galéria megtekintése

Majdnem kifejeltük az ablaküveget A Dal döntője miatt

1 komment


Murányi András

Igyekeztem értelmet találni abban, hogy hétről hétre meghallgathatom ugyanazokat a dalokat, miközben táncosok tépett IKEA-függönyökben hajlonganak a művészi aláfestés jegyében, továbbá tízpercenként kimondja valaki azt a szót: attitűd, de a megértés, fájdalom, nem jött össze nekem.

Kivált, mert a dalok makacsul nem lettek jobbak/művészibbek/ihletettebbek – mitől is lettek volna, ha ugyanazok –, mintegy mélységük sem tárult föl, a zsűri sem tudott ugyanarról nagyon mást mondani, továbbá az sem dobta fel a performanszsorozatot, hogy ker. tévék sztenderdjeinek megfelelően különféle kisfilmekkel kötötték át a műsort.

Fotó: Mohai Balázs / MTI

A Dal egy az egyben X-Faktort másolói készítői nyilván arra gondoltak, hogy az jelenti majd a kohéziót a struktúrában, ha Mushut elviszik az óvodába, ahol a lelkes gyerekek eléneklik a „Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske..." kezdetű örökbecsűt, esetleg Vásáry André és csapata héliumos lufival nótázgat, hehe, ám ettől a helyzet csak rosszabb lett. Nem kicsit, nagyon. Ehhez képest az, hogy Kállay-Saunders András előbb nem hallotta a zenei alapot, majd a vezérlői utasítása gyorsan megismételtetett (!) fellépés során ugyanúgy magán kívül énekelt, szóra sem érdemes.

 

Az egész finálé olyan volt, mint valami szürreális álom; az sem lett volna meglepetés, ha a nagy folkos-világzenés mulatozásban színpadra perdül a Veresegyházi asszonykórus, s jobbra egyet, balra egyet alapon rázendít a Honky Tonk Womenre. Nem mondom, ha ez is bekövetkezik, jó eséllyel kifejelem az ablaküveget; így csak azon morfondíroztam, vajon Tóth Andi haja miért tupírozódott olyannyira föl, akárha a tehetséges énekesnő adás előtt konnektorba nyúlt volna, valamint Tatár Csillát miért öltöztették afrikai szövőnőnek. A legszebb – kvázi az est fénypontja – azonban az volt, amikor a Freinreisz Károly, a zsűri doyenje ekként összegzett napszemüvege mögül: „A szem a lélek tükre."

A győzelmet a nagyon recés hangú, szimpatikus Freddie szerezte meg, jóllehet dala közben azt a határozott konklúziót mondatta velem ének-zenei osztályban eltöltött nyolc évem, hogy a fiatalember Pioneer című számát akaratból, klisék alapján póbálták nagyon slágerré íni, ám ez még így is finomabb megállapításnak tetszik, mint Both Miklós zsűritagé, aki „mindig ürességet érzett" a szám végighallgatása után. Az igazsághoz tartozik, hogy Freinreisz szerint ugyanez a dal és előadója „átöleli egész Európát". Meg az is, hogy ezt a rezümét azért – stockholmi eurovíziós föllépés ide vagy oda – még alaposan végig kell gondolnom.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető