Amikor Mikrobi végre kikapcsolhatott, akkor repült a művelhető csillagokba Mézga Aladár (a Mikrobinál nem kevésbé futurista Mézga család is ’69-ben indult): 24 órás csillagközi rajzfilmügyeletet létesített és tart fent azóta is a magyar köztelevízió. A Frakk és legkivált a Kukori és Kotkoda pedig a családon belüli nemi szerepek ironikus színrevitelével, főleg az ügyetlenül macsó Kukori együtt érző kinevettetésével talán nem is egészen elhanyagolható mértékben alakította a közgondolkodást.
A régi iskolát képviseli még az aktuálisan futó sorozatok közt a Pom-Pom, Dörmögő Dömötör és Pityke őrmester. Pityke rendőrt már a 80-as éveknek köszönhetjük, a legyőzhetetlen Veszprémi Lindával párban volt a krimiben gazdag 80-as évek legnépszerűbb magyar rendőre. A magyar termést kiegészítik a szocialista blokk más tagjainak köszönhető (elsősorban lengyel és csehszlovák) rajzfilmek.
A napi adásmenetek másik oszlopa a kurrensebb rajzfilmek megvétele, nem utolsósorban a BBC-től. Ezek a döntések is szépen illeszkednek a csatorna profiljába, amennyiben gondosan kerülik a „túl gyors, túl durva” rajzfilmeket, amelyek „erőszakosságát” kárhoztatni szokás, ezt akár „közszolgálati” önértelmezésnek is tekinthetjük: mindez meg is különbözteti őket a Minimaxtól, a Cartoon Networktól és a nagy kereskedelmi csatornák hétvégi matinéitól is.
A legjellemzőbb és legmegosztóbb választásuk a Jó éjszakát, gyerekek!, a legkisebbeknek szóló BBC-s mese, amelynek megkapóan tiszta álomvilágában nem történik szinte semmi, a szereplők is csak a nevüket tudják kimondani,mint Lázár Ervin Dömdödöm-je, de az elvarázsolt világ atmoszférája, metaforikája szépen átvezet az elalvásba – a részek végén mindenki aludni tér, a főszereplő, Igli-Pigli pedig szundikálva hajóz tovább az álmok tengerén. A sorozat végtelen egyszerűségét egyesek bugyutaságnak, mások költészetnek tekintették a játszótéri szülői összecsapások során.
Kora délután beszivárognak a műsorfolyamba az ifjúsági filmsorozatok (a legismertebb közöttük a Varázslók a Waverly helyből), amelyek jól kiszámított, profin megírt idétlenkedéseit felnőttként jóval nehezebb elviselni a mesék alkalmankénti bárgyúságainál: estére azonban visszaáll a délelőtti rend.
Mérhető siker
Lényegében születése óta népszerű az új M2, a piac visszaigazolta a koncepciót, a gyerekek szeretnek tévézni. A 2012 végétől tematikus mesecsatornává váló M2 szépen rajtolt: már két éve, 2013 nyarán volt olyan hét, amikor a legnézettebb gyerekadónak bizonyult a 4–12 éves korosztály számára (Mézga Aladárnak és Maja méhecskének oroszlánrésze volt a sikerben). Az eredmények tartósnak bizonyultak, az erősödés nem állt meg: immár folyamatosan az élbolyban szerepel hónapról hónapra szinte fej fej mellett két legerősebbnek tűnő riválisával, a Minimaxszal és a Nickelodeonnal, míg a Disney-csatorna éppen gyengélkedik, a feljövőben lévő Cartoon Network pedig egyelőre nem jelent veszélyt a nagyok pozícióira. A jelenleg futó rajzfilmjeik közül feltűnően népszerűnek bizonyultak Grimm legszebb meséi, valamint a Rolie, Polie és Olie kalandjait bemutató kanadai–francia alkotás. (Munkatársunktól)
A Mesélj nekem-sorozatot Kálomista Gábor cégétől rendelték meg
A Mesélj nekem az M2 saját gyártású sorozata, és interaktivitása abból ered, hogy lemond a televíziózásban rejlő technikai lehetőségek kihasználásáról: lényegében diafilmkockákat látunk, a képernyőn fut a – jobbára klasszikus – mesék szövege, amelyeket felváltva narrál Csányi Sándor, Molnár Piroska, Schell Judit és Szombathy Gyula a Thália Színház társulatából. Ezt is – technikai – nosztalgiák hajtják, a diavetítés-retro energiája és a „családegyesítő” szándék: a színészeket lehalkítva a szülők bármikor átvehetik a szerepüket. Van úgy, hogy ez a produkcióknak sem tesz rosszat: Molnár Piroska ebben sem tud hibázni, a többnyire tüneményes Schell Judit viszont néha meglepően hamis és gügyögő hangvételben olvas. Mentségére szóljon, hogy a szövegeket is rém körülményessé teszi reménytelen törekvésük a kifejező választékosságra. Ez a takarékos ötlet mégis épp olyan használható lesz, mint a többi kézenfekvő megoldás: az M2 tulajdonképpen Kolumbusz tojása. Egyetlen ravasz trükkje, hogy első körben a szülőket akarja meggyőzni, kiszolgálni nosztalgikus és normatív igényeiket a „rendes” mesékre, amelyeken, lám, mi is milyen szépen felnőttünk. (V. Gy.)
