– Még szerencse, hogy ez a korral változik.” Ez a bizonytalanság rossz irányba terelte a szőke naiva sorsát: 1968-ban már a Sister Morphine című Stones-dal társszerzőjeként jegyezték. Volt miből ihletet merítenie: 1966-tól négy évig Mick Jagger barátnőjeként biztosított megélhetést a bulvárújságíróknak, de a drogdílerek is mind jobban kerestek rajta. Egy öngyilkossági kísérlete után hat napig feküdt kómában.
A hetvenes évekre ünnepelt sztárból hajléktalan drogos vált belőle, mindenét – még fia felügyeleti jogát is – elveszítette. „A drog hatására vagy épp annak reményében rossz emberekre pazaroltam az időmet” – mondja. Az évtized végén azonban méltóképpen tért vissza a korszakos jelentőségű Broken English című lemezzel. A droggal még néhány évig meggyűlt ugyan a baja, és – egy betegség miatt – a fiatalkori édeskés orgánuma is a múlté lett, ám Marianne Faithfull képes volt védjeggyé változtatni mély, érces hangját.
„Az öregedés nehéz dolog. Fizikailag megvisel, ahogy mindenki mást is. Emellett viszont számos pozitív hozadéka van: a bölcsesség, ami a korral jár, csodálatos.” Néhány éve blues- és dzsesszdívák dalaiból válogatott egy albumához, ekkor énekelte el Billie Holiday Solitude című számát is.
„Tudom, nem ez a legnagyobb slágere, de a magány az az érzés, amit magam is nagyon jól ismerek. Billie Holiday a legnagyobb. Technikailag és érzelmileg olyan szinten állt, mint soha senki. Persze sok nagyszerű énekesnőt szeretek: Aretha Franklin, Ella Fitzgerald és Sarah Vaughan jut eszembe hirtelen – mégis úgy érzem, senki sem fogható Billie Holidayhez. Hát, neki sem volt egyszerű élete. Ami azt illeti, még az enyémnél is keményebb jutott neki…” – utal a kettőjük sorsa közötti párhuzamra.
„Tragikusnak tartom, amikor a saját történetem ismétlődését látom a popszakmában. Amy Winehouse lenyűgözően tehetséges volt. Rettenetesen elszomorít, ami vele történt.” Bár legújabb, huszadik albuma, a Művészetek Palotájában is hallható Give My Love To London címe másra enged következtetni, a dalszövegekből könnyű leszűrni: Faithfull finoman fogalmazva sem rajong az angol fővárosért. Azt mondja: hat lóval sem lehetne visszarángatni a ködös Albionba.
„Szeretem a hazámat, nagyon sok barátom él Angliában, a fiamról meg az unokáimról nem is beszélve. De London és én – nos, mi egész egyszerűen nem alkotunk jó párost. Ki tudja, talán a magyar gyökereim miatt vagyok túlságosan is kontinentális, ahogy az angolok mondják” – nevet. Faithfull nagyanyja magyar, édesanyja Budapesten született. Előkelő családból származik. Ma Írország és Párizs között osztja meg életét: évek óta a Montmartre-on lakik.
„Imádom az embereket, a ruhákat, amikben járnak, a francia konyhát. És legfőképp azt, hogy van magánéletem.” A turnézáson kívül örül, ha nem kell utazgatnia. „A saját káromon tanultam meg, hogy ne vállaljam túl magam: többször is teljesen kimerültem. Van néhány remek zenész, akivel imádtam együtt dolgozni, mint a Smashing Pumpkins-frontember Billy Corgan vagy Beck, de sajnos már nem tudok kényemre-kedvemre Amerikába repkedni, így nem látok sok esélyt az újabb kollaborációra. Hiába: néhány nap múlva 68 éves leszek” – tárja szét a karját.
Nemrég fél évet töltött ágyban, mert eltörte a csípőjét. Sokáig csak bot segítségével tudott járni, de – meglehet, volt része rázós szituációkban – sosem dramatizálja a helyzetét. 2006 szeptemberében mellrákot diagnosztizáltak nála. Két hónappal később gyógyultnak nyilvánították. „Talán különös, de a mellrák nem változtatta meg az élethez vagy halálhoz fűződő viszonyomat. Meggyógyultam. Pontosan tudom, mennyire szerencsés voltam, és nagyon hálás vagyok a sorsnak.” Önpusztító életére utalva némi keserűséggel a hangjában felnevet: „Már nem kell flörtölnöm a halállal. Közelít az magától is.”
