket kínáló, utasbarát, olcsó vendéglátóegységek sokasága volt, ahol gyakorta szolgálták fel az ennivalót herendi porcelán készségekben.
A kiállítás pedig annak apropóján nyílt, hogy az Utasellátót ért annyi viszontagság, át- és kiszervezés után a MÁV-START Zrt. a jövőben egyrészt saját üzemeltetésben működteti a nemzetközi vonatok étkezőkocsijait, valamint júliustól a balatoni vonatokon is üzembe állít ilyeneket. A jövőt majd megismerjük tehát a nemzetközi és a balatoni vonalakon, a múltat pedig megismerhetjük most a múzeumban. A MÁV-START Zrt. saját emlékei, magángyűjtők, köztük főleg Nehéz György kollekciója segítségével. Előbb a nagyobb installációkat tekintjük át. Azokat a tablókat, amelyeken néhány mondattal bemutatják az utasok ellátása érdekében, Amerikában, 1858-ban tett első lépéseket, szerezhetünk aztán néhány információt arról, miképpen terjedt el Európában, és milyen utat járt be hazánkban.
Az igazi érdekességekről már Nehéz György mesél, aki elsőként megmutatja a Herendi Porcelángyár Utasellátó által használt étkészleteit. Kiderül: eleinte a vonatokon is ilyenekből fogyaszthattuk a paprikás csirkét. Rákukkantunk aztán az Utasellátó írógéppel írt korabeli étlapjaira is, amelyek egyikén azt olvassuk, hogy az egyes számú menüsor: erőleves tojással, hideg fogas zöldmártással, tűzdelt fácán rizzsel és almapürével, valamint narancskrém, mindez 83 forintért. De ugyanott: ropogós malacsült pezsgős káposztával, burgonyával 35 forint 60 fillér. És, hogy a kételyeinket végképp eloszlassák, látunk néhány ételfotót is, gyönyörűen installált vesepecsenyéről, magyaros szűzérmékről, különféle édességekről. Hirtelen nem is értjük, miért nem kapott Michelin-csillagot annak idején az Utasellátó, a tárlat láttán erősen esélyes lett volna…
Nehéz György előbb elmondja, hogy anno a banánt és a narancsot is az Utasellátó hozta be Magyarországra, miként az első kisüveges bort is az Utasellátó megrendelésére palackozták. Mutat aztán egyéb érdekességet is. Egyebek mellett az Utasellátó saját receptkönyveit, az Utasellátó munkatársai által használt többnyelvű (például: magyar–cseh–szerb–horvát vagy magyar–német–lengyel) Utas-szótárait.
Jónős kártyanaptárakat, muzeális és legendás csokiszeleteket, úgymint: Útravaló, Úttörővasút és Utas csemege, kávéblokkot, törzsgárdajelvényt, és megmutatja a Magyarországon elsőként használt éppen 66 éves utasellátós papírpoharat is, amely állítólag teljességgel beszerezhetetlen gyűjtői darab, és amelyen még a kávéfolt is látszik. Ezen ugyan csodálkoztunk egy kicsit, mert az Utasellátó presszókávéi emlékeink szerint olyan szerény mennyiségben tartalmaztak kávét, hogy az nem hagyhatott nyomot egy mégoly nedvszívó papírpoháron sem, de lehet, hogy az emlékeink már megint lóvá tettek minket.
Végezetül egy afféle brigádnaplót is megtekintünk, amelyben az Utasellátó-induló olvasható. „Ha útrakel, ha éhezik, / Vigye bár vonat vagy hajó, / Nyáron vagy télen mindegy az / Talál itt mindent, ami jó. /Megszomjazott, s enne tán? / Bármit kaphat, mit kíván. / De sok minden jó van / Utasellátóban!” Imígyen szól a költő, és mert teljesen a hatása alá kerülünk, már magunk sem tudjuk, mit gondoljunk a múltról.
