Majd a horogkereszt is előkerül

Sejtheti a kedves olvasó, hogy itt csak egy kis részét mesélhetem el mindannak, ami ebben az érdekfeszítő, maratoni előadásban elhangzott. Nem arról fogok beszámolni, ami elméletileg a legérdekesebb volt, hanem arról, ami a legaktuálisabb.

Miért dugdossák még mindig a botrányos Szabadság téri emlékművet? Miért nem láthatjuk pontosan és részletesen, hogyan fog kinézni? Rényi feltevése szerint azért, mert a sason meg kell jelennie a horogkeresztnek! Mert csak így logikus. Az emlékműnek csak így van értelme. (Az engedélyezéshez készített látványterven nincs horogkereszt. – A szerk.)

Az emlékműről szóló kormányhatározatban szó sem volt arról, hogy ez az áldozatok emlékműve lenne. Akkor találták ki, hogy az emlékmű róluk szól, hogy Gábriel arkangyal őket szimbolizálja, amikor kitört a botrány. De ez hülyeség: semmi értelme.

Teljesen világos és az alkotó műleírásából is egyértelműen kiderül, hogy a Szabadság téri Gábriel a Hősök terén, a Millenniumi emlékmű oszlopának tetején álló Gábriel párja és ellenpontja. Ez az a Gábriel, aki a legenda szerint a pápánál elintézte, hogy István kapja a sorban álló királyok közül a koronát.

Gábriel egyik kezében az országalma, a másikban az ország és az egyház összetartozását jelző kettős kereszt, alatta és körülötte a honfoglaló vezérek és az uralkodók. Ennek a Gábrielnek lesz az ellenpárja, negatívja, a földre leszorított, legyőzött, oszloptöredékekkel, romokkal körülvett Gábriel a Szabadság téren. Az ország megalapításának szimbólumával szemben az ország megszüntetésének szimbóluma áll.

Azon a téren, amelyen a húszas években az elszakított területeket szimbolizáló irredenta szobrok között a félárbocra eresztett országzászló állt, és jelezte, hogy az ország félország, a szuverenitásunk csak hazánk kisebb részére terjed ki.

Nemcsak az ostobaság, hogy a Szabadság téri emlékmű „náci emlékmű” volna, de az is, hogy az új Kossuth tér a régi Magyarország iránti nosztalgia tere lenne.

Azért kellett az új emlékművet a lehető legalkalmatlanabb és legméltatlanabb helyre, egy mélygarázsba levezető rámpára ráhelyezni, mert így kerül térbeli egyensúlyba a tér másik végében lévő szovjet hősi emlékművel, a fővárosi köztér egyetlen pontjával, ahol külön engedéllyel fennmaradt a vörös csillag.

Így értelmezi át az új emlékmű a régit, így fordítja meg annak eredeti jelentését, előjelét, és így párosítja össze a két megszálló szimbólumát, ugyanúgy, ahogy a Terror Háza emblémája összekapcsolja a vörös csillagot a nyilaskereszttel, és ahogy az új „alaptörvény”, a „Nemzeti hitvallás” összekapcsolja a két megszállást, és összeadja azok időtartamát mint egy megszüntetett, felszámolt ország nemlétezésének évtizedeit.

Az új Szabadság tér a tőle pár lépésre lévő új Kossuth térrel együtt nyeri el a jelentését. Ahogy a „nemzeti hitvallásban” egymás mellett áll az ország szuverenitásának megszüntetésére emlékező és az ország „lelki, szellemi megújítását”, újra naggyá tételét, a „nemzeti együttműködésre” alapozott új rendjét ígérő két bekezdés, úgy áll egymás mellett az ország megszüntetéséről szóló Szabadság tér és az ország újjáalapításáról szóló Kossuth tér.

Rényi szerint nemcsak az ostobaság, hogy a Szabadság téri emlékmű „náci emlékmű” volna, de az is, hogy az új Kossuth tér a régi Magyarország iránti nosztalgia tere lenne. Az 1944 előtti állapotok „visszaállítása” csupán a szuverén Magyarországok összekapcsolását jelenti, egyébként a „nemzet főtere”modern „high tech” tér, a legkevésbé sem nosztalgikus, még az újonnan legyártott régi, Horvay-féle Kossuth is vadiúj, hófehér, majd kicsattan az egészségtől.

A rejtegetett emlékmű Reviczky Zsolt / Népszabadság

Az új Kossuth tér új narratívát jelent: itt az új Szent István, itt az új államalapítás. A leveretésekkel teli múltat, a balsors tépte, szerencsétlen, tehetetlen, békét, víg esztendőt csak az Istentől rimánkodó, magának kivívni semmit nem tudó Magyarországot magunk mögött hagyjuk, annak történetét lezárjuk. Új történet kezdődik, az erős, a győztes Magyarországé. A Szabadság téren eltemetjük a régit, a Kossuth téren bemutatjuk az újat. Ez az az új narratíva, amit Orbán Viktor a magyar jobboldal számára kitalált.

Csak akkor tudunk viszonyulni a tetteseket és az áldozatokat összemosó, botrányos Szabadság téri emlékműhöz, ha a teljes térbeli és szellemi környezetét feltárjuk és megértjük.

Rényi András megígérte, hogy ha átadják a Szabadság téri emlékművet, és pontosan megismerhetjük annak minden részletét, akkor ott majd tárlatvezetést tart, és részletes műelemzés tárgyává teszi fővárosunk új szégyenfoltját.