Megjött Dózsa a Műcsarnokba
Retrospektív életmű-kiállítással, természetművészeti szemlével és a két Ázbej munkáiból válogató tárlat fogadja a közönséget.
Az 1983-ban elhunyt erdélyi szobrász, Szervátiusz Jenő és a minap 86. évébe lépett Szervátiusz Tibor életmű-kiállítása sok szempontból rendhagyó, de kettőből különösen: a két művész munkái ilyen mennyiségben még sohasem voltak egyazon térben láthatók, valamint ez az első olyan tárlat, amelyen Erdélyben maradt és Magyarországon készült Szervátiusz-művek egyaránt megtekinthetők – hívta fel a figyelmet a kurátor, Rockenbauer Zoltán.
|
Szervátiusz Jenő: Dózsa
Koncz György / Népszabadság |
A kiállításra csaknem nyolcvan mű érkezett Szervátiusz Tibor műterméből, a publikum láthatja a főművének tartott, brutális Dózsa-szobrát és gömbkő Móricz-fejét – ezeket a Magyar Nemzeti Galéria őrzi –, a négyméteres Kolozsvári Krisztust és a Petőfi Erdélyben című alkotását is.
A főként rusztikus faszobrai okán ismert apa életművéből is pazar kóstolót kap a néző, ezek közül a színes juharfa oszlopot formázó Menasági balladát, a bárányát nyakában hordó Hargitai pásztort és a sokkoló Szenvedés című alkotást bámultuk meg a legalaposabban.
Az 1903-ban Kolozsváron született Szervátiusz Jenő, az ottani Művészeti Főiskolán tanult szobrászatot, rendszeresen dolgozott Nagybányán. 1932-ben Bukarestben, majd 1937-ben Budapesten is kiállították munkáit.
Ember és természete
A Természetművészet – Változatok című kiállítás a természet, a művészet, a kultúrák, az emberek és a világ mindennapjainak összefüggéseiről mesél, kilenc teremben, három blokkban. A kis gesztusok című terekben a kortárs nemzetközi és magyar természetművészek alkotásai láthatók, a Természetszövetség című osztat az 1966 és 2000 közötti magyar előzményeket sorolja, az Öko-avantgard címet viselő teremben iráni alkotók munkái láthatók.
A háború után művészeti iskolát nyitott szülővárosában. A szocialista-realista közegben válságba jutott, az ötvenes évek közepén talált újra magára, a hatvanas években már rangos kitüntetéseket kapott. Fiával 1976–1978 között Pápán elkészítette a Jókai-emlékművet; szívbetegsége megakadályozta abban, hogy hazatérjen, a halál Budapesten érte 1983-ban.
Szervátiusz Tibor 1930-ban született Kolozsváron. Ő is a helyi Művészeti Főiskolán diplomázott. Legismertebb alkotását, a Tüzes trónon-t 1968-ban kezdte építeni (1973-ban vette meg a magyar állam).
Óriáskollázs Párizsból
A harmadik tárlat szintén egy apa-fiú páros munkásságába tekint bele: a kamarateremben az 1998-ban elhunyt Ybl-díjas építész, Ázbej Sándor és a képzőművész Ázbej Kristóf meghatározó alkotásaival ismerkedhetünk meg. Ázbej Sándort mindenekelőtt a Népstadion vonalait követő algíri Július 5. Olimpiai Stadionért tiszteli a világ, fia egyebek mellett egy 52 négyzetméteres panoramikus óriáskollázzsal hívta fel magára figyelmet; utóbbi – amelyet a művész 15 évig szerkesztett párizsi lakásában – először látható Magyarországon.
A hetvenes években lezárta kontruktivista, kísérletező korszakát, visszatért a gyökerekhez. 1977-ben Magyarországra települt, ahol egymás után készítette nagy hatású szobrait. 2001-ben Kossuth-díjat kapott, majd Magyar Örökség díjat és a Magyar Érdemrend középkeresztjét.
Ágak
Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor Természetművészet – Változatok Ázbej Sándor és Ázbej Kristóf
Az első két kiállítás október 16-ig látogatható, Az Ázbej & Ázbej szeptember 11-ig.
