– Mi bizonyult ebben a folyamatban a legnagyobb kihívásnak?
– Mint minden filmben: olyan karaktereket alkotni, akik emberi lényként képesek megmutatkozni a vásznon. A Jurassic Park esetében pedig ezen felül olyan karizmával is kell rendelkezniük, hogy a néző örömmel kísérje el őket a kalandjukra. Pont azt tanultam meg Spielberg filmjeiből, ami a mozi lényege: nyit nekünk egy kaput más emberek életébe. A hősei sosem természetfeletti lények, inkább csak hús-vér figurák, akik extrém körülmények közé kerültek.
Attól, hogy jelen esetben dinoszauruszok rohangálnak körülöttük, még emberek maradnak. Ezt a humanizmust kellett intenzív akcióval elegyíteni, mivel ez manapság úgymond kötelező.
Ha úgy tetszik, a zajos és a csöndes pillanatok közötti egyensúly megtalálása volt a legnagyobb rendezői kihívás.
– Amikor Chris Pratt és Bryce Dallas Howard párosa megjelenik a vásznon, az embernek leginkább A smaragd románca ugrik be: Michael Douglas és Kathleen Turner esetlenkedései az őserdőben.
– Így van, A smaragd románca felidézése abszolút szándékos volt – Robert Zemeckis legalább annyira meghatározó rendezője volt a nyolcvanas éveknek, mint Spielberg. Nézze, minden mozirajongó vágyik egy A kategóriás romantikus kalandfilmre, és tény, hogy az 1984-es Smaragd óta nem készült egy sem. Előtte rengeteg volt, de egyszer csak eltűnt a műfaj. Mindazonáltal a Jurassic World számos rendező életművének legjobb pillanatait idézi meg. Ha olyasvalaki nézi, aki velem egy időben nőtt fel (a rendező a negyvenedik évében jár – a szerk.), észreveszi majd ezeket a delikát részleteket. Visszahoztunk olyan műfajokat és formákat, melyek ma már nem divatosak, és igen, állok a kritika elébe: túl romantikus vagyok, sőt olykor giccses is a mai hollywoodi trendekhez képes.
– Joss Whedon, a Bosszúállók rendezője például beállt a kritikusok közé: a Twitteren szólt be a Jurassic World első klipje láttán, mondván, a két főszereplő olyan ódivatú, mintha a hetvenes évekből léptek volna elő.
– Nem volt túl szerencsés az első részlet, amelyet a Universal kiadott, de hangsúlyozom, nem értek a marketinghez. Azt viszont biztosan tudom, hogy én sosem kritizálnék egy filmet egy kontextusából kiragadott, kis előzetes alapján.
– A két főszereplőt milyen szempontok alapján választotta ki? Bryce Dallas Howardot például évek óta nem láthattuk.
– Ebben követtem a bevett gyakorlatot: a legjobb karakterszínészeket kerestem. Igaz, hogy Bryce nem vállalt egy ideje munkát, de a legjobb művészeink egyike, ugyanakkor beleillik a sorba a Jurassic eddigi női hősei, Laura Dern, Julianne Moore és Tea Leoni mellé. Akkoriban úgy gondoltuk, hogy pont ő lesz a húzónév, mivel amikor Chris Prattnek felajánlottam a szerepet, még csak egy baromi jó színész volt, most meg már elképesztően nagy mozisztár. Akkoriban az szólt mellette, hogy
imádok komikus alkatú színészeket drámai szerepre szerződtetni.
Remekül tudnak improvizálni, és én mindig nyitott vagyok a meglepetésekre, illetve még szebben mondva, az épp megtörténő csodákra.
– Két gyerekszereplő is van a filmben. Velük nem lehetett könnyű.
– Érdekes, a dinós jeleneteket tökéletesen megoldották, de amikor az egyik jelenetben egy szakadékba kellett leugraniuk, akkor nagyon féltek, pedig teljes biztonságban voltak. Amúgy azt gondolom: minden gyereknek szüksége van néha arra, hogy féljen, szükségük van ijesztő mesékre is. Manapság túlságosan védjük a gyerekeinket, és ezzel nagyobb kárt okozunk nekik, mint hinnénk.
– A Jurassic World abból a szempontból korszerű kérdést feszeget, hogy sztorija szerint az immár élményparkként üzemelő intézmény irányítói a profit maximalizálásáért élnek, majd halnak meg.
– A válság óta a világon mindenki másképp gondol a pénzre – e mellett nem lehetett szó nélkül elmenni. Ugyanakkor továbbra is emberek vagyunk, elkövetjük ugyanazokat a hibákat, ha pénzről van szó. Anélkül, hogy prédikálni szerettünk volna,
az új szörny, amelyet a szigeten mesterségesen létrehoznak, szimbolizálja azt a folyamatot, amikor céges szinten, az egyéni emberi érdekeken túllépve születnek döntések. Ez volt az egyik újdonság, amelyet beemeltünk a Jurassic-univerzumba,
elvégre a „ne játsszál istent, mert a természet visszavág” üzenetű részek már megvoltak. A génmanipulációk lehetősége persze ma is fontos vitákat gerjeszt, az állatokkal való bánásmódról nem is beszélve. És egy mese, amelyben a dinók visszaütnek, talán felhívja a figyelmet arra, hogy csak per pillanat vagyunk az evolúció csúcsán. Nem mindig volt ez így, és a jövőben is megváltozhat.
– Szembeötlő, hogy a Jurassic World sok szempontból paródia is. Átüt rajta az ön sajátos humora.
– Steven Spielberg azt mondta: pont a sajátos humorunk miatt vett fel minket, így tényleg kedvünkre poénkodhattunk Derek Connolly író kollégámmal. Már a legelején kikötötte: nem szeretne egy tipikus Spielberg-filmet látni, szeretné, ha megtartanánk az indie stílust. Ekkor elhittem, hogy tényleg jogomban állhat szerzőnek lenni még egy szuper nagy költségvetésű film esetében is. Így nekem kimaradt a természetes fejlődési folyamat: kis lépésekkel haladni, mindig kicsit nagyobb volumenű produkciót forgatni.
|
Colin Trevorrow
David McNew / Reuters |
– Ez zavarja?
– Őszintén? Igen. Ezért most, a szabadságom idején fogok egy szuper kis költségvetésű filmet rendezni. Találtam egy húszéves forgatókönyvet, a The Book of Henryt, melyet visszadobott már Clint Eastwood és Ang Lee is. Olyan, mintha egy elveszett Shakespeare-tragikomédia lenne. Most Gregg Hurwitz íróval sikerült kitalálnunk, hogyan lehetne olcsón és frappánsan megvalósítani.
– Olcsón?
– Igen, néhány millió dollárból.
– Jut eszembe, Spielberg produceri minőségében mennyire volt jelen a Jurassic World forgatásán?
– Az írási folyamat és az előkészítés során végig, a forgatáson már csak elvétve. Csak a vágásnál jött vissza. Ott is mindössze egy jeleneten dolgozott velünk: biztos akart abban lenni, hogy a megfelelő tónust és tempót választottuk, de négy nap alatt sikerült meggyőznünk.
Nem volt olyan félelmetes, mint eleinte hittük.
Megvolt a kölcsönös tisztelet, így alkotótársként és nem főnökként tekintett rám. Ugyanakkor érthető volt az aggodalma, elvégre óriási kockázatot vállalt: öt műfajt keverünk össze a Jurassic Worldben, és nemegyszer láttuk, hogy ez akár katasztrofális következményekkel is járhat. Azóta az is kiderült, hogy Spielberg hosszú távon számít ránk. Már előkészítünk egy új Amblin-produkciót, melynek a munkacíme Intelligent Life, és Derekkel közösen írjuk a forgatókönyvét. Annak idején az Amblin-brand egyet jelentett a minőségi családi szórakoztatással, gondoljon csak a E.T. – A földönkívülire. „Filmek, melyeket örök gyerekek készítenek felnőtteknek.” Közös álmunk, hogy az Amblin legalább olyan márkává tudjon válni, mint mondjuk a Pixar.
– Most, hogy új életet lehelt a dinókba, akar még valaha Jurassic-mozit rendezni?
– A mostaniban egyfajta séfként vettem részt, minden szinten jelen voltam az alkotófolyamatban. Így, ha folyatódik a történet, aligha tudom kivonni magam belőle, de talán az szolgálná a franchise jövőjét, illetve fantáziadúsabb lenne, ha más rendezők jutnának szóhoz a jövőben. Mint a Star Wars esetében: J. J. Abrams biztos meg tudta volna rendezni mindegyik most készülő részt, de az első után teret enged más stílusú alkotóknak is. Például remek lenne, mondjuk, egy spanyol horrorrendező a következő Jurassic-mozi élén.
