Meghalt Prince

Prince hetek óta influenzával bajlódott. Magánrepülőgépének nemrég Illinois államban kényszerleszállást kellett végrehajtania, hogy kivizsgálják.

A sztárvilágból folyamatosan érkeznek a részvétnyilvánítások a Twitteren. „Óriás volt – írt a Gene Simmons, a Kiss basszusgitárosa, „Rengeteg varázsát veszítette el a világ” – méltatta Katy Perry, „Nem hiszem el” – írta Billy Idol, „Mindannyian a rajongói voltunk” – emlékezett a nyolcvanas évek brit sztáregyüttese, a Duran Duran.

Prince 1958. június 7-én született Minneapolisban. Karrierje az 1970-es években kezdődött, az áttörést azonban csak a 1982-es albuma, az 1999 hozta meg a számára, hogy aztán a következő, 1984-es Purple Rain a népszerűség szinte elérhetetlen csúcsaira – Michael Jackson és Madonna szintjére – emelje. Ezzel az albummal két Grammyt és egy Oscar-díjat is nyert – utóbbit a legjobb eredeti filmzenéért. Összesen hét Grammyt nyert. A világ egyik legjobb gitárosaként tartották számon. Maguk a virtuózok – Steve Vai, Joe Satriani – is csak elismerően beszéltek róla.

A Purple Rain egyik dala, a maszturbációról is szólól szóló Darling Nikki mitt van most is az Explicit Lyrics megjelölés a szókimondó szövegeket rejtő albumokon. A kis bélyeget a  Darling Nikkit követő felháborodásból vétetett szervezet, a Parents’ Music Resource Center (PMRC) üttette rá a neju bem tetsző megnyilvánulásokra. (A PMRC élharcosa Tipper Gore, a Bill Clinton idején alelnök Al Gore felesége volt. Azon akadt ki, hogy az akkor 11 éves lánya a dalt hallgatja.) 

Bár Prince-t többnyire csak a Purple Rainről és az azt követő rengeteg slágeréről ismerik az 1987-es Sign O' the Timestól az 1991-es Creamen át a 2004-es Musicology-ig, hatalmas, műfajokon átívelő tudásával maradandót alkotott a funk, a rock, és a soul területén is. Tehetségét méltatni szinte közhely lett a kritika és a zene világában is. „Ami popból hiányzik, az a veszély” – mondta egyszer.

A kilencvenes években egy időre elhagyta a művésznevét, és egy szerinte a női és a férfi jegyekre egyaránt utaló szimbólumot használt önmaga megjelöléseként. 2007-es minikoncertjét a Super Bowl félidejében az egyik legjobb fellépésnek tartják a hasonló előadások  történetében. 2011-ben fellépett a Sziget Fesztivál első előtti napján.

Prince-t az extravagáns, de az évtizedek alatt sokat szelídülő öltözködési szokásairól – amelyeknek csak az egyik eleme volt az alacsony termetét kompenzáló tűsarkú cipő – éppúgy ismerték, mint a szerzői jogai vehemens védelméről. Egyszer egy koncerten saját feldolgozásban előadta a Radiohead Creep című számát – aztán jogi lépésekkel fenyegetve rendre letiltatta a YouTube-ról az ekkor róla készített felvételeket. – Nem látom be, hogy miért kellene odaadnom a zenémet az iTunesnak vagy bárki másnak. Nem fizetnek érte előre, és dühösek lesznek, ha nem kapják meg – magyarázta kajánkodva az érveit Prince, hogy miért nem . Több dala volt, amelyet mások dolgoztak fel. Sinéad O’Connornak az ő száma, a „Nothing Compares 2 U” hozta meg az áttörést – a fáma szerint Prince ki nem állhatta az átiratot –, a szinte végig falzetten énekelt Kisst pedig Tom Jones adta elő az elektronikus zene egyik úttörője, a brit Art of Noise hangszerelése kíséretében.

Rendkívül termékeny dalszerző volt. Összesen 39 stúdióalbumot adott ki, és rebesgetik, hogy a Paisley Parkban fenntartott stúdiója még többalbumnyi felvételt rejteget. Úgy tudni, van felvétel, amelyet kifejezetten arra szánt, hogy a halála után jelenjen meg. Nemrég egy New York-i koncerten, a színpadon állva jelentette be, hogy Beautiful One címmel írja az emlékiratait. A Beautiful One az eredeti elképzelések szerint 2017 elején jelent volna meg.

Ami a színpadot illeti, az utolsó pillanatig játszott. A múlt héten Atlantában lépett fel a Piano & Microphone turné keretében.

„A zene végül is csak zene. És ha jól érzed magad tőle, akkor jó” – vallotta.