- Az utóbbi időben szinte csak kortárs magyar irodalmat olvasok, hiszen a JAKkendő-díj kapcsán részint személyesen is belekeveredtem a kortárs irodalmi világba, másrészt – és ez a fontosabb – ezt az irodalmat tartom igazán érdekesnek. Ez az, ami rólunk szól.
A „rólunk" alatt kiket kell érteni? Általában a XXI. század emberét? Vagy szűkebben a magyarokat?
- Nem, az irodalomban engem inkább a látásmód izgat, az érdekel, hogy egy író itt és most hogyan látja a világot, a mindennapi közeget, ahol együtt élünk. Ebből olyan felismerésekhez, tapasztalatokhoz lehet jutni, amelyeket egy XIX. századi regényből talán nem kapnék meg. De nem korlátozom magam csak magyar szerzőkre, nagyon szeretem az amerikai írókat is, különösen Paul Austert, akitől mindent elolvastam.
Ki a legkedvesebb élő magyar szerzője?
- Ajjaj, gondoltam, hogy ezt előbb-utóbb megkérdezi valaki. Akkor hát elárulom, hogy az utóbbi időben Cserna-Szabó András művei tetszettek a legjobban. Az összes könyvét ismerem, nálam nagyon beletrafált, nagyon könnyen olvasom. S milyen furcsa, Bartis Attila, akit éppen most olvasok, annak ellenére tetszik, hogy nehezen olvasom. Amit nehézkesen olvasok, azt abba is szoktam hagyni, de Bartisnál nem így van, nagyon lassan haladok vele, s mégis élvezem. Elidőzöm egy-egy mondaton. Alapvetően élvezetből olvasok, és 2012-ben éppen azért iratkoztam be az egyetemre magyar szakra, hogy tudatosabban olvassak, így némi szakmai alapot is szereztem az örömforrás mellé.
|
| „Az érdekel, hogy egy író itt és most hogyan látja a világot, a mindennapi közeget, ahol együtt élünk" |
Gondolom, az olvasás élethosszig ki fog tartani, de vajon meddig tarthat az irodalmi mecenatúra?
- Ez nagyon lényeges kérdés, mert a JAKkendő-díjnak az az alapkoncepciója, hogy önfenntartó legyen. Az alapításkor a fő szempont az irodalom anyagi támogatása volt, de ugyanilyen fontos az a kísérlet, hogy vajon meddig sikerül életben tartani ezt a kezdeményezést. A MrSale az elején beletett ebbe a díjba kétmillió forintot, és az volt a számításunk, hogy ha a könyvkiadás nulla bevételt produkál, akkor ez a pénz kitart három évig. Arra számítottunk, hogy a díj olyan reputációt teremt, amely eladja a JAKkendő-díjas könyveket, és a befolyt pénzből finanszírozni lehet a következő szerző díjazását és kiadását. Az a meggyőződésem, hogy egy művészeti terméknek el kell tudnia adni magát piaci viszonyok között.
Bejött a számításuk?
- Most úgy tűnik, hogy működik. Az előző három JAKkendő-díjas könyv termelt némi pénzt, ami persze nemcsak a bevétel miatt hasznos, hanem a piaci szemlélet erősítése miatt is. Pár éve elindítottunk egy másik projektet is, megalapítottuk az internetes Drót magazint, amely tartalmilag sikeres, ám ott gazdaságilag nem jó a helyzet, de keressük az újabb finanszírozási lehetőségeket. Tudomásul kell venni, hogy nem lehet folyton állami támogatásra és mecénások segítségére várni. Ebben az országban végre meg kellene tanulni az önmenedzselést, nem szabad hagyni, hogy ez a képesség – ha már megvan – elsorvadjon.
Névjegy
Békés Zoltán 1966-ban született Budapesten. 1992-ben diplomázott közgazdászként, majd 1995-ben az ELTE jogi karát is elvégezte. 1991-ben egy barátja révén tulajdonos lett egy budapesti, Weiner Leó utcai kis öltönyüzletben, amely több méret- és alakváltozáson esett át, így 2001-ben létrejött a MrSale Öltönyüzlet. Van egy 22 éves egyetemista lánya és egy 18 éves gimnazista fia.
