galéria megtekintése

Meglepetések könyve

0 komment


Kácsor Zsolt

A Szabad szemmel az idei ünnepi könyvhétre időzítve jelent meg, mégis az a benyomásom, hogy a nagy forgatagban a megérdemeltnél kevesebb figyelmet kapott, pedig egy jelentős költő és irodalmár pályájának egyik kiemelkedő könyve. Vannak benne verselemzések és írói arcképek, visszaemlékezések, s műfordítással kapcsolatos szövegek is, ha tehát valaki a személyes szívügyének tekinti a magyar irodalmat, és ezt a kötetet még nem vette kézbe, akkor gyorsan szaladjon és vegye meg. Olyan összegzés lesz a birtokában, amely – ha nem is teljes, de mindenesetre – átfogó képet ad Lator László több évtizedes esszéírói, irodalomtudósi munkásságáról.

De hagyjuk is ezt a komolykodó szófordulatot, nem a „több évtizedes munkásság” összegzéséről kell most beszélni, hanem arról az olvasói és kritikusi odaadásról, amely ezt a költőt jellemzi. Hiszen ebből az esszégyűjteményből egy olyan ritka olvasó arcéle kerekedik ki, aki kivételes nyitottsággal és érdeklődéssel, azaz örökifjú tekintettel képes odafordulni a magyar vershez. Majdnem azt írtam, hogy múlhatatlan rajongással, de ez a szó nem való ide, elvégre a rajongó egyik legfőbb jellemzője a kritikátlan elfogultság, Lator pedig nem az.

Mármint a habitusa nem az, és ennek az a titka, hogy ez az ember újra és újra kíváncsi az újra. És az „új” alatt természetesen nem az irodalmi újdonságot értem, nem a szezonális primőrt, hanem azt az eredeti frissességet, amely minden igaz költészet sajátja, még akkor is, ha kétezer éve íródott ma már halott nyelven. Korosodó ítészek és sokat tapasztalt olvasók gyakran esnek abba a hibába, hogy azt, ami újdonság, összetévesztik az újjal, lemondóan legyintenek az olyan szerzőre, akinek a nevét újabban, vagyis az elmúlt pár évben nem látták nyomtatásban. Latort ettől megóvta az ízlése. Lapozzák csak fel a könyvét! Meg fognak lepődni rajta, hogy ki mindenki szerepel benne a hatvanas évektől kezdve napjainkig. Megtaláljuk benne a már az életében klasszikussá lett Illyés Gyulát éppúgy, mint Szabó Edét, akinek a munkáira talán már csak Lator László emlékszik.

 

Évtizedek alatt kialakult ugyan a maga irodalmi értékrendje (ha akarom: személyes kánonja), de szerencsére nem szilárdult meg. Ennek köszönheti, hogy egy-egy költőt évek, évtizedek múltán is képes újra és újra fölfedezni: az egyszer már megismert szerzőt nem intézi el irodalomtudósi flegmasággal, hanem áldozatos munkát fektet bele abba, hogy új oldaláról is megismerje. Mármint ha van neki olyan oldala, amely méltó a figyelmére. S ebből a szempontból ez a válogatás kemény és színvonalas ítéletet mond: lapozzák föl, s meg fognak lepődni rajta, hogy ki mindenki nem szerepel benne.

Lator László
Szabad szemmel
Európa, 2016,
436 oldal

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.