Gerendai Károly: Már utána kell néznem, hogy kik a sztárfellépők a Szigeten

– Nem azért volt szükség a tóra és környékére, mert új hely kell a Sziget Fesztiválnak?

– Egyrészt ez a terület nem alkalmas a Sziget Fesztivál lebonyolítására, másrészt itt a víz és a pihenés az érték. Amikor az egykori bányató tulajdonosai megkerestek, hogy tudnánk-e hasznosítani a bezárásra ítélt tavukat, és mi igent mondtunk, majd belekezdtünk az ügyek intézésébe, a helyi önkormányzatnál is az volt az első kérdés: na és milyen rendezvények lesznek ott? ­Gyorsan tisztáztuk: ott nem tervezünk fesztiválokat.

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság

– Pedig lehet, hogy a Sziget Fesztiválnak tényleg kellene új hely, merthogy ezzel kapcsolatban mindig sok a bizonytalanság.

– Most stabilnak érzékelem a helyzetet. Néha felröppent a hír, hogy eladják a területet, máskor a bérleti díj vagy a hangerő körül voltak nézeteltérések, ám ezek rendeződtek. Amúgy meg azt hiszem, jó gazdái vagyunk a Hajógyári-szigetnek, mert az igaz, hogy évente egyszer hatalmas környezeti terhelésnek tesszük ki, de ezt követően nemcsak helyreállítjuk, hanem fejlesztjük is. Az elmúlt huszonnégy évben megcsináltattuk a gátat, kitakarítottuk azt a nagyjából kéthektárnyi területet, amely régen szemétlerakó volt, fejlesztettük a közvilágítást, felújítottuk az ivóvízhálózatot és a vízelvezető rendszert, parkosítottunk, fákat ültettünk. A sziget ma bizonyíthatóan jobb állapotban van, mint korábban. Csak ez valahogy soha nem hír a sajtóban.

– Ennek ellenére bármi megtörténhet, különösen, ha felidézzük, miket nyilatkozott mostanában vezető politikusokról. A 24.hu-nak Orbán Viktorról azt mondta, hogy „se a turizmus, se a kultúra nem izgatja különösebben”, Balog emberminiszterről meg egyenesen azt: „Az a gyanúm, hogy nem ugyanabban a koordináta-rendszerben gondolkodunk, amikor a kultúráról beszélünk.”

– Orbán Viktorral kapcsolatban csupán arra kérdésre válaszoltam, hogy van-e vele személyes kapcsolatom. Azt mondtam, nincs, mert őt se a turizmus, se a kultúra nem izgatja különösebben, én meg nem járok focimeccsre, így nincsenek találkozási pontjaink. A félreértések elkerülése végett: nem gondolom, hogy a kormányfőt mindezeknek érdekelnie kell, és velem kell találkozgatnia ezekben az ügyekben. Ráadásul a kormány intézkedései kapcsán most a turizmus és a fesztiválszervezés területén kifejezetten biztató változásokat látok. A másik mondatról meg csak annyit: a kultúra jelenlegi vezetőinél mások a prioritások.

Ők nemzeti szalonokban, hagyományőrzésben és hasonlókban gondolkodnak, amik engem kevésbé hoznak lázba,

miközben ­elfogadom, fontos a múlt tisztelete és a kulturális identitásunk. Nekem a minőség, a nemzetközi piac, az innováció, a verseny vagy a kreatív ipar a hívószó.

Persze lehet, hogy egy konzervatív kormánytól nem is feltétlenül elvárható, hogy a progresszív, modern kultúrát helyezze előtérbe. Ugyanakkor szerintem az elmúlt évtizedekben a kortárs színházak vagy a kortárs képzőművészet környékén sokkal több értékes, világszínvonalú produktum jött létre, mint a hagyományos színházak vagy a klasszikus művészeti ágak háza táján, a kulturális tárca mégis inkább az utóbbiakat preferálja. Miközben azért a kultúrpolitikában is vannak pozitív példák, mint a Cseh Tamás Program vagy a filmes sikereink. Időnként egy asztalhoz kell ülnöm a hazai politikai, gazdasági elit egy-egy képviselőjével, de az együttműködésnek szerintem nem előfeltétele az egyetértés vagy legalábbis nem minden kérdésben. Számos dologban kritikus vagyok a kormány vagy a kormányfő politikájával kapcsolatban, de ezek pont nem az említett területek. A szövegkörnyezetből kiragadott mondatok az internetes fórumokon más értelmet nyertek.

– Talán azzal is véleményt mond, hogy a Sziget Fesztiválon évek óta működik a melegek számára életre hívott Magic Mirror programhelyszín, vagy felhívást intéztek tavaly a szigetlakókhoz, hogy a feleslegessé vált sátrukat hagyják ott, hogy azokat továbbíthassák a menekülteknek. Nem fél, hogy önt is a padlóba simicskázzák?

– Azt gondolom, hogy amit általában teszek, inkább hasznára van az országnak, mint kárára, és ezzel talán a mindenkori ilyen-olyan kormányzati vezetők is tisztában vannak. A Sziget Fesztivál az ország legfontosabb, legnagyobb tömeget vonzó turisztikai és kulturális eseménye, valamint hasonló érték az összes fesztiválunk, a Budapest Park, a WAMP kortárs művészeti vásár, de az éttermeim és a gasztronómia fejlesztését célzó tevékenységem sem csak a vállalkozói sikereimet szolgálják.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

– A Sziget Kft. évek óta próbálkozik külföldi fesztiválok szervezésével. Horvátországban, Ukrajnában csak a tervekig jutottak, Törökországban is csak egy kósza kísérletre futotta, de Erdélyben sem tudott gyökeret verni a Félsziget Fesztivál. Érdemes próbálkozni a külföldi piaccal?

– A horvátországi lehetőséget mi töketlenkedtük el, Ukrajnában és Törökországban a bizonytalan politikai helyzet húzta keresztül a számításainkat. És valóban: a Félsziget Fesztivál sem vert gyökeret Erdélyben. Mindezek ellenére még

nem mondtunk le a külföldi megjelenésről, de egyelőre Magyarországra koncentrálunk.

– És az augusztus 10-én kezdődő Sziget Fesztiválra, amit a napokban nagy veszteség ért: egy autóbaleset következtében elment Dan Panaitescu, az a munkatársuk, aki szervezte a külföldi fellépők szerződéseit és különféle ügyeit.

– Dan halála nekem személyesen is nagy veszteség. Majd harminc éve ismertem, ő volt az egyik első munkatársam, ami történt, az valamennyiünket nagyon megviselt. Szakmailag is érzékeny veszteség, hiszen a fesztiválvilágban elismert szakember volt, ő tartotta a kapcsolatot a zenekarok ügynökeivel, menedzsereivel. A szakmabeliek felé ő volt a Sziget arca. Azzal idézzük meg az emlékét, hogy róla neveztük el idén a nagyszínpadot.

– Szép gesztus, mellesleg az idei év programját még ő rakta ­össze. Milyen lesz most a Sziget Fesztivál? Ilyenkor szokták kérdezni programokról, változásokról, jegyárakról.

– A Sziget Fesztivál idei költségvetése körülbelül öt és fél milliárd forint, a két legnagyobb, legdrágább sztár Rihanna és a Muse, a jegyárak öt-tíz százalékkal nőttek, de tegyük hozzá gyorsan, a kiadásaink még ennél is többel. Szerencsére, úgy tűnik, a látogatottság is nő. A bérletek már elfogytak, a nulladik napra a napijegyek is.

– A magyar nyelvvel lehet még boldogulni a Sziget Fesztiválon?

– A bérletek 85 százalékát a külföldiek veszik meg, de

a napijegyesek körülbelül hetven százaléka magyar.

Azzal évente megvádolnak minket, hogy a növekvő jegyárak miatt a magyarok kiszorulnak a rendezvényről, pedig szerencsére nő az ő számuk is. Azt senki sem kérdezi, hogy a sarki mosógépárus miért adja ugyanannyiért a termékét, mint amennyiért azt nyugaton árulják. Vagy miért kerül annyiba az autó, mint bárhol a világon. Ráadásul nálunk még mindig jóval olcsóbbak a jegyek, mint egy hasonló nyugati fesztiválon, és még némi jogi csűrcsavarral azt is lehetővé tettük, hogy a hazai diákok féláron jussanak bérletekhez. De persze nem vagyunk vakok és lelketlenek, látjuk, hogy sokan tényleg nem tudják megfizetni a belépőket, ám az nem megy, hogy a jegyeket magyar áron áruljuk, miközben a fellépőknek nyugati gázsit kell fizetnünk. Nem lehet nekik elmagyarázni, hogy itt kevesebb a fizetés…

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

– Ha pedig telt házakra számítanak, akkor a veszély sem lesz kicsi. Nem tart terrorcselekménytől?

– A világ valóban egyre zaklatottabb, és amint azt a közelmúlt szörnyű eseményei mutatják, az őrültek ellen százszázalékos ­védelem nincs. Az viszont biztos, hogy mi mindent megteszünk a biztonság érdekében. Növeljük az ellenőrzést, szigorítjuk a beléptetést, a jegyeket személyes adatokkal kötjük össze, így a hatóságok számára az adatbázisukból az első pillanatban kiderül, ha körözött vagy gyanús személy kíván belépni a Sziget Fesztivál területére. De titkon bízom abban is, hogy a mi amúgy elfogadó és toleráns rendezvényünk nem tartozik az említett őrültek célpontjai közé.

– Ahogy drMáriás Béla mondta egyszer: „A Sziget Fesztivál a többi fesztiválnak is mintát adó mesebeli vurstli.” Valójában mi a ­Sziget?
Egyedi kultúrnyaralás és egy különleges közösségi élmény.

– Azt szoktam mondani, akkor jó a Sziget, ha olyan fesztivált tudunk csinálni, ami képes a látogatók elvárásait is felülmúlni.
Ha szembesülnek valami olyan plusszal, amiről úgy gondolják: ezt az élményt csak itt élhették át. Sőt, ha lehet, akkor azt szeretnénk, ha életük élményét élnék itt meg.

– Nem túlzás ez?

– Nem, mert ha az esemény csak szimplán jó, akkor úgy mennek haza, hogy igen, jó volt, ezért jöttem, de legközelebb egy másik fesztivált nézek meg. És az említett pluszt ma már csak a zenén kívüli programokkal és az álomszerű látványvilággal tudjuk megadni. Arra ugyanis nincs pénzünk, hogy még nagyobb világsztárokat hívjunk meg, arról nem beszélve, hogy a legnagyobbak technikai igényeit nem is tudnánk kiszolgálni. Itt nem lehetne színpadra tenni a Rolling Stones vagy a U2 díszleteit, színpad- és hangtechnikáját.

És még valami. Örök fájdalmam, hogy a magyar médiában görcsösen csak a Sziget sztárjairól vagy az üzleti eredményeiről esik szó. Miközben a rendkívül sokszínű kulturális kínálatunkra és annak minőségére is büszkék vagyunk. Ha közülük bármelyiket külön program keretében mutatnák be valahol az országban, arról valószínűleg lelkendezve írnának a lapok. Beszélhetünk a világszínvonalú utcaszínházainkról vagy cirkuszi programjainkról, a világzenéről vagy a táncszínházi előadásainkról, mindegy. Rossz érzés, hogy miközben

a magyar állam után mi költünk a legtöbbet a kultúrára,

a közvéleményhez többnyire csak az jut el, hogy milyen zenei sztárok lépnek fel a Szigeten, és mennyi volt a bevételünk.

– Vannak ötletei arra nézvést is, hogyan kellene az egész országot vonzó hellyé tenni? Lenne turisztikai vagy kulturális miniszter

– Egy-két ötletem talán lenne, de ehhez nem elég a tudásom, és nem is vállalnám, mert én sem a politika koordináta-rendszeré­ben, sem a közigazgatás mindennapi közegében nem tudok megfelelően mozogni. Ilyen értelemben nem vagyok jó csapatjátékos, képtelen lennék elfogadni, hogy most erről ezt vagy azt kell gondolnom, mert valaki így döntött, vagy ezt diktálja a közös érdek. Nem voltam soha semmilyen párt tagja, és nem is vágyom rá. Részt veszek turisztikai, ifjúsági, kulturális vagy gasztronó­miával foglalkozó szakmai és civil szervezetek munkájában, de

ezen túl nincsenek ambícióim.

– Azt is mondta egyszer, hogy Budapest legvonzóbb turisztikai látványossága a romkocsmákkal zsúfolt városrész. Szerintem a romkocsmák a Sziget Fesztivál hangulatát kínálják kicsiben, de meg is fordíthatjuk a dolgot: a Sziget Fesztivál a legnagyobb romkocsma?

– Talán így is mondhatjuk.

Nálunk most ez az életérzés a kelendő.

Úgy tűnik, a külföldiek is szeretik ezt a sírva vigadós, romok közt bulizós magyar mentalitást. Fura látni, hogy miközben állandóan panaszkodunk, sajnáljuk magunkat, és tele vagyunk hol túlfűtött nacionalizmussal, hol meg kisebbrendűségi érzésekkel, mégis mennyire tudunk örülni, amikor egy picit kiszabadulhatunk a komplexusainkból és a köldöknézős mélabúnkból. Legyen ez egy sikeres foci Eb, egy jó fesztivál vagy egy boldogságra hangolt városrész kínálata.

– Ha valamennyi kitüntetését a mellére akasztaná, úgy nézne ki, mint egy veterán orosz tábornok. Számítanak az elismerések? Melyik számít leginkább?

– Lehet, hiú vagyok, de szerintem jó érzés, ha elismerik az ember teljesítményét. Ám a legjobb mégiscsak nemzetközi és hiteles minősítők által odaítélt elismerést kapni. Ezért különösen örültem, amikor az éttermeim megkapták a Michelin-csillagot, amihez annyiban persze nincs közöm, hogy nem én főzök, viszont a hely mégiscsak az én álmom volt. És talán még ennél is jobb érzés, hogy a Sziget Fesztivált kétszer is Európa legjobb nagyfesztiváljának választották. Bár igaza van, néha tényleg úgy érzem magam, mint egy veterán tábornok.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Ezt hogy érti?

– Jövőre már negyedszázada csinálom a Sziget Fesztivált, és érzem, hogy előbb-utóbb át kell adnom a stafétabotot, mert lassan kiöregszem. Ma már utána kell néznem, hogy kik a fellépő sztárok, ráadásul inspirálnom kellene a kollégákat és ösztönözni a fejlődést, én viszont lassan minden rendezvénnyel kapcsolatos ötletemet megvalósítottam. Ezért a jubileumot még mindenképpen meg akarom ünnepelni, de utána mindinkább az egyéb ötleteimre koncentrálnék, mert azokból még van egy pár a fiókban. Szeretnék majd egyszer úgy járkálni a Szigeten, hogy nem azt lesem, ki hív telefonon, miért hever ott az a papírszemét, meg hogy jó helyen áll-e a rendező. Jó lenne egyszer a programoktól kevésbé elszigetelten szigetelni.